Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › március 11.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Gondolatforgató:

Mit miért március 15-én?

"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes elfoglalása. Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja, hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia, Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el tudja mondani a mondanivalóját."

Magyarország 1988 - 1. folyt.

Vadász János:
- A kérdés: mit hozott 1988 a magyar társadalomnak - elválaszthatatlan egy
másik kérdéstől: mit hozott a diktatúrának, a hatalmi csoportnak, amely a
társadalmat 40 esztendeig alávetettségben tartotta. A diktatúrában élő
társadalom ugyanis állandóan figyeli ezt a hatalmi csoportot. Milyen
helyzetben van? Hogy érzi magát? Mennyi az önbizalma? És a megfigyelés
eredményét figyelembe veszi, valahányszor a maga pillanatnyi helyzetéről és
kilátásairól számot vet. Ha a társadalom úgy látja, hogy erős a diktatúra
helyzete, kitűnő a közérzete, töretlen az önbizalma - mindezt negatívumnak
tekinti, amikor saját állapotát mérlegeli. De ez a szabály fordítva is
érvényes, és a mögöttünk álló esztendő volt az az időszak, amikor a
diktatúra meggyengülése, közérzetének romlása, önbizalmának szétfoszlása
szinte hónapról hónapra lemérhető és gyorsuló ütemben ment végbe.
    
    Egy embercsoport, amely a társadalomra ráerőszakolt diktatúráját
- úgymond - vezető szerepét évtizedekig azzal indokolta, hogy tudományos
értékű és igényű programot valósít meg, amelyet ellenezni annyit jelent,
mint a nehézkedés törvényével vitába szállni - vezető szerepe
érvényesítésével olyan méretű és mélységű válságot idézett elő, amit már
nem lehet szépíteni, magyarázni, még kevésbé igazolni
- ami végleg bebizonyította, hogy ez a csoport teljesen alkalmatlan
bármilyen vezető szerepre.
    
    Persze a józanul gondolkodó társadalom számára ez korábban is egyértelmű
volt, hiszen a bizonyítékokat négy évtizeden át volt módjában tapasztalni.
    
    Sőt: talán kapizsgálták a hatalmi csoport egyes tagjai is - részben,
időnként, és főleg a nyilvánosság kizárásával - de 1988 volt a tanúja annak
a tüneménynek, hogy a hatalmi csoport egésze vesztette el az önbizalmát.
    
    Ekkor romlott meg drasztikusan a közérzete. És ezért indokolt idén első
ízben múlt időben mondani, hogy ez a csoport a társadalmat negyven évig
alávetettségben tartotta.
    
    1988 volt az az év, amikor négy évtized felgyülemlett kudarcai, tévedései,
    
bűnei végleg aláásták a hatalmi csoport önbizalmát. Amikor - micsoda torz
iróniái - a mennyiség végre kezdett átcsapni minőségbe. Ez a csoport, amely
négy évtizedig verte a mellét azzal, hogy "mi mindent jól csinálunk", most
verdesi a mellét azzal, hogy mi mindent rosszul csináltunk, és szánalmas
módon ezzel próbál magának hitelt szerezni. A társadalom idén tapasztalt
szuverén fellépése, öntevékenysége - a logikus válasz. Szerintem ez a
legfontosabb fejleménye 1988-nak.
    
    Kemény István:
- Hozott rosszat is, jót is. Hozta a két új adót, hozta a kétszámjegyű
inflációt, amiről azt mondják, hogy 17 százalék, de gondolom, hogy 201
Hozta, hogy az öregek kétharmada létminimum alatt él. A többgyermekes
családok nagyobb része is. Hozta, hogy meggyorsították a nagymarosi erőmű
építését - még a kormány is hozzájárult. Hozta az erdélyi helyzet
rosszabbodását. De hozott mást is: március 15-ikén volt az első nagy
tüntetés, a nemzeti függetlenség és a többpártrendszer jegyében. Követték
más tüntetések. Az erdélyi, a nagymarosi, a szolgálatmegtagadóké. A júniusi
Nagy Imre-tüntetés, amelyet a rendőrség brutalitása zavart meg, de
végeredményben mégis győzelemmel zárult. Felébredt az ország. Megmozdult.
    
    Működik a Demokrata Fórum, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Szabad
Demokraták Szövetsége, a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Mozgalom. Nagy
dolog ez a mozgás. Három évtized tespedése után magához tért az ország.
    
    Anyagiakban minden egyes nap rosszabb az előzőnél. De lelkiekben
megkezdődött valami - és meg vagyok győződve róla, hogy folytatódni fog.
    
    Krassó György:
- Egy csaknem tíz évvel ezelőtti magyar vicc szerint: két kutya találkozik
a lengyel-keletnémet határon.
    
    - Te miért akarsz disszidálni - kérdezi a német kutya lengyel társát.
    
    - Szeretnék húst enni. Hát te?
    
    - Én meg szeretnék ugatni - válaszolja a keletnémet kutya.
    
    A magyar helyzet annak idején inkább a keletnémetéhez hasonlított. Azóta
azonban viszonyaink gyors ütemben közeledtek a lengyel állapotokhoz, és
1988 betetőzte a folyamatot. Ugatni lehet - de hús nincs. Pontosabban van,
de a dolgozó béréből nem sokra futja. A szép álmoknak vége. A hatalom több
évtizedes öntömjénezés után kénytelen volt beismerni a gazdasági csődöt, de
ennek terheit a dolgozókra hárítja. Az ország külföldi adóssága 20 milliárd
dollár, és újabb hiteleket egyre nehezebben kap. Az év folyamán többször
emelték a fogyasztási cikkek árát, példátlan, több száz százalékos
arányban. Munkások tízezrei kerültek az utcára, növelve a korábban
letagadott munkanélküliséget, a fizetéseket minden bruttósítási ígéret
ellenére csökkentette az új személyi jövedelemadó. Az árakat pedig tovább
emelte az általános forgalmi adó bevezetése.
    
    A gazdasági reformintézkedések következetlenek és hatástalanok maradtak. A
    
deficites vállalatokat képviselő nagyipari lobbik idén is érvényesíteni
tudták érdekeiket, és a magyar termékek világpiaci versenyképessége nem
javult. Az újabb költségvetés-csökkentések után a lakásellátás, az
egészségügy, a közoktatás helyzete még kilátástalanabb.
    
    Kapott mindezekért valamit cserébe a magyar munkás? Nem sokat. Akinek van
pénze, az kisvállalatot alapíthat, részvényeket vehet, utazhat. A munkás
legfeljebb tanulhat valamit, ha eddig nem tudta volna. Azt, hogy
szocializmus ide vagy oda, Magyarországon is a pénz beszél, kutya ugat.
    
    Visszajutottunk tehát az ugatáshoz. A joghoz, és a tényleges lehetőséghez.
    
    
    A tételes jog maradt. Közösség megsértése, izgatás, vagy akár összeesküvés
    
címén elvileg ma is be lehet csukni bárkit. A tényleges helyzet azonban
látványosan megváltozott, és ha a nyugati sajtó évtizedekig az állítólagos
magyar gazdasági csodáról cikkezett, most inkább a politikai csodát
emlegeti.
    
    Több évtizedes bezártság után a szellem kiszabadult a palackból. Noha Grósz
    
miniszterelnökként engedte is a szellem kiszabadulását, a hatalom
megszerzése után visszagyömöszölni már nem tudta a palackba. Grósz magas
posztokat és rendcsinálást ígért az őt segítőknek, és kádereit valóban
magas funkcióba emelte - de rendet már nem tudott teremteni.
    
    Változásokat követel a társadalom minden rétege. Közel 200 független
szervezet működik az országban. Engedély nélkül újjá alakultak régi pártok.
    
    Igazi szakszervezetek jöttek létre, sztrájkok robbantak ki, szabadabb lett
    
a sajtó, rádió, televízió. A párt - céljai érvényesítéséhez - többször is a
parlament mögé bújt. De csak azt érte el, hogy új, demokratikus
választásokat követeljen az ország. Egyre több szó esik 1956-ról és a
forradalom programjáról. A szabadságról és a függetlenségről. A politikai
vezetés maga is megosztott. Nem tudja engedményeket tegyen-e, vagy
erőszakot alkalmazzon? Hatalmas, jól felszerelt rohamrendőrséget épített
ki, de bevetni nem meri.
    
    Valóban az a csoda, hogy megszólalunk, szervezetekbe tömörülünk, véleményt
    
nyilvánítunk, és magunk akarunk dönteni sorsunkról? Nem inkább az a csoda,
hogy mindezt a legtermészetesebb, legalapvetőbb jogot évtizedekig el
lehetett venni tőlünk?
    
    (folyt.)


1989. január 2., hétfő


Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD