|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tőkés Rudolffal
|
London, 1989. február 12. (BBC) - Munkatársunk, Radnóti Zoltán beszélget Tőkés Rudolffal, aki az Egyesült Államokban a Connecticut Egyetemen a politikai tudományok tanára.: - Úgy tűnik, hogy a Központi Bizottság illetve a párt túlélte ezt a jelenlegi politikai és ideológiai krízist. Én túlélés alatt természetesen egy kompromisszumos megoldásra gondolok, mely kompromisszum gyakorlatilag mind Pozsgay Imre, mind Grósz Károly véleményét együtt tudja kihordani. A Központi Bizottság a jelek szerint Pozsgay Imrének bizalmat szavazott, és ugyanakkor nagyon fontos előrelépést tett - úgy tűnik - a további demokratizáció, illetőleg a többpártrendszer felé - elkötelezte magát. Nos, a kompromisszumos formulát - azt hiszem - Berend Iván február 4-i, Népszabadságban megjelent interjúja adta meg, amely elhatárolta magát az úgynevezett egyszavas átértékelésektől - tehát mind a népfelkelési formulától, mind az ellenforradalmi formulától. Ugyanakkor az igazi probléma - azt hiszem - hogy az alapvető problémák: a krízis, a bizalmi válság, a párton belüli vezetés - egyértelmű vezetés - hiánya. Ezek mind nem oldódtak meg a Központi Bizottság jelenlegi - mondjuk - krízis-ülésével. - A többpártrendszer felé haladást, ezt a kezdeményezést mennyire tartod jelentősnek? - Én azt hiszem ez a jelenlegi politikai helyzet legfőbb neuralgikus kérdése. Hiszen Grósz Károly bemondása alapján a Központi Bizottságnak eddig nem sikerült egy menetrendben megegyeznie ahhoz, hogy az átmeneti korszak különféle törvényhozási és egyéb politikai lépéseit megtegyék. Ezt eléggé megdöbbentőnek tartom, hiszen a májusi pártkonferencia óta lett volna idő ezt átgondolni, és úgy tűnik hogy a párt központi apparátusait illetően a Központi Bizottságnak komoly kétségei voltak arról, hogy mik lennének ezeknek a reformlépéseknek a következményei. így aztán úgy lehetne mondani, hogy egy légüres tér jött össze tavaly november eleje és február eleje között, mely légüres térben valóban létrejött egy csomó politikai csoport, intézmény, párt - melyek nem tudták, hogy milyen irányba haladjanak. A párttörvény - amennyiben ez meg fog születni - feltehetően jogi kereteket fog adni pártok további működésének, ugyanakkor létezik talán egy fél tucat eddig teljesen nyílt kérdés: jövőbeni hatalommegosztás, a helyi szinten való pártversengés, és azok a hatalmi pozíciók., amelyeket az uralkodó párt hajlandó átadni a többpártrendszer egyéb párt résztvevőinek. - Úgy látszik, hogy Grósz tulajdonképpen sodródik az eseményekkel, hiszen két ilyen lélegzetelállítóan fontos kérdésben egy sebtében összehívott pártértekezleten határoztak. - Én úgy látom, hogy ez az egész pillanatnyi krízis, ez nagyon- nagyon megkérdőjelezi Grósz Károly vezetési képességét. Tehát az, hogy az utóbbi 8 hónap alatt sodródás volt, és nem volt egy kontrollált, egy vezetett politikai folyamat, és - megmondom egész őszintén - ez egy nagyon-nagyon veszélyes helyzet. Hiszen nem arról van szó, hogy itt valamifajta fehérterror vagy ellenforradalom, vagy ilyesmi lenne, hanem arról van szó, hogy a párt legfelső vezetőségének kollektív önbizalomhiánya egy döntési paralízis. Még valóban nem mernek egyet vagy kettőt vagy hármat előre lépni ahhoz, hogy ezek a reálfolyamatok a politikai és a közéletben valósággá váljanak. - Egyetértenél azzal, hogy egyfajta csendes forradalom folyik Magyarországon? - Hát ez egyrészt - azt hiszem - nem csendes -, noha mondjuk a változásoknak az összességét valóban majdnem forradalminak lehet nevezni. A probléma az, hogy a jelenlegi intézményi rendszer, a jelenlegi kontroli-struktúrák el tudják-e kezelni, vagy ki tudják hordani ezeknek a nagy változásoknak az egészét? Én attól félek, hogy a párt, mint egy intézmény, a kormány mint egy másik intézmény - erre eddig sután, lassan, tétovázva válaszolt, és addig, amíg egy határozott, egy józan válasz és világos válasz nem születik, addig a feszültségek tovább fognak fokozódni. - Hogy látod a három főszereplő, tehát Grósz, Pozsgay és Berecz álláspontját? - Amennyire ilyen távolságból ezt lehet látni - úgy tűnik, hogy a szereplők közül csak Pozsgay Imre volt következetes az ő reform- elkötelezettségéhez, noha taktikai alapon a népfelkelés minősítést személyi véleménnyé redukálta és nem - mondjuk - egy bizottsági konszenzussá. Ugyanakkor az ő szerepe továbbra is nagyon fontos - és talán döntő lesz. Grósz Károly - úgy tűnik - hogy egy ilyen, talán személyes, vagy politikai krízissel küszködik, és neki el kéne határozni, hogy ezt a pártot vezetni fogja, vagy valakinek átadni, aki erre képes. Berecz János nyilvános nyilatkozatai eléggé ellentmondóak, és úgy hiszem, hogy ezek az ő politikai befolyását eléggé negatívan befolyásolták. Hitelét vesztette az óhitűek felé, a konzervatívok felé, ugyanakkor a reformerek nem hiszik el, hogy Berecz komolyan gondolja,,és komolyan kiáll a reformok mellett. A kétkedők azok opportunizmust szagolnak Berecz János részéről. Ugyanakkor létezik az a dilemma, hogy a konzervatívoknak nincs megfelelő szintű képviselőjük a legfelső politikai szinten, noha nem vitás, hogy sok konzervatív beállítottságú ember van a Központi Bizottságban. Személyi változások muszáj hogy történjenek. Hogy mikor fognak megtörténni, megint szokás szerint túl későn-e -, az egy nyitott kérdés. Ezzel kapcsolatban talán még azt mondanám, hogy emlékszem: a magyar sajtóban volt egy olyan felhívás egyik megyei pártbizottság részéről, hogy össze kell hívni egy külön pártkonferenciát a következő hónapokban. Azt hiszem, hogyha a helyzet nem csillapul, és a krízis nem oldódik meg, talán erre kerül majd sor a tavasz folyamán. - A politológust szeretném megkérdezni most, hogy meglátásod szerint van komoly esély arra, hogy Magyarországon többpártrendszer bontakozzék ki a következő két-három év során ? - Ennek minden - országon belüli - objektív és szubjektív adottsága megvan, és teljesen az MSZMP legfelső vezetésének józanságától és - ha úgy tetszik: hazafiasságától függ. Amennyiben az a vezetés belátja, hogy az ország népe egyértelműen ebbe az irányba óhajt haladni - ennek vagy ellenállnak, vagy hajlandók ezzel együttműködni. Ha hajlandók együttműködni, úgy érzem, hogy egy 3-4- 5 éves átmeneti időszak alatt valóban egy működőképes többpártrendszer tudna összejönni Magyarországon. - Mi a véleményed, a benyomásod a most kialakulóban levő magyarországi politikai pártokról? - Nyilvánvalóan az utóbbi 3-4 hónap eseményeit kellene összefoglalni. Én talán azt mondanám elég röviden, hogy nem vitás, hogy mindegyik demokratikus párt, ami született - egyfajta szocializmus irányába halad. Egy emberarcú, egy humánus szocializmus irányába halad, és ezt így kell elfogadni, ahogy van. A súlyos probléma az, hogy ezek a pártok információ és egyéb anyagok hiányában nem képesek konkrét ellenprogramokat adni sem a gazdaság, sem az intézményi rendszer, sem a társadalmi élet átalakítására. A további probléma az, hogy ezek a politikai pártok, szervezetek mindenféle anyagi és infrastrukturális támogatás nélkül működnek, ezek el vannak tűrve a létező, a nagypolitika által. Azt hiszem: ezen lényegesen túl kéne lépni, mert az uralkodó pártnak legalább olyan érdeke, hogy az úgynevezett ellenzéke, az egy lojális ellenzék legyen a szocializmus határain belül, és konkrét is - és építő programokkal jöjjenek ki. A jelenlegi körülmények között erre sem anyagi, sem lélektani, sem politikai lehetőségek nincsenek. - Érzésed szerint hogyan fogadják majd ezeket a fejleményeket Washingtonban? - Akármilyen egyértelmű további demokratizálódás, pluralizmus satöbbi, és valós gazdasági reformok egyértelműen kedvező fogadtatást fognak kapni. Ugyanakkor egyre mélyül az aggodalom Washingtonban - úgy hiszem - hogy a magyar politikai vezetés a jelenlegi felállításban nem lesz képes - talán nem is hajlandó - egy következetes reformprogramot véghezvinni. - Mi lehet a nézet Moszkvában minderről? - Hát ilyen messziről látva úgy tűnik, hogy Moszkvában egyre inkább aggódnak a magyar helyzet stabilitásával kapcsolatban. Ők a problémákat - hiszem - a legfelsőbb vezetésben látják, mert az a folyamat, ami itt állítólag kontrollált volt, és az időszakot megoldotta volna vagy így vagy úgy - úgy tűnik, hogy vezetés hiányában, és koordinációk hiányában egyre inkább ilyen robbanási helyzet felé vezet. Ez nyilvánvalóan nem szovjet érdek, és nyilvánvalóan nem nyugati érdek. Úgyhogy itt a pártnak, a politikai vezetésnek saját magát kéne reformálnia, hogy rugalmasabb és fürgébb legyen, hogy megfelelő időben és tempóban válaszoljon az ország dilemmáira és kérdéseire. A jelenlegi helyzet semmiféle bizonyítékot, biztosítékot nem ad sem Kelet, sem Nyugat felé, hogy Magyarországon a helyzet kézben van tartva. +++
1989. február 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|