Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Tóth Gy. Lászlóval
(Zsille Zoltán) München, 1989. március 4. (SZER, Munka világa) - Az elmúlt héten több fontos, a szó eredeti értelmében vett munkásmozgalmi esemény zajlott le Magyarországon. A Jurta Színházban a Munkás Szolidaritás-89 konferencia mintegy 500 résztvevője kimondta a hosszú évtizedek óta első független munkásszakszervezet, a Szolidaritás Munkás-szakszervezeti Szövetség megalakulását. Ugyanezen a napon a Dunaújvárosban tartott munkásfórumon elfogadták a Magyar Demokrata Fórum mellett működő Ideiglenes Munkástanács felállítását, melynek feladatát a kezdeményezők abban látják, hogy összegyűjtse a munkások észrevételeit, véleményét, melyek alapján az MDF ideiglenes elnöksége állásfoglalásokat bocsát ki. Tagtoborzó nagygyűlést tartott az újjáalakult Szociáldemokrata Párt a Ganz-Mávag Művelődési Központban, és folytatódott a 'független szakszervezetek által kezdeményezett akciósorozat, amely szinte minden nap más és más fórumokon szervezi azt a társadalmi vitát, amelyről a kormányzat csak szaval, de voltaképpen ennek mellőzésével akarja keresztülhajtani a parlament jövő heti ülésén napirenden szereplő két új törvénytervezetet, a sztrájktörvényt és a Munka Törvénykönyv módosítását. Mai adásunkban ennek az akciósorozatnak újabb és új helyszínekkel bővülő állomásairól is beszámolunk. Először azonban annak az interjúnak egy részletét közvetítjük, amelyet Antal János kollégám budapesti tartózkodása idején - ahol mint a Szabad Európa Rádió akkreditált újságírója járt - Tóth Gy. Lászlóval készített. Valamennyi kérdés lényege, amelyet Tóth Gy. Lászlónak - több alternatív szervezet tagjának - feltett, a mi mostani kérdésünk: Milyen esélyük van a független szervezeteknek, milyen esélye van annak, hogy a számos fellépés, a fáradhatatlan szervezés, a világos állásfoglalás eredményeket érjen el? Hallgassák meg az interjú erre vonatkozó részletét. - Érdekes jelenség volt a mai magyar társadalmi folyamatokban a független szakszervezet, aztán később a független szakszervezetek megjelenése. - Ez feltétlenül így van. A TDDSZ, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének megalakulása a magyar szakszervezetek történetében 1945 óta a legfontosabb mozzanat. Végre megalakult egy olyan szakszervezet, amelyik valóban érdekvédelmi, amelyiknek van szellemi potenciálja arra, hogy artikulálja a véleményét, a nézeteit, a társadalomban zajló folyamatokat nem utolsósorban azzal, hogy határozottan és konzekvensen megfogalmazták a véleményüket, ezáltal ezt a hivatalos sztálini struktúrát is mozgásba hozták, mert nyilvánvaló volt, hogy a SZOT nem képvisel semmit a TDDSZ-hez viszonyítva. - Mekkora esélyük van a független szakszervezeteknek arra, hogy beleszólhassanak az érdekvédelembe, tehát egy monstrum a SZOT mellett, egyfajta független érdekvédelmi feladatot elláthassanak? - Szűk területen, munkahelyeken feltétlenül van, és történelmileg is az esélyt én ott látom: túl azon, hogy egyre nő a TDDSZ, és azóta már alakult több független szakszervezet is, a pedagógusoké, a filmeseké - ezek rendkívül fontos momentumok, mert lehet, hogy létszámukban sosem érik utol a tradicionális sztálinista struktúrákat, illetve az azokban létrejött szervezeteket -, de az biztos, hogy rákényszerítik ezeket a hagyományos szervezeteket a radikalizálódásra, és ez rendkívül fontos. - Az utóbbi időkben hírt kaptunk néhány párt megalakulásáról, illetve újjáalakulásáról. - Igen, a politikai pártok megjelenése már régen időszerű lett volna, de a kelet-európai erőviszonyok nem tették lehetővé. Most először a Kisgazdapárt volt az, amelyik zászlót bontott, és ezt követően megjelent a Magyar Szociáldemokrata Párt. - Érdekelne, hogy a Magyar Szociáldemokrata Párt, amely szintén munkáscélokért küzd, tehát a proletariátus érdekvédelmét, illetve képviseletét tűzte a zászlajára, az MSZMP mellett milyen új feladatokat kaphatna? Milyen új feladatokat vállalhatna magára? - Nagyon fontos lenne, hogy a Szociáldemokrata Párt elhatárolja magát a marxizmus-leninizmus ideológiájától, mert az alapvető különbség, hogy egy kommunista párt a marxizmus-leninizmusi ideológia alapján áll. A Szociáldemokrata Párt értelemszerűen az európai polgári értékek képviseletét is ellátja, illetve felvállalja, tehát egy polgári értékrendet. Azzal, hogy deklaráltan a polgári demokrácia játékszabályait felvállalja, és elismeri, hogy egy társadalom az érdekek mentén tagolt, és hogy ezeknek az érdekeknek, rétegeknek adekvát érdekképviseletén, illetve érdekérvényesítő szerve kell hogy legyen, s ez Európában is mindenhol politikai párt. Ezzel gyakorlatilag egy többpártrendszerű demokratikus struktúra létrejöttét kell, hogy a Szociáldemokrata Párt a programjában is garantálja. - Ez azt jelenti, hogy a Szociáldemokrata Párt, a magyarországi újjáalakult Szociáldemokrata Párt esetleg szakít a marxi ideológiával? - Én abban bízom, hogy hasonlóan a nyugat-európai szociáldemokrata pártokhoz a marxizmusból a közgazdaságtanilag használható elemeket átveszi a magyar szociáldemokrata mozgalom, ugyanakkor- a sztálinizmust és a leninizmust egyaránt elutasítja. - A Kisgazdapárt polgári célokkal lépett a magyar társadalom elé. Lehet-e arról beszélni, hogy Magyarországon egy olyan polgári réteg alakult, esetleg alakulhat ki, amely a Kisgazdapárt zászlaja alá gyűlhet? - Elméletileg elképzelhető, ugyanakkor a kérdésedre visszautalva én abban bízom, hogy a Szociáldemokrata Párt lesz ennek a rétegnek az érdekképviseleti szerve. Ugyanis meggyőződésem szerint Nyugaton már nem arról van szó, hogy a szociáldemokrata párt kifejezetten munkáspárt. Ennél sokkal szélesebb rétegek képviseletét látja el, és Magyarországon is a bérből és fizetésből élők érdekképviseleti szerve kellene, hogy legyen és nem kifejezetten a munkásosztályé. - Milyen esélyeket látsz az MSZMP számára? Hogy tudja magát az MSZMP a mai fortyogó, változó társadalomban újra a hatalom központjává, a hatalom jogos központjává tenni? - Itt nyilvánvaló, a geopolitikai összefüggések következtében nagyon nehéz jósolni. Én szubjektíve azon a véleményen vagyok, hogy miután a kommunista ideológia véleményem szerint közgazdaságtanilag és pszichológiailag, történelmileg téves, én hosszabb távon nem látom reális lehetőségét annak, hogy a kommunista ideológia, mint történelemformáló erő tartósan fennmarad. Nekem az a meggyőződésem és én abban hiszek, hogy valahol létrejön egyfajta konvergencia, és egy demokratikus struktúra. Magyarul meghaladjuk ezt a hagyományos szocializmus-modellt egyfelől, másfelől a kapitalizmusi modell is elavult, illetve véleményem szerint Nyugat-Európában, de különösen Észak-Európában, a skandináv országokban én már nem beszélnék kapitalizmusról, mert az ott kialakult társadalmi formáció már nem kapitalizmus. - Van ennek talán egy új neve is? - Van. Én a saját elméletemben ezt egy tranziens redisztribuciós társadalmi formációnak nevezem. Ez egy kicsit modorosan hangzik, de talán kifejezi a lényeget, amire gondoltam, hogy türelmes, rendkívül toleráns, békülékeny, kompromisszumokra kész állam- és társadalomforma mellett működtettek egy hatékony gazdaságot, de azt összekötöm a jóléti állam eszméjével, ehhez viszont szükségem van az újraelosztásra. - Sokan hangsúlyozzák a kifejezést, szintén egy újonnan született kifejezést: szolgáltató társadalom. - Igen, a szolgáltató társadalom definíciója valahol analóg az enyémmel. Tehát hogy ki milyen terminológiát alkalmaz ugyanarra a jelenségre, mellékes, végül is a szolgáltató társadalom terminológiája is azt fejezi ki, hogy a kapitalizmusi modellről a régi XIX. századi marxi értelemben már nem beszélhetünk, mert azt meghaladta az idő. - Térjünk vissza talán az MSZMP esélyeire. Ezen belül is arra a tényre, hogy többen az MSZMP soraiból hangsúlyozzák: a párt igenis megújulhat, mégpedig reformok útján. - Én nem hiszek ebben különösebben. Szeretném. Biztosan egész Kelet-Európának és a magyar népnek is jó lenne, ha ez sikerülne. Én értelemszerűen azért nem hiszek ebben, mert én a Német ideológiában megfogalmazottakat, Lenin Állam és forradalom című művében megfogalmazott alapvető dolgokat kérdőjelezem meg. Számomra ezek nem megvalósítható dolgok. így történelmi távon én a kommunista mozgalom számára nem látok sok esélyt. +++ 1989. március 4., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »