|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
A KB tegnapi ülésének témái
|
München, 1989. február 22. (SZER, Magyar Híradó) - A Központi Bizottság mintha lázasan igyekezne felzárkózni. Egyszeriben felfedezi, miről is vitatkozik az ellenzék, mi szerepel a független mozgalmak, pártok programjában. Elkésett vele? Természetesen, igen, több évtizeddel. De az igaz: ha az MSZMP komolyan gondolja a többpártrendszert, akkor programját neki is a társadalom valós érdekeihez kell igazítania. Az új agrárpolitika, ami a retorikát illeti, sok tekintetben ezt tükrözi. Rajki László kommentárját hallják: - A rétes próbája az evés" - tartja közmondásunk és ez különösen jellemző az MSZMP agrárpolitikai téziseire. Mert a kétnapos KB ülés külsőre rendkívül tetszetős rétest készített, pontosan az ellenkezőjét annak a keletlen tésztának, amellyel eddig a mezőgazdaságot boldogtalanította. Most viszont a szépen kinyújtott levelek közé tölteléknek belerakott apait, anyait, szinte mindent, ami a mostohagyermekként kezelt főágazat boldogulásához szükséges. Csakhogy a receptet Grószék nem maguk találták ki, hanem az alakuló ellenzéki szervezetek: a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Veres Péter Társaság programtervezetéből lopták, kezdve az agrárolló összecsukásától a földpiac szabaddá tételén keresztül a sokszínű, önálló érdekvédelemig. Ez pedig nemcsak szépséghibája az egésznek, hanem egyértelműen jelzi, hogy az MSZMP megkezdte korteshadjáratát, ki akarja fogni az ellenzék vitorlájából a szelet, meg akarja nyerni a falvak népét. Többen céloztak is erre a vitában. Például Csáki Csaba kijelentette: - "a vidéki Magyarország mint politikai tényező van jelen és mi itt kimondhatjuk, hogy az MSZMP a vidék pártja." Ennél nagyobb valótlanságot ritkán állított még azon hatalmi csoportosulás, amely néhány éve még keményen követte esztelen célját, a falvak felszámolását, az egységes, oszthatatlan állami földtulajdon megteremtését. A jelenlegi célt viszont Burgert Róbert világosan megfogalmazta: - "Nem kisebb a tét, mint hárommillió parasztember, tehát választópolgár megnyerése." A bábolnai birodalmában eddig teljhatalmú kiskirályként uralkodó vezérigazgató új receptje 180 fokos pálfordulás: ne a falu függjön a nagyüzemtől, hanem fordítva. Ehhez pedig falusi mezőgazdasági bizottságok kellenek, amelyeknek szövetsége lehet az agrárkamara - így Burgert, aki minden bizonnyal szívesen vállalná az általa szorgalmazott szerv vezetését, hogy változás esetén is biztosítsa hatalmát. Csakhogy tudjuk: pandúrból nem lesz jó rabló, különösen nem az egyik fő rablópandúrból. Mindenesetre rendkívül nehéz helyzetbe kerültek az ellenzéki pártok, amelyek már a reformkommunistákkal való koalícióra készülődve visszafogták követeléseiket, például elutasították az átfogó földreformot. Most viszont az MSZMP az ő aduikat is sajátjaként játszotta ki. Remélhetőleg tanulnak az esetből és nem adják fel, illetve el a valódi demokrata elveket egy tál lencséért. Másrészt pedig nyugodtak lehetünk, mert a rengeteget csalódott, sokszor meggyötört, megalázott, többször megtizedelt falvak népét nem lehet csupán szép szavakkal megnyerni. A parasztok igazán tudják, hogy a rétes próbája az evés és azzal is tisztában vannak, hogy a kommunisták nemcsak jó küllemű réteseket készítettek, de gyakran megsütötték a szakácsokat és azokat is, akik fogyasztottak felőle. +++
1989. február 22., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|