|
|
 |
|
 |
A Brezsnyev-doktrínáról
|
München, 1989. március 9. Magyar híradó - Az amerikai
külügyminiszter fölszólította a szovjet vezetést, hogy mondjon le a
Brezsnyev-doktrínáról. Úgy tűnik, hogy a magyar kormányfő moszkvai
útján Gorbacsov támogatásáról biztosította a sorból kilógó
Magyarországot, és most Geraszimov szovjet külügyi szóvivő is úgy
nyilatkozott a Magyar Televízióban, hogy azt föltétlen
távolságtartásnak tekinthetjük a Brezsnyev-doktrínától.
Fejtő Ferencet, a Párizsban élő neves publicistát kérdezem:
Milyen következményei lehetnek ennek Kelet-Közép-Európában?
- Valószínűleg egy kicsit helyre kell igazítanom, amit mondott,
mert Magyarország nem lóg ki a sorból. Magyarország benn van a
sorban, Magyarország nem is akar kilógni a sorból - és ezzel a
Magyarországgal, a mostani vezetéssel előre látható volt, hogy
Gorbacsovval teljesen egyetért - annál is inkább, mert nem hiszem,
hogy ez a jelenlegi magyar vezetőség bármi olyasmit is akarna
csinálni, vagy csinált volna, amelyik nem felelne meg a
Gorbacsovnak a doktrínájába - amely doktrínát illetően, és annak a
Brezsnyev-doktrínától való eltávozását illetően azért Geraszimov
előttem is már megfelelt, de különben is egy kanadai egyetemi tanár
barátom, volt tanítványom, aki Moszkvából jött át ezelőtt 10 éve,
és Gorbacsovnak egy közeli munkatársát megkérdezte, hogy mik a
határai annak, amit Moszkva tart a jelenlegi magyarországi és egyéb
változásoknak? - erre azt felelte az illető munkatársa
Gorbacsovnak, hogy nincsen határ.
Oroszország persze minden politikai eszközzel, ami rendelkezésre
áll, támogatja a kommunista pártokat, ezeknek az országoknak a
kommunista partjait a hatalom megőrzésében - de csakis politikai
eszközökkel. Katonai beavatkozás ki van zárva. Ez tehát a
Brezsnyev-doktrínától való eltávolodást jelent, de ez a dolog
tulajdonképpen már Gorbacsov előtt megkezdődött, mert ezáltal, hogy
a lengyelországi normalizálást Jaruzelskire bízta, és Jaruzelski
ezt elég jól végre is hajtotta, már a Szovjetunió megmutatta azt,
hogy nem óhajt ezen túl könnyelműen katonai beavatkozást csinálni,
és egyébként arról a moszkvai sajtóban lehetett már olvasni olyan
nyilatkozatokat, amelyek szerint az 56-os és 68-as katonai
beavatkozások elkerülhetők lettek volna - helyes politikai
magatartás kíséretében.
Tehát ez a dolog el van intézve: Szovjetuniónak minden oka megvan
arra, hogy bízzék a magyar pártvezetőségnek a kompetenciájában,
hogy a hatalmat nem hagyja kicsúszni a kezéből - mint ahogy azt
Nagy Imre ki hagyta csúszni - és éppen ezért nem is lesiet őt
teljesen rehabilitálni, mert annak, aki ki hagyja a hatalmat
csúszni a kezéből, annak akasztófa alatt van a helye.
Ezzel kapcsolatban ugye természetesen a magyar belpolitikai
helyzetet illetően is van néhány szavam. Azt hiszem, hogy a magyar
pártvezetőségnek csak gratulálni lehet ahhoz a technikai
ügyességhez, amellyel a pártokat - most nevezetesen a
Szociáldemokrata Pártot - sikerült lefejezni. Sikerült az ifjúságot
attól távol tartani, mielőtt tulajdonképpen meg is alakultak volna.
A Magyar Szociáldemokrata Párt - úgynevezett Szociáldemokrata Párt
- amelyet megakadályozta abban, hogy tényleg mint Szociáldemokrata
Párt létezzék - tulajdonképpen egy láncszeme egy fejlődésnek. Mint
ahogy 45-ben és 48-ban is tulajdonképpen elfogadták a
szociálkommunista pártnak a hegemóniáját. Úgyhogy nem is kellene
fontosnak tartani ebben a vonatkozásban a Nyers Rezsőnek a
nyilatkozatát, akivel tökéletesen egyetértek abban, hogy mivel a
magyar kommunista párt, az MSZMP, szociáldemokrata programot
terjeszt az ország elé -, akkor mi szükség van azon kívül
szociáldemokrata pártra?
Egy komoly nemzetközi taktikáról van szó, amely - Moszkvától
kezdve, ahol a Gorbacsov az régi nagyszerű taktikához folyamodik,
hogy az ellenzéknek a programját kisajátítja, és aztán az
ellenzéket, (az igazi autentikus ellenzéket) - ugye,
nemzetellenesnek vagy árulónak, vagy rendbontónak nyilvánítja.
- Fejtő Ferenc, Ön tehát nem várja azt, hogy - például az említett
Geraszimov-nyilatkozat tükrében - a kelet-európai ellenzéki
mozgalmak fölbátorodnak?
- Azt hiszem erre a bátorodásra már nem lesz nekik lehetőségük és
idejük. +++
1989. március 9., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|