|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Panoráma:
Nagy Erzsébet párizsi sajtókonferenciája
"Ma déli
sajtókonferenciáján Nagy Erzsébet édesapja utolsó napjairól beszélt
és arról, hogy június 16-án - Nagy Imre kivégzésének 31.
évfordulóján - méltóképpen nyilvánosan eltemetik édesapját és 1956
más áldozatait a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.
Reméli, hogy ez a parcella a tiszteletadás helye lesz, ahol
mindenki elhelyezheti majd virágait.
A hatóságok nem vesznek részt a temetésen - közölte. Arra a
kérdésre, ez a ő döntésük-e vagy a családé, hangsúlyozta, hogy
jómaga soha semmiben nem fordult a hatóságokhoz. Néhány család
kérte, hogy elvégezhesse az azonosítást. A maga részéről - s itt
tudósítónk megjegyezi, hogy megremegett a hangja - biztosan nem
ismerné fel édesapja maradványait.
Az édesapja kivégzéséről feltett kérdésre válaszolva Nagy Erzsébet
leszögezte: mind a mai napig soha semmi hivatalos értesítést nem
kapott a hatóságoktól édesapja, Nagy Imre sorsáról."
|
|
|
|
|
|
|
Tabu nélkül?
|
(Váczi Sándor) Köln, 1989. március 11. (Deutschlandfunk, Csak egy szóra) - A magyar politika jelenleg naponta újabb és újabb meglepetéssel szolgál. A reformtörekvések olyan elemi erővel törtek elő, hogy még a nemzetközi közvélemény figyelme is Budapestre irányul. A világlapok is komolyan fontolgatják, sikerül-e, sikerülhet-e, a kísérlet az egykori kommunista diktatúra átalakítása nyugati típusú pluralista demokráciává. Az új utak keresése nem egyedi jelenség. A Gorbacsov által elindított új irányvonal teremtette meg a lehetőségeket. Lengyelország is habozás nélkül elindult ezen az úton. Az éllovas szerepét azonban Magyarország vette át. Itt persze hozzá kell fűznünk, hogy ebben szerepet játszott a közép-európai kultúrkörrel való évszázados kapcsolata és elszigeteltsége a szlávok idegen világában. De térjünk vissza az aktuális eseményekhez: lett légyen ez egy kabinetülés, a Politikai Bizottság tanácskozása, vagy a Központi Bizottság ülése, a hosszú lére eresztett, semmitmondó közlemények, vagy titkolózások helyett most már e grémiumban is hónapok óta tényeket gyártanak. Legalábbis felszámolják azokat az akadályokat, melyek a szabad vitákat gátolták. Így volt ez az Országgyűlés háromnapos ülésén is, mely pénteken este fejeződött be. A tabuktól mentes légkörben a képviselők szabadon vitatkoztak, felszólalást válaszbeszéd követett, és ezzel a képviselők igen nagy szolgálatot tettek a parlamentarizmusnak. A Tisztelt Ház egy, a klasszikus értelemben vett parlamenthez hasonlított. Még sok víznek kell lefolynia a Dunán, míg önök, kedves hallgatóim és mi, a külföldi megfigyelők teljes bizonyosságot nyerünk azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen megvalósulnak-e a hangoztatott magasztos eszmék és bátor követelések. A számtalan kezdeményezés és javaslat közül melyeket rögzítik majd fehéren-feketén az alkotmánytervezetben, és melyek épülnek majd bele a végleges szövegbe. Belekerül-e a népi demokrácia és a szocializmus fogalma? Lesz-e egy második kamarája a parlamentnek? Milyen lesz az új címer? Milyen jogokkal fog rendelkezni a tervezett alkotmánybíróság? Pillanatnyilag több a kérdés, mint a válasz. Azt sem tudjuk, hogy a parlamenten kívüli csoportok követelései a vita tárgyát képezik-e. Példaként a Fideszt említhetjük, amelynek 12 pontból álló katalógusa figyelemre méltó kezdeményezéseket tartalmaz. És azt a kérdést is feltesszük magunknak: hogyan is állt a párt által nyomatékosan kért nemzeti fegyelem? Szolidárisán ünneplik-e majd az előttünk álló, újra nemzeti ünneppé kikiáltott március 15-ikét, vagy talán ez fogja igazán felmutatni a szakadékot a vezetők és a vezetettek között? A külföldnek minden oka meg van arra, hogy érdeklődéssel figyelje a magyarországi fejleményeket. Ennek a fordítottja sem lenne helytelen. Azokat a kérdéseket, amelyek most Önöknél még vita tárgyát képezik - például Franciaországban, az Amerikai Egyesült Államokban, vagy pedig nálunk, a Szövetségi Köztársaságban - már kielégítően megválaszolták. Az biztos, hogy a bonni-alaptörvényt nem lehet tetszőlegesen bármely országra átruházni. Erényei ellenére sincs szükség arra, hogy felülmúlhatatlannak kiáltsák ki. Az angolok írott alkotmány nélkül is boldogulnak, és senki sem állítja, hogy ne lennének demokraták. Mégis hasznos dolog egy pillantást vetni a funkcionáló alkotmányokba, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a szavak nem teszik ki a lényeget. A megfogalmazásokat tekintve, majd minden alkotmány épületes olvasmány, a szavak és a gyakorlat azonban nem mindig fedi egymást. Az új magyar alkotmány sikerének mércéje az egybevágóság lesz. A jelenlegi gyógyító szellemi nyugtalanság egyébként - úgy vélem - feljogosít arra, hogy optimisták legyünk. +++
1989. március 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Olvasóink küldték:
1989 március 15-i, kaposvári szabad ünneplésre szólító plakát
SZER-hallgató telefonja:
"/FÉRFIHANG/ A FIDESZ kaposvári csoportja nevében beszélek Annyit szeretnék mondani, hogy megvolt fél hétkor kezdődött, és 8 óráig tartott a kaposvári független megemlékezés, amelyet a Fiatal Demokraták Szövetségének kaposvári csoportja, a Magyar Demokraták Fóruma és az SZDSZ kaposvári szervezetei közösen rendeztek, mintegy ötezer főnyi tömeg előtt. Nagyon jó, lelkes, néha már karneváli hangulatban zajlott le az egész. Minden atrocitás nélkül. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A Független Jogász Fórum felhívást adott ki a magyarországi független politikai szervezetekhez. A jól megfogalmazott dokumentum az átmenet körében alapvető kérdésekkel foglalkozik és javasolja a független politikai szervezeteknek és pártoknak, hogy mindenekelőtt a választójog és Magyarország Alkotmányát illetően közös álláspontot dolgozzanak ki."
D6, a Független Jogászfórom felhívása független politikai szervezetekhez 03.15.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|