|
|
 |
|
 |
Takarékoskodunk - de milyen áron ?
|
Budapest, 1989. március 14. kedd (MTI-Press) - Mind a
gazdaságpolitika, mind a közgazdászok egyre inkább azt vallják, hogy
a pénzügyi egyensúly megteremtésének csak két eszköze lehet: a
kevesebb költségvetési kiadás, valamint a reálbérek és a nyugdíjak
csökkentése. Nem vitatható, hogy az adott válságos helyzetben még a
végső eszközökhöz is hozzá kellett nyúlni, de súlyos hiba, ha
egyrészt nem azzal kezdtük, amivel minden takarékosságot kezdeni
kell, és ezzel még most sem folytatjuk, amikor már a reálbérek és a
nyugdíjak csökkentése a tűréshatárra került.
Az elmúlt negyven év során a gazdaságunk egészét az jellemezte,
hogya gazdasági célok és a túlzott szociális ambíciók érdekében
abnormálisan alacsonyan maradtak a bérek. Ennek következménye, hogy
a magyar munkaerő minőségéhez, képzettségéhez nemzetközi
összehasonlításban is alacsonyan van megfizetve. Ezt azzal a
közgazdasági trükkel ellensúlyoztuk, hogy a vállalatok számára a
munkaerőt a bérjárulékokkal és a béremelésre kivetett adókkal
drágítottuk. Ennek ellenére a beruházási célokkal ide látogató
külföldiek szinte nem is akarják elhinni, hogy nálunk milyen
alacsony a bérek színvonala. Tudják, hogy mi itt a drága: elsősorban
a nagy adminisztráció, a rossz munkaszervezet, a kapun belüli
munkanélküliség. A józan ész tehát azt diktálná, hogy először a
pazarlásokat szüntessük meg, és ha már az ezekben rejlő tartalékok
kimerültek, akkor kerülhet sor a reálbérek és a nyugdíjak
reálértékének csökkentésére. Látszólag egyszerű problémáról van szó.
Ám a valóságban más a helyzet.
Az, hogy a reálbérek csökkentése mit hoz a konyhára, egyszerűen
mérhető, és a végrehajtás is adminisztratív szempontból könnyen
biztosítható. Ezzel szemben a kapun belüli munkanélküliség
felszámolása, az értelmetlen adathalmazokat termelő bürokrácia
leépítése bonyolult szervezési és politikai feladat. A megvalósítása
sem biztosítható egyetlen határozattal. A múlt adminisztratív
gazdaságirányításából fakad a hiba, hogy csak annak tulajdonít a
vezetés jelentőséget, ami kvantifikálható, mennyiségileg
meghatárolható. A reálbérek 8 százalékos csökkentése adott
vásárlóerő-megtakarítást jelent, a feleslges adminisztráció
megszüntetése ugyan a 8 százaléknál lényegesen többet hozna, de azt,
hogy mennyi ez a több, és mikor jelentkezik, szinte lehetetlen
megállapítani. (folyt.)
1989. március 14., kedd 11:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Debrecen 23 263: 3 héttel ezelőtt már kértük, hogy Romwalter Krisztinának mondják meg, hogy ne kitegye, ne összetegye a gyerek, hanem összerakja a gyerek a Mozaikban a kockákat. Változatlanul azt mondja kitetted,összetetted. Nagyon magyartalan, kérjük, hogy figyelmeztessék.
- 157-o93: Kérem Ribári professzort hivjon fel, nem hallok jól halláscsökkenésem van. Nagyon kérem, hogy hivjon föl.
- 6o5-376 Dunakeszi: Van Dunakeszin egy bolt, a l^o-es ahol drágábban adják a sertéskörmöt 25«-Ft-ért. Ezt szeretném bejelenteni.
-76I-A5ÍÍ Karsainé: Az Emberi Jogok Bizottságának többszázan adtunk fel levelet az erdélyi menekültek ügyében tértivevénnyel. A mai napig nem kaptunk visszaigazolást. A Postán azt mondták, hogy nekünk kell fizetni 15 Ft-ot azért, hogy egyáltalán megnézzék mi lett a sorsa a levelünknek. Nagyon furcsálljuk, hogy mikor nekünk kellett volna kapni értesitést, mi fizessünk, hogy utánanézzenek hol történt a hiba."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. március 14-én - meghalt Zita királyné az utolsó magyar királynak, IV. Károlynak a felsége, Habsburg Ottó édesanyja. Akkoriban Habsburg Ottó már rendszeresen járt Magyarországra és természetesen részt vett édesanyja lelki üdvéért a Mátyás templomban Paskai László bíboros által február 3-án celebrált gyászmisén. Akkora volt a tömeg, hogy nem fért be a templomba. Sokan éljenezték Habsburg Ottót. Szerénységére jellemző volt, hogy őt feleségével együtt egykor az uralkodónak fenntartott díszpáholyba kívánták vezetni, de ő ezt nem fogadta el. A szentélyben lévő padok harmadik sorában vett részt a szertartáson. Nem egész véletlen, hogy sok kisgazdapárti volt jelen a szentmisén.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|