|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
Pozsgay előadása
|
München, 1989. február 7. (SZER, Világhíradó) - Független testületek megfigyelői jelen voltak egy, a legkevésbé sem a számukra rendezett találkozón. Budapestről érkezett beszámolót olvasunk fel: - Február 6-ikán, a budapesti Marczibányi téri művelődési ház zsúfolásig telt nagytermében Pozsgay Imre találkozott a Szocialista Hazáért, a Munkás-paraszt Hatalomért érdemérmesekkel, a Szabadságért érdemérmesekkel és a régi párttagok munkabizottságával. A független szervezetek némely tudósítói beszivárogtak a zártkörű találkozóra, vagy nevezhetjük tetemrehívásnak is, ahol az 1956. november 4-ike utáni hatalomátvétel hőskorának idős harcosai mély átéléssel engedelmeskedtek Grósz Károly főtitkár felszólításának. Levonták a politikai bizottsági tagok között dúló nyilatkozat- háború személyi konzekvenciáit. Egyes hozzászólók egyenesen felszólították Pozsgayt, hogy mondjon le. Nem mintha Grósz Károly több támogatást érezhetett volna ki a párttagság eme részének felhevült szónoklataiból. Jó szót tegnap este Kádár Jánoson kívül - akinek egy elvtársnő 32 év után mégegyszer kifejezte háláját, amiért behívta a szovjet elvtársakat - leginkább Németh Miklós miniszterelnök kapott. A legtöbb kérdező és hozzászóló Pozsgay legfőbb bűneként azt hozta fel, hogy a Központi Bizottság megkerülésével a rádiónak mondta el új, 1956-os formuláját. A párt ügyeit az utcára vinni, a rádióban közzétenni valamit a pártfegyelem súlyos megsértése - hangzott az ítélet. Amikor Pozsgay visszakérdezett: ha a Központi Bizottság mondja ki ugyanazt, akkor nem fáj? Kórusban zúgták a veteránok: a Központi Bizottság ezt soha nem mondta volna ki. Feltehetően nemcsak a párt szervezeti szabályzatának tisztelete, hanem a Központi Bizottságba vetett bizalom vezette a megjelenteket, amikor közös állásfoglalást fogalmaztak: 1956 megítélése nem a történészek, hanem a párttagság és a Központi Bizottság feladata. A közönség egy része - és mindenekelőtt a kerületi pártbizottság simára csiszolt vezetői azonban nem hagyták jóvá, hogy itt bármilyen állásfoglalás születhessek. Pozsgay Imre nem volt irigylésre méltó helyzetben, de állta a sarat. Kifejtette, hogy a párt és az ország egyetlen esélye, ha a társadalom és a párt képes kiegyezni, ha a nép centruma és a párt centruma közeledik egymához. 1956 verdiktjét nem a párttagok, nem a Központi Bizottság, még csak nem is a történész albizottság mondja ki. Kimondta már régen a nép. Ő - Pozsgay - abba az MSZMP-be lépett be 22 évesen, 1956. november 2-ikán, amelyik megújulást ígért és ma is ezért a megújulásért harcol megvesztegethetetlenül. Véleménye a múltról, jelenről és jövőről nem befolyásolható politikai nyomás gyakorlásával. Az estének voltak percei, amikor Pozsgaynak kendőzetlenül ellenséges hallgatóságát is sikerült magával ragadnia. De legyőzték Pozsgay súlyos igazságainak csábítását. A rövid kábulat pillanatai után újra kitüntetéseikre kezdtek mutogatni, amelyeket veszély fenyeget, hiszen egy ördögi varázsszó a "népfelkelés" nyomán aranyból sárrá változnak. +++
1989. február 7., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|