|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Nemzetközi sajtószemle:
Magyarországi változások
"...Daily
Telegraphban Max Hastings a lap főszerkesztője jellemzi a
magyarországi változásokat a helyszínen szerzett benyomásai
alapján:... kiindulópontja az Új
Köztemető, annak is a 301-es számú, névtelen és elhanyagolt sírja,
mert ez a szellemi gyújtópontja annak a változásnak, ami
Magyarországon ma végbemegy.
Nem tudni, hányan nyugosszák örök álmukat abból a mintegy 2 ezer
emberből, akit az oroszok 1956 után agyonlőttek. Ezeknek a
parcellái mellett álldogálnak éjjel-nappal a polgári ruhás
titkosrendőrök. Új Köztemető, Katyn, Gulag - vajon most, a
glasznoszty korában hány középkorú, vagy öregebb oroszt kínoz és
tart ébren éjjelenként még mindig a lelkiismeret-furdalás?
Németh Miklós Max Hastings beszámolója szerint azt mondta: békés
átmenetet akarnak a demokratikus társadalomba, és a magyarországi
mozgalmat nem lehet feltartóztatni, még akkor sem, ha a
Szovjetunióban lelassulna a reformok tempója."
|
|
|
|
|
|
|
Nemzetközi nyomás Romániára
|
London, 1989. február 25. (BBC) - A bécsi utótalálkozó záróokmányának aláírása óta Romániára egyre nagyobb nyomás nehezedik, hiszen öt nemzetközi testület is felemelte szavát az emberi jogok ottani megsértése ellen. A jogsértéseket szóvá tette az ENSZ Bécsben székelő Emberi Jogi Bizottsága, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ENSZ Főtitkársága, az Európai Parlament, és most Nagy-Britannia is. Fodor György a BBC délkelet-európai szolgálata munkatársának hírmagyarázatát ismertetjük: - Belgiumban ezen a héten a francia Newsweek televízió minden nap fél órát Romániának és Ceausescu faluromboló politikájának szentelt. Az adások után több tucat belga városka polgármestere telefonált be és ajánlotta fel, hogy olyan romániai falvakat vesz pártfogásába, melyeknek lakosságát a kitelepítés veszélye fenyegeti. A gesztus valószínűleg szimbolikus jelentőségű, ám a legtöbb belga immár tudatában van annak, hogy Romániában az emberi jogok tekintetében valami egészen döbbenetes történik. Ugyanez történt Franciaországban is, ahol a témáról hosszú televízió-adásokat nézhettek végig a nézők ebben a hónapban. Hivatalos szinten pedig a francia miniszterelnök az ENSZ Emberi Jogi Bizottságát a romániai helyzet kivizsgálására szólította fel. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetéhez panasz érkezett a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségétől a román kormány ellen, a munkások jogainak megsértéséért. Maga az ENSZ főtitkára is panaszt tett Bukarestnek Dumitru Mazilu román állampolgár ügyében, aki az ENSZ-ben dolgozott, ám hazalátogatása után többé nem látták hivatalában. Nagy-Britannia pedig - a Bécsben hozott új megegyezés szerint, mely az emberi jogok be nem tartása miatti felelősségre vonást szabályozza -, magyarázatot kért Bukaresttől Doina Cornea jól ismert ellenzéki személyiség és 20 másik ellenzéki sorsa miatt. Minderre a bécsi konferencia befejezését követő 5 héten belül került sor. Bécsben Románia először megpróbálta megakadályozni az emberi jogok ügyének előrehaladását, majd aláírta a záródokumentumot - kijelentve, hogy nem hajlandó betartani azokat a cikkelyeket, melyekkel nem ért egyet. Más kelet-európai kormányok ugyanezt teszik, ha növekvő belső ellenállással találják magukat szemben. E tekintetben tehát Románia nincs egyedül. A csehszlovák kormány szemrebbenés nélkül vette semmibe a bécsi egyezményt még az aláírás napján - amikor békés tüntetéseket erőszakkal fojtottak el Prágában. Románia azonban két okból is különleges esetnek számít. Először is Romániában nemcsak az ellenzékiek és a tiltakozók, hanem válogatás nélkül minden lakos ellen elnyomást alkalmaznak. Másrészről pedig a bukaresti kormány Bécsben tanúsított álláspontja a helsinki folyamat megállapodásainak természetét sérti azzal, hogy tagadja azok kötelező voltát az őket aláíró kormányra nézve. A nyugati hatalmak már korábban jogtalannak nyilvánították a román álláspontot, és valószínűleg újra és újra szóvá fogják tenni. De vajon lesz-e ennek foganatja? Sok példával lehetne bizonyítani, hogy még a legelnyomóbb rezsimek is, miután országukat a szakadék szélére juttatták, sokáig képesek ellenállni a nemzetközi nyomásnak. Minél elnyomóbbá és megnyomorítóbbá válnak az ilyen rezsimek, annál kevesebb hajlandóságot mutatnak a változásra. A nép ellenállását elfojtja a nyomor, és az elit tagjai olyannyira kompromittálódnak a rezsimmel való kapcsolatuk miatt, hogy úgy érzik: vagy a rezsimen belül boldogulnak, vagy aztán együtt pusztulnak. Romániában a rezsim legfőbb támaszát jelentő hatalmas biztonsági apparátus és a politikai hatalmat gyakorlók csoportja valószínűleg úgy véli, hogy a végsőkig ki kell tartania Ceausescu mellett. A nép ellenállása azonban nem tört meg - ahogy a közelmúlt számos tiltakozó akciója is bizonyítja. Ezeknek a tiltakozó akcióknak az egyik gyenge pontja az, hogy nincs kapcsolatuk a külvilággal, és hamar el lehet őket fojtani anélkül, hogy a világ erről tudomást szerezne. A belső ellenállást nagymértékben segítené, ha a bécsi konferencia döntésein alapuló, Romániára gyakorolt nemzetközi nyomásnak sikerülne áthatolnia azon a láthatatlan falon, melyet Ceausescu országa köré emelt. - Az emberi jogok romániai megsértésének nemzetközi visszhangjáról számoltunk be. +++
1989. február 25., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Dr Borosss Imre FKgP rehabilitálásról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"Jó napot kivánok. Meghallgattam a Haraszti Miklóssal készült interjút, ezek után határozottan állítom, hogy ha valaha valaki, bármilyen szinten is részt vett a magyar közéletben társadalmi csoportok, áramlatok, mozgalmak szervezésében, tehát belelátott ezek életébe, tapasztalata van ezen a terüteten, az 1989-ben Haraszti Miklóst tarthatja a demokratizáló Magyarország legkiforrottabb személyiségének, olyan embernek, aki nemcsak beszél, de mond is valamit. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|