Rendszerváltás és az MTI

	Szükség van-e a Népfrontra?
(Kármentő Imre) München, 1989. március 11. (SZER, Kezdődik a nap) - Bauer Tamás, a kitűnő reformközgazdász felszólalt a minap a Hazafias Népfront Országos Tanácsában, amelynek tagja. Elmondta, hogy a Népfront már eljátszotta azt a lehetőséget, hogy a pártok nemzeti fórumává legyen, mai formájában az egypártrendszer intézménye, valamint senkit sem képvisel és országos intézményként meg kell szűnnie. A tudósítások nem említették, hogy Bauer Tamás nemcsak a Népfront Országos Tanácsának a tagja, hanem a Szabad Demokraták Szövetsége vezető testületének is. Juhász Pál, az ugyancsak ismert közgazdász, gyakran látható a Magyar Demokrata Fórum rendezvényein mint előadó. Bihari Mihály, az országos nevű politológus, akit tavaly negyedmagával nagy feltűnés közepette zártak ki az MSZMP-ből, az elkövetkező pártkongresszushoz fellebbezett párttagsága. Mindamellett akadtak, akik különösnek találták, hogy miközben egy remélhetőleg már reformszellemű kommunista pártnak kíván a tagja lenni, egyúttal az újjászerveződő Szociáldemokrata Pártban is tevékenykedni akar. Dr. Ravasz Károly, a II. Kerületi népfront bizottság aktivistája, vagy legalább is a közelmúltig az volt, S. Hegedűs László pedig, aki a Magyar Néppárt egyik vezetője, magas tisztséget tölt be a Hazafias Népfront vezetésében is. Mit akarok mondani ezekkel a példákkal, amelyek sorát még hosszan és változatos módon folytathatnám? Semmiképpen sem azt, hogy az említett közéleti szereplők kétkulacsosok volnának. Mindmáig, de legalább is tegnapig, tökéletesen érthető volt, ha valaki az MSZMP megújulásán akart munkálkodni, de egyidejűleg szerepet vállalt független szerződésekben is, hiszen még nem volt világos, hogy ezek mennyire különülnének el a párt politikájától, vagy éppen mennyire fordulnak szembe vele. Érthető volt tegnapig az is, hogy valaki egyszerre két független politikai szervezetben vállalt tisztséget, hiszen egyiknek a szervezeti szabályzata sem zárta ki. Másrészt az sem volt világos, hogy programjuk mennyiben tér el a másikétól és mennyiben ellenzéki jellegűek. És méltányoltam tegnapig azt a felfogást is - noha jómagam már régen illúziónak tartottam -, hogy a Hazafias Népfront képes valóban független politikai mozgalomként megújulni. Ám a belpolitikai élet változásai felgyorsultak, s a többpártrendszer létrejöttéhez már a kommunista párt is igent mondott. Mind világosabban rajzolódnak ki a már létrejött új pártok, vagy a párt gyanánt színre lépni most kívánó független szervezetek politikai sajátosságai. Olyanok kerülnek nyilvánosságra, amelyekben az első hallásra elképesztően soknak tűnő közös cél és azonos szándék ellenére - mind határozottabban kiütköznek a különbségek. És ez nagyon rendjén való. Ha kifogásolni lehet valamit, akkor azt: lehet, hogy ezek a differenciák még mindig nem elég hangsúlyosak és jellegzetesek, pedig a társadalom különféle csoportjainak, rétegeinek az érdekei és igényei valóságosan térnek el egymástól. Nem látszat-pártokra van tehát szükség, hanem valóságosakra, és ezeknek a pártoknak tényleges küzdelmet kell folytatniuk, nem árnyékbokszolást. A küzdelemnek egy demokráciában mindenekelőtt a parlament a színtere, és nincs hozzá szükség a látszategység olyan manipulatív kereteire, mint a Népfront. +++ 1989. március 11., szombat
Vissza »