|
|
|
|
Iszlám konferencia - háttér (1.rész)
|
1989. március 13. kedd (MTI-Panoráma)
Nem kevesebb, mint 60, a napirendre felvett politikai és gazdasági kérdésekről tárgyal a rijadi kongresszusi palotában az iszlám konferencia szervezetének (IKSZ) külügyminiszteri tanácsa, mely a világ egymilliárd muzulmánja nevében igyekszik kialakítani közös álláspontját. A Közel- és Közép-Keletről, Afrikából és Ázsiából 45 - közöttük számos gazdag olajállam - tagja van e hatalmas szervezetnek, mely ennek ellenére már megalakulása óta jelentős pénzügyi gondokkal küszködik a sokszínűségből is fakadó politikai ellentéteken túl. Az ambiciók és a valós nemzetközi befolyás között még meglehetős szakadék tátong. Magát az iszlám konferencia szervezetét még 1969-ben az akkori szaudi uralkodó, Fejszal király kezdeményezésére, a muzulmán világ harmadik szent helyének számító kelet-jeruzsálemi Al Aksza-mecset felgyújtását követően hozták létre, eredendően a palesztin nemzeti kűzdelem megsegítését hírdetve meg a megszállással szemben. Bár az iszlám zászlón előkelő helyen szerepel ma is e téma, a mostani rijadi ülésszakon főként - a pénzügyi nehézségeken, a számos tag által megtagadott befizetéseken túl - Afganisztánról, a szaudi-iráni viszonyról, pontosabban az iszlám világ vezetéséről van szó. A kabuli kormány ellen harcoló Mudzsahid-mozgalom ,,ideiglenes kormánya,, melyet most először Szaud-Arábia, majd nyomban Szudán is hivatalosan elismert - azt kívánja elérni, hogy az 1980 óta felfüggesztett afganisztáni tagságot számára szavazzák meg, ,,előléptetvén,, így a megfigyelői státusból. Ez több anyagi támogatást biztosítana neki, azaz a már eddig is hatalmas összegű, de csupán ,,magánjellegű,, pénz- fegyver- és egyéb támogatások intézményes keretet kapnának. Pakisztán és Irán, valamint ,,csendes szövetségeseik,, azonban mindezt nem nézik jó szemmel. Iszlámábád úgy véli, hogy a közelmúltban megalakult hét nagy szunnita szervezet által alakított ideiglenes kabinet ,,túlságosan Szaud-Arábia-párti,, - így az összetétel megváltoztatását kívánja a Pakisztánhoz közelebb álló személyiségek bevonásával. Hasonló a helyzet a kormányból - egyelőre? - kimaradt kisebbségi afgán siita szervezetekkel, melyek bázisát Irán adja. (folyt.)
1989. március 14., kedd 15:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|