|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
Alkotmány és párt vezető szerepe
|
(Kézdi Pál) München, 1989. január 6. (SZER, Világhíradó) - Pozsgay Imre, Megújuló kormányzási stílus, alulról építkező társadalom címmel megjelent interjújában többek között megállapítja, hogy már az idei esztendő is hozhat fordulat jellegű politikai fejleményeket, különösen, ha előre haladunk az alkotmányreformban, a politikai intézmények reformjában. De - tette hozzá - kerülni kell az egyoldalúságokat, mert a politikai reform nem lehet vigaszdíj a népnek gazdasági reform és a gazdasági teljesítmény elmaradásáért A politikai reform valóban nem valamiféle vigaszdíj a gyakorlatban eddig végre nem hajtott gazdasági reformokért, hanem annak előfeltétele. A gazdasági élet megújulását a tulajdonszabadság alkotmányosan szavatolt helyreállítása jelenti. Csak ez biztosíthatja a teljes értékű piacgazdálkodást, a tőke, az áru és a munkaerőpiac helyreállítását. Csak ez biztosíthat valódi gazdasági felelősséget és érdekeltséget A tulajdonszabadság helyreállításának azonban a vezető párt ellenáll, mert nem akar lemondani arról, hogy rendelkezzék az ország vagyonának elöntő részével. Ez pedig a felelőtlenség rendszerének a - fennmaradását jelenti. Egy elenyésző, meg nem választott kisebbség dönt, a lakosság egésze pedig viseli a felelőtlen döntések következményeit. A vezető párt azonban ellenáll a demokrácia kialakításának is. Ragaszkodik ahhoz, hogy a párt központi szervei döntéseit semmilyen más hatalmi központból ne lehessen megváltoztatni még akkor sem, ha nyilvánvalóan milliárdos károkat okozó hibás döntésről van szó. A párt által képviselt és fenntartott rendszer csődbe vitte az országot. A kudarcok és a társadalmi nyomás hatására már hajlandó konzultálni időnként - válogatva az alternatív mozgalmakban -, sőt hajlandó - elvben - az általa meghozott döntések végrehajtásába is bevonni őket. A hatalom monopóliumának ezt a meggyengült formáját nevezték aztán el szocialista pluralizmusnak. A pluralizmusra szükség van az állam szervezeti felépítésében, továbbá a politikai kormányzati rendszerben, valamint a gazdasági életben. A jelenlegi magyar helyzetben nem elégséges az államhatalmi ágazatok szétválasztása. Szét kell választani a pártot és az államot. Az állam nem lehet a párté, mert az az egész társadalomé. Ha nem történik meg a párt és az állam szétválasztása, az országnak nem lehet igazi alkotmánya. Ha továbbra is elnyeli a párt szuverenitása az államét, akkor nem lehet arra kényszeríteni a vezető pártot, hogy ne szegje meg az alkotmányt. Az alkotmány ugyanis nem az alapvető törvények foglalata, hanem az a törvény, amelyben az állam - jelen esetben a pártállam - aláveti magát a társadalomnak, és pártállam által sem megszeghető jog uralmának. Eddig sem az volt a baj, hogy a magyar alkotmányjogászok nem tudtak korszerű szöveget készíteni. A probléma az, miként lehet rákényszeríteni a vezető párt szerepére továbbra is igényt tartó kommunista pártot, hogy ne szegje meg többé az alkotmányt úgy, ahogyan eddig megszegte. Ez csak az állam és a kommunista párt szétválasztásával lehetséges ma Magyarországon. A következő lépés az államhatalmi ágazatok egymástól való, minél nagyobb elkülönítése. De az utóbbival kezdeni - mellőzve a párt leválasztását az államtól - értelmetlen. Nem képes független tevékenységre az az alkotmánybíróság, amely független a parlamenttől és a kormánytól, de továbbra is függ a pártközponttól. És ez az Országgyűlésre is vonatkozik. Vagy a választók akaratát képviseli, vagy a pártközpontét. És a kormány is csak akkor lehet felelős kormány, ha maga alakítja politikáját, és nem a pártközpont. Az emberi jogok is biztosíték nélküli üres rendelkezések maradnak, hiába sorolják fel tételesen őket az alkotmányban, ha nem lesz a pártközponttól elkülönülő másik országos hatalmi központ. Csak egy ilyen másik hatalmi centrum képes a kommunista párttól az emberi jogok és a politikai szabadságjogok elismerését és betartását számon kérni. Egy továbbra is, a párt által vezetett államhatalmi ágazat erre nem képes. Hiába lesznek szépen megfogalmazva, be nem tartható, ki nem kényszeríthető jogai az új alkotmányban. A politikai rendszer reformja a valódi többpártrendszer visszaállítását jelenti. Olyan egyenjogú pártok szabad működését, amelyek egyenlő eséllyel vehetnek részt a politikai élet minden területén, és amelyek arra is jogosultak, hogy egymást felváltsák a kormányzásban. Az nem többpártrendszer, ahol csak egyetlen párt, semmivel sem indokolható előjoga a kormányzás és a hatalom gyakorlása, a többi párt pedig csak statiszta szerepre van korlátozva. Visszatérve Pozsgay interjújára, csak sajnálatosnak lehet nevezni, hogy ő is a vezető párt fogalmában gondolkodik. Ha megmarad a vezető párt státusza, akkor nem lehetséges az államszervezeti pluralizmus és a betartható alkotmány. Akkor nem lehetséges a többpártrendszer és a demokratikus törvényhozás és felelős kormányzás. Akkor nem lehetséges a tulajdonszabadság, és az igazi piacgazdálkodás. Magyarországot a kommunista rendszer vezette a csődbe. A rendszernek ebből le kell vonnia a logikus következtetéseket. E rendszer pillére a párt "vezető szerepnek" nevezett uralmi igénye. Amíg ez érintetlenül marad, addig fennmarad az ellenőrizetlen hatalom, és továbbra sem lehet megelőzni a hibás döntéseket, sem felelősségre vonni a milliárdos károk okozóit. +++
1989. január 6., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|