Rendszerváltás és az MTI

	Az új alkotmányról
München, 1989. február 22. (SZER, Magyar Híradó) - Tavaly novemberben elkészült, idén januárban már át is dolgozták azt az alkotmány koncepciót, melyet most a KB ülés elé tártak. Farkas Pétert, szerkesztőségünk egyik jogászát kérem, fő pontjaiban vesse össze ezt a dokumentumot a még érvényes alkotmánnyal. - Az bizonyos, hogy az alkotmány koncepció, legalábbis jelenlegi formájában, nagyon sok új elemet tartalmaz. Ezek közül - a teljesség igénye nélkül, ezt hangsúlyoznám - néhány elemet kiemelek. Először is, ez az új tervezet már nem tartalmazza az MSZMP hatalmi monopóliumát, és valamelyest elmozdul a többpártrendszer irányában. A hatalmi ágak megosztásáról beszél. Továbbá a tulajdonviszonyokról szólva a szektorsemlegességet hangsúlyozza. Ezenkívül új közjogi intézményekkel találkozunk. Ilyen: a köztársasági elnök, az alkotmánybíróság, az állampolgári jogok szószólója és a legfőbb állami számvevőszék. Részben újak az igazságügyi szervezetre, tehát a bíróságokra és az ügyészségekre vonatkozó elképzelések is. Ismételten hangsúlyozni szeretném: a koncepció maga párhuzamos lehetőségeket vet fel, ezek nagyon sok esetben egymást kizárják. - A koncepció arról beszél, hogy az alkotmánynak tartalmaznia kell az állam meghatározását. Szabad, demokratikus és szocialista. Azt hiszem, hogy az első két kategóriával nincsen különösebb bajunk. De mi az, hogy szocialista? - Én azért azt mondanám, hogy az első két kategóriával is bajunk van, mert a kommunista pártok története azt mutatja, hogy amikor ők a szabadságról, a demokráciáról, a kommunizmusról és a szocializmusról beszéltek, az a gyakorlatban nem sok jót ígért és nem sok jót hozott. (...) Beszéljünk a gyakorlatról: a szocializmus fogalmát én nem tudom meghatározni, mert nem tudom, mi az. Én egyféle szocializmust ismerek a kelet-európai országokban: azt, amelyik megvalósult. Na most, maradjunk az alkotmánynál. Ennek az egész alkotmánytervezetnek a központi baja, a legsebezhetőbb pontja az a folyamat, ahogyan készül. Tehát Politikai Bizottság, Központi Bizottság, Igazságügyi Minisztérium és Parlament. Márpedig ez a parlament, ha csak a személyi összetételét vizsgáljuk, háromnegyed részben párttagokból áll, tehát ez nem a társadalom parlamentje, hanem a párt parlamentje. Tudjuk azt is, hogy a Központi Bizottság határozatai minden párttagra kötelezőek. Ez vonatkozik az országgyűlési képviselőkre is. Továbbá ez a parlament nemcsak, hogy a párt parlamentje, hanem ez a Kádár-korszak pártjának a parlamentje. És aligha várható lényegében letűnt vagy letűnőben lévő korszak szervétől, hogy időtálló alkotmányt hozzon létre. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az alkotmány elkészülésének pillanatában máris elavulttá válhat. Két konkrét negatív példát kell megemlítenem: az egyik, hogy az országos listát kibővíteni javasolja oly módon, hogy az országgyűlési képviselők mintegy egyharmadát választanák meg ezen és ami a fő baj ezekkel a listákkal, hogy nem politikai program, nem politikai platform alapján szerveződnek. A másik, hogy ha a köztársasági elnöknek túlságosan kibővítik a jogkörét, mondjuk a parlament feloszlatása is jogában áll, akkor és a magyar történelmet figyelembe véve ismételten egy túlzott egyszemélyi hatalomhoz vezethet. - Ezt egyébként megemlíti Tölgyessy Péter is az e heti HVG-ben megjelent szellemes című Elő-írás cikkében. Tölgyessy szerint helytelen, hogy éppen ma, cseppfolyós, átmeneti korszakban vállalkoznak az alkotmány megújítására. Azt javasolja, hogy egy külön, erre az egyszeri alkalomra választott alkotmányozó nemzetgyűlésre kellene bízni az alaptörvény megalkotását. +++ 1989. február 22., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »