|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
1956 hőseinek eltemetése
|
München, 1989. április 10. (SZER, Világhíradó) - Szombaton a Jurta Színházban a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a Függetlenségi Párt "Az 1956-os forradalomról Kérdezz - felelek" címmel rendezett vitafórumának kereken 200 résztvevője is arra a következtetésre jutott, hogy a kivégzett hősök június 16-iki temetése az egész nemzet ünnepe. Ezt az eseményt nem sajátíthatja ki senki - különösen nem a hatalom képviselői. Felolvassuk Kármentő Imre budapesti kommentárját: Most, amikor a magyar nemzeti történelem arányaiban rajzolódik ki Rákosi és Kádár velejében azonos rendszerének csődje, ezzel párhuzamosan mind határozottabban körvonalazódik 1956 forradalmának jelentősége. Ez kényszeríti arra a hatalom birtokosait és gyakorlóit, hogy engedjenek a nemzeti kegyelet követelésének. Ez nyitja meg napjainkban Nagy Imre és mártírtársai sírját. Amíg azonban elérkeztünk ehhez, a társadalomnak el kellett viselnie, hogy azok a bizonyos illetékesek - a lehetséges utolsó pillanatig az elnyomókkal, az egykori hóhérokkal vállalva szolidaritást és cinkosságot - hazugságokkal hitegessék, köntörfalazássál vezessék félre. Pedig akik állították, hogy nem ismerik a sírok helyét, a bennük elhantoltak személyét, a kivégzettek névsorát - azok kezdettől fogva tudhatták, hogy szavuknak nem lehet hitele. Hiszen nyilvánvaló, hogy magának a Kádár-kormánynak az érdekei követelték meg már az 1956. november 4-ike utáni első óráktól fogva, hogy rend legyen a bíróságok, börtönök és temetők nyilvántartásában. Igenis lennie kellett kimutatásnak a halálos ítéletekről, a kivégzésekről és a kivégzettek sírhelyeiről. Nos, végre-valahára kimondják, bevallják, hogy így is volt. A Magyar Nemzet beszélgetést közölt Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkárral, aki elismerte ezt. Mellékesen az is kitűnik az interjúból, hogy a szóban forgó nyilvántartásokat sokszor bűnösen hanyag módon vezették. Az ezzel megbízottak nyilván és méltán úgy érezhették, hogy ha a politikai vezetés szemében nem számít néhányszáz emberélet, akkor a hóhérmunka adminisztrálásában is eltűrhető, ha nem tudnak elszámolni néhány halottal. A jogrend országos eltiportatását jellemzően egészítette ki a kegyeleti jognak, a hozzátartozók jogainak a megcsúfolása, a hóhérsegédek segédeinek, de legalsó szintje. Ám nem is a hanyag embertelenség elképesztő, de mégis csak kicsiny tényeiről kívántam szólni. Hangsúlyt az a kérdés érdemel, hogy eltűrhető-e, ha továbbra is betöltik pozícióikat azok a felelős kormányhivatalnokok és politikusok, akik mindeddig hazugságokkal szédítették, és köntörfalazva megpróbálták félrevezetni a közvéleményt, a 301-es parcella történelmi és politikai jelképpé vált ügyében. Mikor olvashatjuk a felelősök nevét és mikor értesülhetünk menesztésükről? Addig nyilvánvalóan nem, amíg Kádár János a Központi Bizottság tagja és Grósz Károly a párt főtitkára. Nagy Imre és mártírtársai június 16-ikára tervezett ünnepélyes újratemetésén a pártvezetés és a kormányzat képviselőinek jelenléte elfogadhatatlan lenne. Mert a kegyeletet sértené, sőt cinikus gúnynak minősülhetne, ameddig a helyükön vannak azok, akik 1956 forradalmát eltiporták, és akik ezt vezető beosztásokban támogatták, vagy politikai hagyomány gyanánt felvállalták. Június 16-ikán nem ismétlődhetik meg az 1956. októberi Rajk- temetés színjátéka. A kivégzettek sírjaiba ezúttal a reformkommunizmus, az emberi arcú szocializmus iránti utolsó illúziónkat is eltemetjük. A kommunista vezetés - még egy megtisztult kommunista vezetés is - csak egyet tehet azon a napon - ha nem akarja felszítani a népharagot: szabad utat nyit a menetnek, de távol marad tőle. +++
1989. április 10., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|