Rendszerváltás és az MTI

	Kerekasztal - 1. folyt.
- Feltehető az, hogy még itt komoly változások lesznek az alkotmánytervezet kidolgozásában, hiszen máris megváltozott az, ami eredetileg volt. Na most. még őszig óriási változások történhetnek. Mert tulajdonképpen az alkotmánytervezet hallatlanul folyékony állapotban van. Most mire lehet számítani, vagy mire kellene számítani a változások során, és milyen tekintetben határozottan jobb a jelenlegi megszövegezés, mint amilyen volt régebben? Hogy látjátok ezt? - Az első kérdésre azt mondanám, teljesen így van, ahogy mondod: olyan átmeneti időszak van és annyira gyorsan változó időszak van, hogy magának az alkotmánynak a koncepciója is rohamos ütemben változott. Ha jól vagyok értesülve, akkor az Igazságügyi Minisztérium első koncepciótervezete november 30-iki dátumot visel és ez még az egypártrendszerből indult ki. Mármost ehhez képest jelentős eltéréseket és nemcsak az egypártrendszer tekintetében, hanem például a tulajdonformák taxatíve felsorolása tekintetében is nagy változásokat jelentett az alig két hónappal később, január 30-iki dátummal - nem megjelentetett, mert nem tették közzé, hanem megszületett - második koncepció. Most az a sajátos dolog történt, ami úgy érzem, hogy groteszk ellentmondásban van, éppen az új alkotmánynak az igen rokonszenves elveivel, amely leszögezi, hogy nincs vezető párt az országban. Bár valamit azért tartalmaz, hogy a marxista-leninista párt milyen módszerrel tud vezető szerephez jutni, ami szerintem egyébként egyáltalán nem való az alkotmányba, de ennek ellenére groteszk dolog, mert mielőtt ezt a közönség elé tárták volna, előtte az MSZMP Központi Bizottságának jóvá kellett hagynia és nem tudom, de lehetséges, hogy változásokat is eszközölt rajta. így végül február 25-ikén került az újságokba ez a január 30-iki változat, amely már a bevezető részben kimondja saját magáról, hogy alig két hét alatt vagy három hét alatt elavult, amennyiben azt javasolja, hogy a saját javaslattal szemben az első fejezetben szerepeljenek az emberi jogok és még más tekintetben is bizonyos változásokat javasol. Valóban ebből csak azt következtethetjük - némi kivetítéssel -, hogy, a következő hetek, hónapok újabb változásokat okoznának a koncepcióba, mindenekelőtt a többpártrendszer tekintetében, amelyről még a legutolsó változat is nagyon-nagyon határozatlanul nyilatkozik. Voltaképp nem is beszél pártokról, hanem csak érdekvédelmi szervezetekről, amely külön problémakör, hogy igaz-e. Most, hogy ne tartsam milyen sokáig magamnál a szót, a másik kérdésre, hogy mennyivel jobb, nem szólok most hozzá. Én inkább azt szeretném megemlíteni, hogy mi a sietségnek az oka, vagy mi lehet az oka. Valóban a kommunista párt a hatalmat át akarja menteni ily módon, ezzel az új alkotmánnyal, vagy pedig külföldről nehezedik rá a nyomás? Én azt hiszem, hogy ez az utóbbi a valóság és ez a külföldi nyomás készteti erre a sietségre a pártot és a kormányt, mert a gazdasági helyzet érdekében igyekszik a demokratikus átalakításnak a látszatát kelteni minél előbb, minél gyorsabban. Mert máskülönben nem juthatna az életbevágóan életmentő jellegű hitelekhez, kölcsönökhöz hozzá. Nekem ez az érzem, hogy ezért ez a sietség. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy kár ez a sietség. - Hogy látja ezt Bihari Mihály? - Én elég jól ismerem belülről is mindkét koncepciót és nemcsak a két koncepciót, tehát a november 30-ikait és a január 30-ikait, hanem az Igazságügyi Minisztérium bizottságaiban készült különböző anyagokat is. Én is úgy gondolom, hogy a november 30-iki változathoz képest a január 30-iki lényeges előrelépést jelent, sőt mondhatjuk azt, hogy a Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter által előterjesztett expozéval megalapozott változat mintegy harmadik változatnak tekinthető. Ezek a változások, helyesebben a változások folyamata biztos, hogy tovább fog tartani és jóhéhány kérdésben - olyan kérdésekben is, amelyek most az országgyűlési vitában is felmerültek - biztos, hogy változásokra számíthatunk. Melyek a kulcskérdések, melyek a legfontosabb vitapontok az alkotmányozással kapcsolatban? Az egyik az, hogy az alkotmány jogszabály legyen, a szó szigorú értelmében vagy pedig ideológiai és programelemeket is tartalmazó alaptörvény. Ebben a kérdésben én azt tapasztalom, hogy a szakértők egyértelműen úgy foglaltak állást - ez jelent körülbelül 80-100, az előkészületekben részt vevő jogászt, politológust, szakértőt -, hogy ennek a jogszabálynak garanciákat biztosító jogszabálynak kell lennie. Például a preambulumot leszámítva, ahol vissza kell térni az ezeréves magyar államiság és jogfolytonosság elismerésére, és nem lehet az 1945 előtti magyar államiságot egyszerűen negatívan megítélni, hanem annak pozitív elemeire is utalni kell, tehát ebben a kérdésben konszenzus van. Konszenzus van - úgy tűnik - abban a kérdésben is, hogy az alkotmánynak jogszabálynak, garanciális jogszabálynak kell lenni, amelyik az emberi jogokat taxatíve sorolja fel és biztosítékokat is ad. Nincs konszenzus, hanem vita van a szocializmus kérdésében. Nevezetesen abban, hogy egyáltalán ez a kifejezés egy társadalmi berendezkedésre utalás, bekerüljön-e az alkotmányba vagy sem. A szakemberek álláspontja és az igazságügyi minisztériumi tervezet álláspontja ebben a kérdésben egyértelmű: nem szabad, hogy bekerüljön a szocializmus, mint társadalmi formáció vagy erre utalás, jelzős szerkezet formájában sem. Tehát például, mint demokratikus szocializmus nem kerülhet bele, mert jogilag definiálhatatlan, jogilag megfoghatatlan a szocializmus, azonkívül a társadalmi formáció deklarálására nem alkotmányozási probléma, hanem ideológiai és politikai kérdés. Ennek ellenére néhány hozzászóló szorgalmazta természetesen a szocializmus szó és mint formációra utalás bevételét az alkotmányba. Ebben a kérdésben tovább fog folytatódni a vita, de nekem az a meggyőződésem, hogy végül is nem fog bekerülni a szocializmus kifejezés az alkotmányba. A harmadik kérdés az államforma, hogy milyen legyen az államforma minősítése. Népköztársaság, köztársaság, demokratikus köztársaság vagy egyéb. Erről szerintem a vita lényegileg a népszavazásig fog tartani. A jogász szakemberek túlnyomó többsége amellett foglal állást, hogy a lehető legegyszerűbben kell az államformát megfogalmazni, vagyis magyar köztársaságot kell elfogadni, mindenféle jelzős szerkezet nélkül. A második tervezet egyértelmű a pártokat illetően. Többpártrendszeres modellben gondolkodik, és ezért nem tartalmaz külön rendelkezéseket a pártokról, nincsen benne semmiféle utalás a marxista-leninista pártra vagy semmilyen más konkrét politikai intézményre, tehát sem Hazafias Népfrontra, sem szakszervezetekre, sem egyebekre. Ez abból adódik, hogy az egyesülési törvény és az elkészítendő párttörvény tulajdonképpen biztosítja a pártoknak a megalakulását. Az alkotmány szerintem a pártokat illetően egyetlen egy paragrafust, illetve kettőt kellene, hogy tartalmazzon. Az egyik: deklarálnia kell az alkotmánynak - bár ez benne van az egyesülési törvényben, de alkotmányos szinten meg kellene erősíteni - a pártalapítás szabadságát. A másik egy tiltó rendelkezés kellene, hogy legyen: tiltani kell a kizárólagos hatalomra törekvő pártok működését, alkotmányellenesnek kell minősíteni a kizárólagos hatalomra törekvő pártokat. Ez nagyon sajátos helyzetet idézhet elő, ha például az alkotmánynak egy ilyen paragrafusa hatályba lépne, mert például másnap az MSZMP ellen azonnal az alkotmánybírósághoz lehetne fordulni azon a címen, hogy az MSZMP, mint a hatalmat kizárólagosan birtokló párt - az új alkotmány alapján, hangsúlyozom - alkotmányellenes. A következő kérdés a vitakérdésben az alkotmányszerűség. Ez azért jelentős, mert az alkotmánybíróság fogja eldönteni azt, hogy az új pártok vagy az alakuló pártok közül melyek működhetnek és melyek nem, és az egyik kritérium az, hogy alkotmányszerű-e a programjuk és a szervezeti működési szabályzatuk. Éppen azért, mivel az alkotmány mindig tartalmaz politikai, ideológiai elemeket is, nemcsak jogi elemeket, másrészről az alkotmány elfogadása és az alkotmány kritikája egymással ellentétben áll, a véleménynyilvánítás szabadságát is biztosítani kell, nem lehet megkövetelni egyetlen egy párttól sem azt, hogy az alkotmány minden paragrafusát magáénak vallja és ne kritizálja, hanem lényegileg az NSZK alkotmányához hasonlóan az alkotmányszerűség kritériumait külön paragrafusba kellene összefoglalni és szabályozni. Ami lényegileg abból kellene, hogy álljon, hogy a pártoknak el kell ismernie az emberi szabadságjogok érvényesülését és azok teljességét, a népszuverenitást, és hogy a kizárólagos hatalomra törekvés alkotmányellenes. És csak ezt a három elemet kellene az alkotmányszerűség kritériumaként megtartani, s mindazok a pártok, amelyek e három kritériumnak megfelelnek, alkotmányszerűek, vagyis szabadon működhető pártok. - Hogy látod ezt Krassó György, van valami megjegyzésed erről? - Mindennel egyetértek, amit Bihari Mihály mondott. Azzal egészíteném azért ki, hogy nemcsak néhány hozzászóló javasolta a szocializmus szó bevételét és az államforma esetén a népköztársaság megtartását, nemcsak Hámori Csaba ez például, aki ezt tette, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a nyilvánosságra hozott közleményében mind a kettő mellett állást foglal. A másik kiegészítésem: azt találtam ebben a második tervezetben, hogy a párt szót állandóan kerüli a tervezet, viszont más szavakat használ. Bihari Mihály azt mondta, minthogy a többpártrendszerből indul ki, ezért nem is említ szakszervezetet és más hasonló szervezeteket. Ellenben a 4/2. pontja a szabadságjogok alfejezetben a d. alpontban azt mondja, hogy az alkotmány a szabadságjog körében ismerje el minden ember jogát az egymással való szabad társuláshoz (egyesüléshez, szakszervezet alakításához). Mármost egyesülés természetesen értelmezhető úgy, hogy a párt is benne van, de amikor az annyira sarkalatos kérdés a mai magyar politikai életben, akkor feltűnő ennek a hiánya. Még annyit tennék hozzá, hogy sok más vonatkozásban is érezhető, hogy ez a valójában nagyon jónak tűnő alkotmánytervezet azért igyekszik itt-ott átmenteni a párt valamiféle vezető szerepét, és valamiféle biztosítékot akar kapni annak fenntartásához. Így például a kétkamarás rendszer javaslatával. - Annyi kérdés van még, amit nem tárgyaltunk meg, de valószínűleg visszatérünk még az alkotmánynak a megbeszélésére egy ilyen kerekasztal-beszélgetésben, úgyhogy sajnos időnk lejártával búcsúzunk is hallgatóinktól, dr. Bihari Mihály, Krassó György és Siklós István nevében. +++ 1989. március 11., szombat
Vissza » Folytatásokkal »