|
|
|
|
Takarékoskodunk - de milyen áron ?
|
Budapest, 1989. március 14. kedd (MTI-Press) - Mind a gazdaságpolitika, mind a közgazdászok egyre inkább azt vallják, hogy a pénzügyi egyensúly megteremtésének csak két eszköze lehet: a kevesebb költségvetési kiadás, valamint a reálbérek és a nyugdíjak csökkentése. Nem vitatható, hogy az adott válságos helyzetben még a végső eszközökhöz is hozzá kellett nyúlni, de súlyos hiba, ha egyrészt nem azzal kezdtük, amivel minden takarékosságot kezdeni kell, és ezzel még most sem folytatjuk, amikor már a reálbérek és a nyugdíjak csökkentése a tűréshatárra került. Az elmúlt negyven év során a gazdaságunk egészét az jellemezte, hogya gazdasági célok és a túlzott szociális ambíciók érdekében abnormálisan alacsonyan maradtak a bérek. Ennek következménye, hogy a magyar munkaerő minőségéhez, képzettségéhez nemzetközi összehasonlításban is alacsonyan van megfizetve. Ezt azzal a közgazdasági trükkel ellensúlyoztuk, hogy a vállalatok számára a munkaerőt a bérjárulékokkal és a béremelésre kivetett adókkal drágítottuk. Ennek ellenére a beruházási célokkal ide látogató külföldiek szinte nem is akarják elhinni, hogy nálunk milyen alacsony a bérek színvonala. Tudják, hogy mi itt a drága: elsősorban a nagy adminisztráció, a rossz munkaszervezet, a kapun belüli munkanélküliség. A józan ész tehát azt diktálná, hogy először a pazarlásokat szüntessük meg, és ha már az ezekben rejlő tartalékok kimerültek, akkor kerülhet sor a reálbérek és a nyugdíjak reálértékének csökkentésére. Látszólag egyszerű problémáról van szó. Ám a valóságban más a helyzet. Az, hogy a reálbérek csökkentése mit hoz a konyhára, egyszerűen mérhető, és a végrehajtás is adminisztratív szempontból könnyen biztosítható. Ezzel szemben a kapun belüli munkanélküliség felszámolása, az értelmetlen adathalmazokat termelő bürokrácia leépítése bonyolult szervezési és politikai feladat. A megvalósítása sem biztosítható egyetlen határozattal. A múlt adminisztratív gazdaságirányításából fakad a hiba, hogy csak annak tulajdonít a vezetés jelentőséget, ami kvantifikálható, mennyiségileg meghatárolható. A reálbérek 8 százalékos csökkentése adott vásárlóerő-megtakarítást jelent, a feleslges adminisztráció megszüntetése ugyan a 8 százaléknál lényegesen többet hozna, de azt, hogy mennyi ez a több, és mikor jelentkezik, szinte lehetetlen megállapítani. (folyt.)
1989. március 14., kedd 11:36
|
Vissza »
|
|
Takarékoskodunk - de milyen áron (2. rész)
|
A reálbérek, a nyugdíjak csökkentése vagy a fogyasztói árak emelése gyors megtakarítást jelent, a pocsékolás csökkentése azonban nemcsak fáradságosabb, de hosszabb időt is igényel. Márpedig a politika egyre inkább a rövidtávú túlélésre és nem hosszú távra koncentrál. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy mindenki tisztában van vele, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségek nem oldhatók fel a napi politika eszközeivel. Még mindig nem vált tudatossá, hogy a reálbérek csökkentése a hatékonyság csökkenését vonja maga után. Könnyen feltételezhető, hogy a 8 százalékkal alacsonyabb reálbér ennél nagyobb arányban csökkenti a munka hatékonyságát. Természetesen nem azonnal, nem is az első évben, de végső soron. A jelenkor egyik legnagyobb tanulsága: a feleslegesen tartott munkaerő akkor is drága, ha olcsó bérrel megelégszik annak ellenében, hogy van kényelmes íróasztala, ha az alacsony bér lényegében csak jelenlétét és nem munkáját követeli meg. Ezt ugyan minden magyar kisvállalkozó tudja, és ennek megfelelően a szocialista szektornál lényegesen többet fizet, de többet is követel. Jó lenne tehát, ha az illetékesek néha a sikeres kisvállakozókkal is konzultálnának. (MTI-Press) hl/pé
1989. március 14., kedd 11:39
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|