|
|
 |
|
 |
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal
|
(Lángh Júlia)
München, 1989. március 14. (SZER, Magyar Híradó) - Derűlátó a
hangulat, mindenki örül annak, hogy ünnepelhet. Ez jelenti-e azt,
hogy eljutottunk már oda: március 15-e a szabadság és a
függetlenség jelképe valóban örömünnep legyen, amilyennek egy igazi
ünnepnapnak lennie kell?
Tamás Gáspár Miklóst kérdezem, budapesti telefonvonalon:
- Abban sajnos kételkednem kell, hogy igazán örömünnep lesz, mert
mindenkiben - bennem is - élnek a Kádár-korszak március 15-ével
kapcsolatos félelmek. Ezeket nem lehet egy csapásra elfejteni, de
azért mégis örömtelibb ünnep lesz ez, mint tavaly volt, amikor
őrizetbe vételek és komor rendőri árnyak sötétítették az ünnep
láthatárát. Az idén remélhetőleg ilyesmire nem fog sor kerülni. Én
nem hiszem, hogy sor kerülne.
Örömünnep azért lehetséges, mert egy demokratikus új Magyarország
reménye mégis fölsejlett. És március 15-e komoly lépcsőfok lehet
ezen a felfelé kapaszkodó úton, hogyha itt a magyar demokrácia
tábora megmutatja magát fegyelemben, vidámságban, találékonyságban,
fantáziában, szép beszédben Akkor megláthatják az ország lakosai,
megláthatja a nép, amely leginkább közönsége, nem résztvevője volt
eddig ezeknek a tüntetéseknek és megemlékezéseknek, hogy a
demokrácia táborába bejutni nemcsak marakodást, politikai harcot
jelent, hanem örömet, új ötleteket, új gondolatokat és a
képzelőerőnek az ünnepét is. Én azt hiszem, hogy a fantázia és az
öröm, a rabláncok szimbolikus lerázása azért összefér a fegyelemmel
és a józansággal.
Azt képzelem, hogy holnap a magyar nép a maga kiérdemelt
méltóságával, fegyelmével és a demokrácia félelem nélküli
józanságával fogja megmutatni a világnak és önmagának, hogy van
tartalma a március 15-iki ünnepnek, és ezt a tartalmát immár egy
szó hordozza, amely talán nem üres szó ma. És ez a szó: szabadság.
+++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|