|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Panoráma:
Nagy Erzsébet párizsi sajtókonferenciája
"Ma déli
sajtókonferenciáján Nagy Erzsébet édesapja utolsó napjairól beszélt
és arról, hogy június 16-án - Nagy Imre kivégzésének 31.
évfordulóján - méltóképpen nyilvánosan eltemetik édesapját és 1956
más áldozatait a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.
Reméli, hogy ez a parcella a tiszteletadás helye lesz, ahol
mindenki elhelyezheti majd virágait.
A hatóságok nem vesznek részt a temetésen - közölte. Arra a
kérdésre, ez a ő döntésük-e vagy a családé, hangsúlyozta, hogy
jómaga soha semmiben nem fordult a hatóságokhoz. Néhány család
kérte, hogy elvégezhesse az azonosítást. A maga részéről - s itt
tudósítónk megjegyezi, hogy megremegett a hangja - biztosan nem
ismerné fel édesapja maradványait.
Az édesapja kivégzéséről feltett kérdésre válaszolva Nagy Erzsébet
leszögezte: mind a mai napig soha semmi hivatalos értesítést nem
kapott a hatóságoktól édesapja, Nagy Imre sorsáról."
|
|
|
|
|
|
|
Jegyzetek a sajtószabadságról
|
München, 1989. február 23. (SZER, Magyar híradó) - Ha valaki úgy gondolta volna, hogy Magyarországon manapság már minden rendben van a tájékoztatás terén, hallgassa meg Gadó György eszmefuttatását. - A független politikai mozgalmak március 15-iki megmozdulásainak egyik lényeges mozzanata lesz a televízió székházának jelképes lefoglalása. Ennek puszta gondolata is élénk izgalmat keltett a hatalom táborában, noha mind a párt, mind a tévé vezetősége jól tudhatja, hogy mindössze egy szimbolikus aktusról van szó, amely az erőszak minden elemét nélkülözi majd. De épp ezért akkora a felháborodás. A televízió korunkban a tömegtájékoztatás fő tényezője és egyben jelképe is. A nemzet, vagyis nem az ellenzék nevében történő lefoglalása tehát arra kíván figyelmeztetni, hogy elég volt a hatalom kezében lévő sajtó egyoldalúságaiból, manipulációiból, a közvélemény durva vagy körmönfont félrevezetéséből. Hogy mennyire időszerű ez a figyelmeztetés, azt jól érzékelteti egy friss példa. A Magyar Nemzet szerdai száma közölte a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület állásfoglalását, amelyet különben rádiónk is felolvasott. A figyelmesebb olvasók elcsodálkozhattak. A dokumentumot egy nappal előbb mintha már a Népszabadságban is olvashatták volna, de ott a Magyar Távirati Iroda közlésében. Csakhogy a két szöveg nem volt azonos. Az egyesületnek a hazai demokratikus átalakulást sürgető és a különféle koncepciós perek áldozatainak haladéktalan rehabilitációját követelő állásfoglalásából az MTI önkényes módon kihagyott több mondatot. Ezzel lényegileg változtatott rajta, mondanivalóját erősebbé tette. Az MTI, amelyet nem először kaphattunk rajta hasonló mesterkedéseken, azzal takarózik ilyenkor, hogy nem kötelessége a hozzá eljuttatott közleményt teljes terjedelmében közölni, jogában áll rövidíteni a szövegeken. Ez igaz lenne, ha az MTI nem lenne monopol szervezet, ha a fontosabb dokumentumokat megkímélné a csonkítástól, de főleg, ha a közleményében világosan megjelölné, vajon teljes vagy rövidített szöveg fekszik-e az olvasó előtt. Valójában persze szó sincs arról, hogy az MTI a papírral vagy az előfizetők idejével akarna takarékoskodni. A tájékoztatás manipulálása és cenzúrázása a cél. Jól szemlélteti ezt a jelen esetben az, ami az MTI tolmácsolásában kimaradt a szóbanforgó dokumentumból. Kimaradt, hogy - idézem - "a társadalom kezdi követelni az elmúlt évtizedekben elkövetett bűnök jóvátételét". Kimaradt az egyetértő utalás a Történelmi Igazságtétel Bizottságának a tevékenységére. Kimaradt az a megállapítás, hogy - megint idézem -"a cionizmus mint nemzeti felszabadító mozgalom nem ellentétes a magyar törvényekkel és így nem képezhette volna törvényes vád tárgyát a cionista koncepciós perekben". Az MTI közlemény elhallgatja, hogy előkészületben volt nálunk is egy per zsidó orvosok ellen, és hogy Auschwitzot megjárt embereket hurcoltak el a recski táborba. Kivágta végül az MTI a Zsidó Kulturális Egyesület állásfoglalásából azt a nyomatékos megállapítást is, hogy - megint idézem - "ezeket a múltbeli törvénytelenségeket sem elkövetésük idején, sem azóta senki el nem hiszi, jóvátételüket nem követelte". A Magyar Távirati Iroda is bőven rászolgált, hogy a nemzet számára jelképesen lefoglalják a tüntetők, és hogy a pártdiktatúrák eszközéből a társadalom tárgyilagos tájékoztatásának az eszközévé változtassák. De ezt már nem jelképesen, hanem ténylegesen! +++
1989. február 23., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Olvasóink küldték:
1989 március 15-i, kaposvári szabad ünneplésre szólító plakát
SZER-hallgató telefonja:
"/FÉRFIHANG/ A FIDESZ kaposvári csoportja nevében beszélek Annyit szeretnék mondani, hogy megvolt fél hétkor kezdődött, és 8 óráig tartott a kaposvári független megemlékezés, amelyet a Fiatal Demokraták Szövetségének kaposvári csoportja, a Magyar Demokraták Fóruma és az SZDSZ kaposvári szervezetei közösen rendeztek, mintegy ötezer főnyi tömeg előtt. Nagyon jó, lelkes, néha már karneváli hangulatban zajlott le az egész. Minden atrocitás nélkül. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A Független Jogász Fórum felhívást adott ki a magyarországi független politikai szervezetekhez. A jól megfogalmazott dokumentum az átmenet körében alapvető kérdésekkel foglalkozik és javasolja a független politikai szervezeteknek és pártoknak, hogy mindenekelőtt a választójog és Magyarország Alkotmányát illetően közös álláspontot dolgozzanak ki."
D6, a Független Jogászfórom felhívása független politikai szervezetekhez 03.15.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|