Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Habsburg Ottóval
(Bognár Vera) Washington, 1989. március 12. (Amerika Hangja) - Kedves hallgatóink, az Európai Parlament küldöttsége nemrég Budapesten járt. A következőkben dr. Habsburg Ottóval, a küldöttség vezetőjével készült telefoninterjúnkat sugározzuk. Itt hívjuk fel figyelmüket, hogy az interjút március 15-iki Reggeli híradónkban megismételjük. - Hogy volt a magyarországi út? - Nagy benyomást tett rám a magyar nép szabadságérzése, és általános lelkesedése nekem nagyon tetszett - persze elővigyázatosan kell folytatni a politikát, de úgy látom, hogy itt egy igazi haladásról van szó. - Az Országgyűlésben, amikor látogatást tett, milyen érzése volt: tényleg egy Országgyűlést látott? - Nem, persze, hogy nem. Nézze ez egy egypárt-parlament, amely nem képviseli úgy, ahogy mi demokratikusan értjük - a népet. Azonban tény az, hogy vannak képviselők abban a parlamentben, egyének, akik jó kapcsolatban vannak a nemzettel, és akik azt képviselni akarják. De persze demokráciának nem lehet nevezni ezt. - Mit szólt ahhoz, hogy mint magyar állampolgár, szabadon választható és szabadon választhat? - Ahogy hallottam, egy jogász mondotta nekem, hogy ez így van, én most tudja kérem szépen én először szeretném hivatalosan tudni, hogy ez tény-e vagy sem? Én nem tudom, mert annak idején a Rákosi idején megjelent a lapokban, hogy már azt beszélik, hogy a - szóval a magyar nacionalitást, úgyhogy én nem vagyok biztos abban, hogy mi most az igaz - azt majd meg fogom tudni. Nézze, én mindenekelőtt európai képviselő vagyok. Ez az én feladatom, és én most semmi belpolitikai ambícióm nincs Magyarországban, hanem én azt hiszem, hogy jobb szolgálatot tehetek a magyar nemzetnek az Európai Parlamentben, mint hogyha belemegyek a pártpolitikába Magyarországon. Az egységes Európának most olyan óriási kihatása van minden egyes nemzetre, hogy itt Európa- és nemzeti kérdésről lehet beszélni. - És Magyarország nagyon szeretne része lenni ennek az egységes ... - Bocsánat, fog rész lenni, ez egészen biztos. Én majd ezért fogok alaposan dolgozni. - A külpolitikai intézetben kik előtt, és milyen előadást tartott? - Nézze ez csak - külpolitikai szakértők voltak, szóval állami tisztviselők, és mondjuk olyanok, akik főleg külpolitikával foglalkoznak. Ez egy kis társaság volt, talán lehetett úgy 60-80 személy - dehát mind nagyon kvalifikált személyek. Míg a másik gyűlések óriásiak voltak. Több előadást tartottam a közgazdasági egyetemen, azonkívül a magyar zsidók szövetsége előtt. - Magyar zsidóság emlékezik rá: a háború idején mennyi zsidót mentett meg. - Hát borzasztó kedvesek voltak. Nézze: hála istennek ott még megmaradtak zsidók, hogyha a többi országba megy, akkor pár öreg személy van még hátra - de a többség eltűnt. Magyarországon legalább, habár persze sok ember elvesztette életét - éppen a magyar nép sok életet mentett, úgyhogy marad valami legalább. Hallatlan hangulat volt, úgyhogy igazán örültem. Olyan sok levelet kaptam, kéréseket, kérnek ide-oda, de sajnos nem értem rá, és azonkívül van most dolgom, na de a június 18-ikán lesznek az európai választások, úgyhogy ezekkel kell most foglalkoznom. - Találkozott Magyarországon erdélyi menekültekkel is? - Csak egyszer, mert ezek főleg az ország keleti részén vannak, de vagyok kapcsolatban az erdélyiekkel és nagyon remélem, hogy sikerülni fog, hogy a közösség is segítse a menekülteket, mert lassanként túl sok menekült érkezik Magyarországra, és Magyarországnak egyszerűen nincsenek az anyagi eszközei, hogy ezekkel foglalkozzon. Úgyhogy én remélem, hogy sikerülni fog a közösséget rávenni, hogy segítsen. De persze, sajnos lehetőségeink nem olyan nagyok, mert a - mondjuk egyes emberek szankciókról beszélnek a Ceausescu uralma alatt lévő Románia ellen - én nem hiszem, hogy ennek sikere legyen. Nagyobb és erősebb nemzetközi nyomásra lenne szükség, de népének életszínvonala olyan alacsony, hogy már nyomás sem szolgálhatja ügyünket, de mégis azt tapasztaltam, hogy még a legsötétebb zsarnok is valamiképpen hallgat a nemzetközi véleményre - úgyhogy ezt kell mobilizálnunk. - Hogy találja, milyen ma Magyarország? - Hát kérem szépen Magyarország egy - persze nagyon szegény - állam, egy állam, amely nagyon szenvedett a mostanáig létező szocialista rendszer alatt. Ennek a felszámolása is csak lépésről- lépésre megy. Érdekes az, hogy éppen azok az emberek is, akik a kommunista párt tagjai, most mindent próbálnak hogy magyarázzák, hogy meg kell változtatni, hogy kell változtatni a gazdasági rendszeren, egy hosszú út lesz, egy kritikus út lesz, az eljövendő két év nagyon kritikus lesz ebből a szempontból, és ettől sok fog függni a jövő számára is. - Mint politikus, mint az Európai Parlamentnek a tagja, hogy ítéli meg a magyarországi lehetőségeket - Moszkva felől? - Moszkva most azt jelzi, hogy már nem hisz a Brezsnyev- doktrinában, és hogy szóval nem fog beleavatkozni a magyar ügyekbe. Kérem szépen ez szépen hangzik, de azzal a hatalommal szemben, amely háborút viselt Afganisztánban, amely Csehszlovákiát megtámadta, amely Magyarországba bevonult 1956-ban, mindig vigyázni kell. És ne felejtsük el azt, hogy van 62 ezer orosz katona még Magyarországon. Ha ezeket visszavonnák, akkor persze már jobban bízhatnánk, de itt vigyázni kell. A magyarok hát még emlékeznek 1956-ra, tudják, hogy mit csináltak akkor az oroszok, és van mondjuk a légkörben egy erős feszültség, mert egyrészt van a nemzet akarata gyors reformokra - másrészt azok, akik ma még várni akarnak, mert nem biztosak abban, hogy mi történik az oroszokkal. - Ön milyen tanácsot adna Magyarországnak? - Kérem szépen én beszédemben azt a tanácsot adtam, hogy menjenek lépésről lépésre. Ne próbálják a második lépést az első előtt tenni - szóval mégis valamiképpen a lassú haladást tanácsoltam, habár nem szabad megállni még egy percig sem. De lassan haladni a cél felé, és a cél két pontban összefoglalható. Az egyik az, hogy az emberi jogok teljes biztosítása, és ebből a szempontból mindig azt mondottam, hogy Magyarország - legalábbis ami a nemzetiségi jogokat illeti, igen jó munkát végzett - és másodszor, hogy minden esetre csak akkor lesz elfogadható, ha tényleg bevezeti a pluralista demokráciát: azaz minden magyar állampolgárnak legyen joga pártot alapítani, választásokon részt venni - szóval egy olyan mint nálunk a nyugati demokráciában a törvény. Több ilyen csoportokkal találkoztam: a Kisgazdapárt vezetőivel találkoztam, a Demokrata Fórummal találkoztam, és azután több ilyen alternatív csoporttal, amelyek főleg mondjuk egyes problémákkal, mint Nagymarossal és más ilyen kérdésekkel foglalkoznak. Ha demokráciát akarunk, akkor mégis nem tudjuk teljesen egységesíteni a magyar ellenzéket, mert ott minden van a szociáldemokratákon egészen konzervatív, liberális, keresztény- demokrata irányok léteznek ott -, úgyhogy mindig lesz egy bizonyos sokszínűség. De másrészt azt hiszem, hogy sikeresek leszünk, lehetünk abban, hogy az ellenzék bizonyos pontokban egységesen lépjen fel, éspedig főleg a pluralizmus és emberi jogok ügyében. Egyelőre megintcsak azt mondom - mert ez véleményem szerint a fő pont, hogy vigyázzanak, hogy haladjanak - de úgy, hogy biztosítva haladjanak. Ne túlozzák a haladást, mert ha lassan megyünk, gyorsabban érjük el a célt, minthogyha az útközben megbotlunk. Ezt szeretném mindig mondani a honfitársaimnak, mert azt hiszem, hogy ez ma a főkérdés nálunk. - Nagyon szépen köszönöm. - Tartsa fönn a kapcsolatot és nagyon köszönöm a felhívását. Viszontlátásra. - Köszönöm az interjút. +++ 1989. március 12., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »