|
|
|
|
Nemzeti lobogót avattak Budapesten (1.rész)
|
1989. március 14., kedd - Érdeklődők százainak jelenlétében magyar nemzeti lobogót avattak kedden a Budai Várban, a Tóth Árpád sétányon. A Honvédelmi Minisztérium rendezte avatón ünnepélyes külsőségek között, katonai tisztelgéssel vonták fel a csaknem húsz méter magas árbócra a hatszor három méteres piros-fehér-zöld trikolórt.
A zászlófelvonás ünnepsége 11 órakor kezdődött, amikor a felsorakozott díszszázad parancsnoka jelentést tett az esemény színhelyére érkező katonai elöljárónak. Krasznai Lajos vezérőrnagy, honvédelmi miniszter-helyettes katonai díszegyenruhában, rajta nemzetiszín kokárdával, ellépett a tisztelgő katonák sorfala előtt. A körbástyán felsorakozott katonazenekar indulójára zászlókísérők lassú díszlépésben hozták a térre a nemzeti lobogót, amelyet ezután a viharos márciusi szélben a Himnusz hangjai mellett vontak fel az árbócrúdra. Az újonnan felavatott nemzeti zászlónál Krasznai Lajos vezérőrnagy mondott beszédet: - A zászló egy nemzet ereklyéje, sajátos jelképe, amely megtestesíti a nép évszázadok során felhalmozott, átöröklésre érdemes történelmi-eszmei értékeit. A magyar népnek történelme folyamán sokféle zászlója volt. Hosszú volt az út az Árpádok turulos vörös lobogójától a háromszínű nemzeti zászlóig, amelyet ha megpillantunk, mindig felemelő érzés fog el bennünket. Viharos történelmünk során ez a jelkép gyakran változott, majd a reformkor idején vált hivatalos nemzeti jelképünkké az a három szín, amely harmonikus összhangjában a magyar történelem folyamatosságát, a nemzeti szuverenitást, az összetartozást szimbolizálja, és a nemzet méltóságát hirdeti. Az 1848. évi törvénycikkekben határozott követelményként fogalmazódott meg: ,,a nemzeti szín és az ország címere ősi jogaiba visszaállíttatik,,. Történelmünk egyik legnagyszerűbb korszakában, amikor a haza és a haladás erői nem egymás ellen, hanem egymással vállvetve küzdöttek a nemzet és tágabb környezete felemelkedéséért, a törvényhozók régi nemzeti óhajnak tettek eleget ezzel a döntéssel. Egy nemzet azonosságtudatához, kollektív nemzeti érzelmeihez hozzátartozik, hogy saját jelképei legyenek és azokat szabadon használhassa. Ezt az ősi jogot követelte vissza magának a nép a szabadságharc idején, és ez a szimbólum azóta is mélyen bevésődött nemzetünk érzelmeibe, tudatába. (folyt.köv.)
1989. március 14., kedd 14:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|