Rendszerváltás és az MTI

	A magyar választási reform korlátai
München, 1989. február 19. (SZER, Világhíradó) - A Központi Bizottság legutóbbi ülése óta több olyan hivatalos nyilatkozat hangzott el, amely kiábrándítólag hathatott azokra, akik a többpártrendszer bevezetésétől nem politikai színjátékot, hanem az igazi népképviseleti rendszer megvalósítását várták. A Grósz Károly által még a tavalyi, a sportcsarnoki beszédében is egyedüli járható útnak nyilvánított egypártrendszer és a Pozsgay beszédeiben kilátásba helyezett valós többpártrendszer között kétségtelenül kompromisszumos megoldásnak tűnik a mostani hibrid elképzelés. A pártok indulnak ugyan a választáson, de az elért választási eredménytől függetlenül a parlamenti mandátumok többsége és a kulcsfontosságú miniszteri tárcák továbbra is az MSZMP kezében maradnak. Más szóval a kommunisták pártja csak a felelősséget akarja megosztani a többi politikai csoportosulással, a hatalmat azonban nem. Ahogy majd lengyel beszámolónkból hallhatják, hasonló megoldás van kialakulóban Lengyelországban is. A párt ragaszkodik a parlamenti mandátumok 60 százalékához, vagyis az abszolút többséghez. Hogy az ilyen áldemokratikus látszatmegoldástól mit várhatunk, arra jó példa a keletnémet többpártrendszer, ami a sztálini időkben ugyanúgy működött, mint a peresztrojka idején. A budapesti rádió szombat reggel tökéletes képet adott arról, hogyan működik a keletnémet többpártrendszer: A pártok jól megférnek egymással. A másik négy feltétel nélkül elismeri a Német Szocialista Egységpárt vezető szerepét. Ezt az alkotmány is így írja elő. A választások sohasem hoznak változást az erőviszonyokban. A Német Szocialista Egységpártnak mindig 127 parlamenti képviselője van, a másik négy pártnak egyformán 52, a többin a társadalmi szervezetek osztoznak. Közöttük persze a többség ugyancsak valamelyik párt tagja. A frakciók között nincs vita, mindig egyhangú a szavazás, és a törvényjavaslatokat minden párt egyformán támogatja. A közéletben a magasabb tisztségeik betöltésére feltétel a párttagság. Így fest a többpártrendszer Kelet-Németországban. Nyilvánvaló, hogy a demokrácia őszinte hívei nem ilyen pluralizmusról álmodnak Magyarországon. Az újjászerveződő hagyományos magyar pártok, mint a független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt vagy a Néppárt csak akkor szolgálják a népképviselet átmeneti korlátozásának elfogadásával a valódi kibontakozás ügyét, ha törvény garantálja, hogy a következő választáson már minden megkötés nélkül érvényesülhet a szabad verseny az MSZMP és politikai riválisai között. Erre a lehetőségre Pozsgay ugyanúgy utalt legutóbbi beszédében, mint a lengyel Szolidaritás tárgyalócsoportjának vezetője. A lehetőségek ígérete azonban ma már senkit sem elégít ki Magyarországon. A közvéleményt csak törvény és garancia nyugtathatja meg, hogy az egy lépés előre gyakorlatát nem követi ismét kettő össze-vissza. +++ 1989. február 19., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »