 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
 |
Bős-Nagymaros
|
(Lángh Júlia)
München, 1989. március 7. (SZER, Magyar híradó) - Haraszti Miklós,
a Beszélő szerkesztője - Münchenen átutazóban - stúdiónk vendége.
Környezetvédelmi témákban is elkötelezettnek mondható - többek
között. írója és aláírója volt a Die Pressében megjelent hírneves
hirdetésnek Bős-Nagymaros ügyben. Az aktuális kérdés ma, egy nappal
az országgyűlési ülésszak megnyitása előtt:
Mi a véleménye Önnek arról, hogy az országgyűlési képviselők egy
csoportja azt javasolja, tűzzék ismét napirendre Bős-Nagymaros
kérdését?
Nem igazán értem. Miért nem inkább a népszavazás elrendelését
kérték a képviselők az Országgyűléstől?
Különösen most, amikor már több mint 124 ezer aláírás gyűlt össze.
Nem vagyok benne biztos, nem lett volna-e célravezetőbb, ha amúgy
is azzal érvelnek, hogy új tények jöttek közbe azóta, akkor azon a
területen léptek volna talán, ha azon a területen léptek volna föl,
ahol valóban új tények jöttek létre. Talán nagyobb sikerre
számíthatnák.
Nevezetesen, az egyik vaskos tény amire ők is hivatkoznak, hogy
népszavazást kér az ország felnőtt lakosságának jóval több, mint a
leendő törvény által előírt egy százaléka. Ez a kérés azonban
népszavazás kiírására, tehát annak a lehetőségnek a létrejöttére
irányul, hogy az ország maga - mégpedig a parlament közbejötte
nélkül - maga dönthessen ebben a kérdésben. Nagyobb ereje lett
volna talán az országgyűlési vitának, ha erről folyik, erről a
lehetőségről: hogyan kapcsolja ki magát az Országgyűlés, és hogyan
adja át a döntési jogot magának az országnak.
Természetesen a képviselők igen tiszteletreméltó beadványának
minden érve helytálló. Valóban romlott az ország gazdasági
helyzete, és az összes általuk felhozott indok fennáll - azonban
képviselőtársaik hiúságába ütközik, hogy elismerjék hogy akkori
álláspontjukat az azóta eltelt idő fejlődése megcáfolta.
Ami megcáfolhatatlan, az az, hogy az ország közben azt kérte a
képviselői visszahívások által - és főleg a népszavazás követelése
által - hogy most már ő maga dönthessen. Talán még nem késő, hogy a
beterjesztő képviselő alternatív szavazási témaként a népszavazást
is az Országgyűlés elé terjessze.
A másik új tény - ami azóta a politika realitást a bős-nagymarosi
szavazás körül megváltoztatta: nem is annyira az ökológiai
helyzetben beállt rosszabbodás, vagy a magyar gazdasági helyzetben
beállt rosszabbodás, hanem az, hogy Szűrös Mátyás, aki annak idején
a kommunista képviselőcsoportot instruálta, utasította arra, hogy
konkrétan a népszavazás ügyében - ha az felmerül - a kommunista
képviselők nemmel szavazzanak - ezt nyilvánosan, írásban, ha jól
emlékszem a HVG-ben beismerte, és ezzel megteremtette a politikai
alapot ahhoz, hogy az új vitában a képviselők immár politikai
instruálás nélkül ebben a kérdésben szavazzanak.
Akár Szűrös Mátyás fogja vezetni az Országgyűlés munkáját most már,
akár még nem - ez a politikai beismerés alapja lehet annak, hogy az
Országgyűlés a népszavazás kérdésében döntsön - akkor is, ha a
népszavazási törvény még várat magára. Elvégre az Országgyűlés
egyszer élen is járhatna a demokratizálásban, nem kell mindig
mögötte kullognia.+++
1989. március 7., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|