|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
Válasz a hallgatóknak - 1. folyt.
|
- Pécsi Vilmosé a szó: - A románokat mi is sajnáljuk, de még jobban a romániai, erdélyi magyarokat, akik a társadalmi és kisebbségi elnyomás kettős járma alatt szenvednek. 1968-ban, a brezsnyevi neosztálinizmus idején egészen más volt a helyzet, mint most. Csehszlovákiában a Brezsnyev-doktrina politikai- ideológiai indokolásával kellett bevonulniuk a szovjet csapatok mellett a többi kelet-európai hadseregeknek. A stratégiai ok közismert, elég a térképre nézni. A Brezsnyev-doktrina értelmében az egész szocialista tábor kerül veszélybe, ha akár egyetlen országban veszélyeztetik az úgynevezett szocialista vívmányokat. Bukarestben akkor is sztálinizmus volt, nem tetszett a prágai tavasz. Ceausescu a román függetlenséget akarta fitogtatni, ezért nem vonultak be a románok, mint például a magyarok. Ceausescu nemet mert mondani. Kádár nem mert, mert állítólag nem akarta veszélyeztetni az akkor kezdődő új gazdasági mechanizmust. Ma már nincs meg a szovjet tábor akkori, még monolitikus egysége. A tömb országai különböző mértékben függetlenebbek Moszkvától. A Kremlnek éppen elég belső baja van, jóval nagyobbak, mint Románia és Ceausescu. Romániában szocializmus van, és a Kreml eddig mindig csak a liberalizálódás ellen emelt kifogást, a dogmatikus szocializmus ellen nem - habár a Ceausescu-rezsim biztosan nem tetszik Gorbacsovnak. De Románia nem akar, nem is tudna kiválni a szovjet tömbből: nem határos nyugati országgal. Gorbacsov bizonyára nem örül a román-magyar ellentéteknek, általában a táboron belüli ellentéteknek, Ceausescu brutális magyarellenes, elnyomó politikájának, de nem akar egyik vagy másik oldal mellé állni, ahogyan ezt már többször kifejtették Moszkvában. Moszkva nem léphet fel a magyar kisebbségek érdekében, mert ő maga is elnyomja a saját kisebbségeit, többek közt a moldvai románokat. A kisebbségi kérdés tehát nagyon kényes téma a szovjet vezetők számára. Nem igen közvetíthetnek, még kevésbé léphetnek fel erővel, de hát erre nem is gondolnak. 1968-ban Csehszlovákiában elsőrendű szovjet katonai, politikai érdekeket láttak veszélyeztetve, most Romániában erről nincsen szó. Tény az, hogy az erdélyi magyar kisebbség kérdésében Nyugaton jóval nagyobb megértés mutatkozik, mint a Szovjetunióban és a testvéri szocialista országokban. - A pluralizmus még nagyon is gyenge csírája a legnagyobb ígéret Magyarországon, de vadhajtásai félelmet is ébresztenek: - Mi az önök véleménye a nemrég alakult Münnich Ferenc mozgalomról, illetve egyesületről? - Erdős Gábor válaszát olvassuk fel: - Rádiónknak több feladata van. Ezek közül talán a legfontosabb a magyarországi pluralizmus ösztönzése. A Münnich Ferenc Társaságot tehát magunknak is köszönhetjük, amennyiben azzal hízelgünk magunknak, hogy a magyarországi pluralizmus kibontakozásában a Szabad Európa Rádió is szerepet játszott, és amennyiben vállaljuk, hogy a pluralizmus során nem éppen hízelgő vélemények is elhangzanak. Vállaljuk. A demokrácia - szemben a diktatúrával - a vélemények, irányzatok sokféleségét teszi lehetővé. Sokan éppen ezért aggódnak is a demokráciákért, és aggasztó jelek bizony akadnak. A demokráciában az antidemokratikus hangok is megszólalhatnak, sőt fórumot is kaphatnak. Franciaországban, Dániában és Izraelben antidemokratikus elveket valló pártok kerültek be a parlamentbe. Izraelben az alkotmánybíróság végül is kiszórta a Kahaneékat a demokrácia intézményrendszeréből. Az előbbi két országban azonban egyelőre ez nem történt meg, igaz, az ottani társadalmak reakciójából ítélve úgy tűnik, előbb-utóbb a Francia Nemzeti Front és a dán Haladás Párt is eléri a megérdemelt szemétkosarat. Ami a Münnich Ferenc Társaságot illeti, a kérdés az: vajon elsősorban indulatokra épülő programjuk eredendően antidemokratikus-e vagy sem? Valóban fegyveres rendcsinálás útján kívánják-e megoldani a magyar társadalom problémáit - ahogy az talán nem véletlenül elterjedt róluk -, vagy igazat beszélt a társaság nyilatkozó szóvivője? Talán még ők maguk sem döntötték el. Utóbbi esetben, ha egyszer majd kialakítják konkrét programjukat, elvben még ők is hozzájárulhatnak a demokratikus kibontakozás folyamatához - vak tyúk is talál szemet! Az előbbi esetben viszont, és félek, hogy erről van szó, még komoly veszélyt jelenthetnek egyszer. Még akkor is, ha egyelőre inkább csak nevetségesek. - Élesebb gondolati kanyart véve ugyan, de úgy vélem, ide kívánkozik a következő telefonhívás is: - A karácsony váltotta ki belőlem ezt a telefonhívást, ugyanis már régóta feszül bennem ez a probléma, hogy mindenféle diktatúrával szemben ellenszenvet érzek. Különösen az egyháznak kétezer éve Jézus Krisztus nevében gyakorolt szellemi, ideológiai kulturális diktatúrájával szemben, ami miatt nekem most karácsonyt kell ünnepelni. És én tiltakozom: nem vagyok hajlandó imádni palesztinai zsidót sem, s nem vagyok hajlandó imádni Buddhát, Mohamedet, de Sztálint, Marxot vagy Rákosit, vagy korunk diktátorait sem vagyok hajlandó ünnepelni. - Attól eltekintve, hogy összetéveszti hallgatónk a szezont a fazonnal - ahogy azt régebben mondtuk -, vagy az allegóriát a filagóriával, csak egy tanácsot adhatok: ne ünnepeljen, senki sem kényszeríti rá. (folyt.)
1989. január 1., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|