|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Bihari Mihállyal
|
London, 1989. február 12. (BBC, Panoráma) - Telefoninterjúnkat Bihari Mihállyal az Új Márciusi Front egyik alapító tagjával készítettük. A kérdés az: hogyan értékeli a Központi Bizottság nyilatkozatát? - A Központi Bizottság üléséről kiadott nyilatkozat elég lényeges kérdésben módosítja a tavalyi májusi pártkonferencia álláspontját, amikor is egyértelműen és határozottan az akkori konferencia álláspontja az volt, hogy az MSZMP az egypártrendszer keretei között gondolja el a magyar társadalom jövőjét. Ehhez képest körülbelül 8-9 hónappal később ez a módosítás nagy jelentőségű. Én úgy gondolom, hogy most már nem arról van szó, hogy az MSZMP elviekben elismeri a többpártrendszer lehetőségét Magyarországon, hanem hogy belátják, hogy a többpártrendszer elkerülhetetlen - mégpedig nem néhány év múlva, hanem napirenden van, és a többpártrendszert felülről és alulról egyaránt építeni kell. Ez tehát az MSZMP politikáját illetően egy nagyon lényeges módosulás. Ennek a központi bizottsági ülésnek azonban természetesen ezen kívül más témaköréi is voltak - illetve az ország közvéleménye másra is figyel, nemcsak arra, hogy vajon a többpártrendszerhez eljutás kérdésében milyen álláspontot foglal el a Központi Bizottság? A legnagyobb érdeklődéssel természetesen mindenki azt várta, hogy lesz-e vajon Pozsgay-ügy? Vajon az a hatalmi-, és bizonyos értelemben politikai platformharc, ami az MSZMP politikai vezetésén belül van, vajon konkretizálódik-e Pozsgay Imre személyére, vagy sem? Vajon eleget tesz-e a Központi Bizottság azoknak a kéréseknek, amelyek különböző pártszervektől, megyei pártbizottságoktól, budapesti kerületi pártbizottságoktól és máshonnan érkeztek? Nevezetesen: amelyben követelték Pozsgay Imre leváltását, illetve a Központi Bizottságból való visszahívását is. Ebben az ügyben kompromisszum született: a hatalmi-, vagy platform- harc nem dőlt el. Szerintem megoldás sem született. Hiszen egy annyira heterogén gyüjtőpárt, mint az MSZMP, szükségszerűen szét kell hogy váljon, véleményem szerint inkább három, de legalább két pártra. Ennek a pártnak a szétválasztását megítélésem szerint az MSZMP politikai vezetésének felülről kellene kezdeményezni, felismerve azt, hogy minden párt életében a szétválás bizonyos értelemben tragikus döntés, de úgy gondolom, hogy elkerülhetetlen. Elkerülhetetlen, és a mostani vita - ahol a konzervatív rendpárt volt az, amelyik támadást indított Pozsgay Imre ellen - elvezethetett volna megítélésem szerint egy jó értelemben vett pártszakadáshoz, ahol a szocialista reformpártiak, vagy mondjuk úgy, hogy reformkommunisták, és a konzervatívok - esetleg egy új rendpárti leninista, bolsevik típusú pártnak a hívei - szétváltak volna. Ez nem következett be. ' Azt mondhatnám, hogy jegelték ezt a problémát - meg nem oldották. A harmadik figyelemre méltó esemény a Központi Bizottság ülésén: az az Új Márciusi Front felhívására való reagálás. Sajnos meg kell mondani azt, hogy az összes politikai szervezet közül a legkésőbb reagált az MSZMP - hiszen a felhívás megjelenését követően viszonylag rövid idő alatt minden alternatív politikai szervezet így, vagy úgy reagált erre a felhívásra. Határozottan két szervezet, vagy politikai mozgalom utasította el: a Münnich Ferenc Társaság, és a Magyar Demokrata Fórum. Az összes többi pozitívan fogadta. Az MSZMP esetében pedig elég sokat kellett várni arra a válaszra, amit a Központi Bizottsági ülésről kiadott kommüniké tartalmaz: nevezetesen hogy üdvözli az MSZMP az Új Márciusi Front felhívását, és valamilyen módon a közeljövőben elkezdi a gyakorlati választ, illetve a gyakorlati válaszból fakadó szervezését a különböző alternatív fórumokkal folytatott tárgyalásoknak. A negyedik eleme és témaköre ennek a központi bizottsági ülésnek természetesen 1956 volt - az 1956-os októberi események minősítése. Ebben az ügyben szerintem rossz kompromisszum született. Az - ami egészen nyilvánvaló a közvélemény számára, és a tudomány, a társadalomtudomány művelőinek túlnyomó többsége számára - nevezetesen, hogy 1956 október 23-án egy népfelkelés, mondhatjuk úgy is, hogy politikai forradalom, nemzeti méretű politikai forradalom tört ki, amely kezdettől fogva nemzeti szabadságharc is volt - ez elég nyilvánvaló volt a közvélemény előtt, és a társadalomtudományban. Most az MSZMP vezetése közeledhetett volna jelentős mértékben ehhez a felismeréshez a népfelkelés elismerésével - azonban nem ez történt. Lényegileg visszatértek Kádár Jánosnak ahhoz az interpretációjához, amit 1956 november közepén és december elején mondott - vagyis, hogy az 1956. október 23-án kezdődő események kezdetben felkelés-jelleget öltöttek, de később ellenforradalmi jellegűvé váltak. Ezt a magyar közvélemény túlnyomó többsége természetesen nem fogadja el. Természetesen Magyarországon elég nyilvánvaló és köztudott ezeknek az eseményeknek a kettős jellege. Egyrészről egy elementáris erejű nemzeti összefogás keretében kibontakozott politikai forradalom, a totalitáriánus és nemzetgyalázó Rákosi-féle politikai terrorral szemben, másrészről pedig egy nemzeti szabadságharc. Hiszen Magyarországon október 23-át követően nem magyarok és magyarok között folyt a harc, hanem a magyar szabadságharcosok és a szovjet csapatok közt folyt a harc. Október 23-tól lényegileg addig, amíg Budapestet elhagyták a szovjet csapatok - és másodszor ez a szabadságharc november 4-ikén lángolt fel, amikor a szovjet csapatok betörtek Budapestre. Ebben a kérdésben tehát egy olyan felemás kompromisszum született, amely megítélésem szerint senkit nem fog kielégíteni. Szerintem mind a baloldal, az ortodox baloldaliak részéről, mind pedig társadalmi közvélemény részéről ezt a minősítést továbbra is vitatni fogják. Bizonyos értelemben én ezt természetesnek is tartom, hiszen egy ilyen politikai esemény interpretálását nem lehet egymondatos definícióval, vagy egy jelzős szerkezettel lezárni. Azonban az, hogy az MSZMP politikai vezetése politikailag hogy interpretálja ezt az eseményt, ez nem mindegy. Nem mindegy, mert nem annyira az eseménynek a minősítése a lényeges, hanem az, hogy vajon vállalja-e az MSZMP az elhatárolódást. Az elhatárolódást attól a politikai rezsimtől, amely a magyarság történetében szinte eddig még soha nem tapasztalt erejű - némileg a bosszú elemeit is tartalmazó - leszámolással kezdődött, november 4-vel, és folytatódott tulajdonképpen a Nagy Imre és társainak a kivégzéséig, és az akkor megindult utolsó perekig. Ebben az ügyben - mint mondottam - politikai elhatárolódásra nem került sor, és ez szinte szükségszerűvé teszi azt, hogy erről a kérdésről tovább follyék a vita a magyar közvéleményben. - Bihari Mihály politológus, az ELTE állam- és jogtudományi karának tanára, az Új Márciusi Front egyik alapító tagja nyilatkozott. +++
1989. február 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|