Rendszerváltás és az MTI

	Kis János beszéde a szabad demokraták küldöttgyűlésén (1. rész)
1990. november 30., péntek - Az alábbiakban a szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Kis Jánosnak, az SZDSZ elnökének a péntek este kezdődő szabaddemokrata küldöttgyűlésen elhangzó beszéde rövídített, szerkesztett változatát. Az anyag feloldásig E M B A R G Ó S x x x - Magyarország az elmúlt esztendőben végrehajtotta történelmének egyik legnagyobb fordulatát. Alkotmányos demokrácia lettünk; szabadon választott parlamentünk van, szabadon választott önkormányzataink vannak. Belátható közelbe került csatlakozásunk az egyesülő Európához. Magyarországnak tehát minden oka megvan rá, hogy önbizalmában megerősödött, jövőjében biztos ország legyen. Mégis meg kell állapítanunk: fél évvel az első szabad választások után a bizakodás szertefoszlott, a magyar társadalom rosszkedvű és hitevesztett. Egyre többen fordulnak el a kormánytól, a parlamenti pártoktól, a képviseleti demokrácia intézményeitől. Mélyül a szakadék a társadalom és a politikai vezető réteg között. - Az Antall-kormány nem tett semmi megfoghatót a gazdasági válság ellen. Részint foglya volt az MDF választási propagandájának, amely sima, fájdalommentes gazdasági átmenetet ígért. Most pedig nyíltan szembe kell néznie azzal, hogy nem tudja állni a szavát. A kormány azonban csak a gazdaság dolgaiban tétlenkedett és halogatott. Közben hihetetlen ügybuzgalommal vetette rá magát ideológiai ügyek teremtésére. A nemzet egészének képviselőjeként szólalt meg, ellenzékét pedig nemzetidegen, törpe kisebbségként probálta elszigetelni. Politikáját a kersztény tanítás megvalósításaként tüntette fel, a világi pártokat azonosítva az ateizmus megtestesülésével. Módfelett aktív volt a közszolgálati tisztségek újraelosztásában, s a személyi klientura megteremtésével párhuzamosan elkezdődött az állami szervezetek újraközpontosítása. - Hiba azonban azzal áltatni magunkat, hogy az elégedetlenség csak a kormánykoalíciónak szól. A közvélemény növekvő része a parlamenttel, a pártokkal fordult szembe, s egyre inkább a terméketlen ideológiai polémiák egyik résztvevőjeként azonosították az SZDSZ-t is. (folyt.köv) 1990. november 30., péntek 15:51
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kis János beszéde a szabaddemokraták küldöttgyűlésén (2. rész)
- Ebben az időszakban azonban hallatlan nyomás nehezedett az SZDSZ parlamenti frakciójára és pártvezetésére, hogy mondjon oda a kormánynak, legyen a mögöttünk álló rétegek türelmetlenségének hangos szócsöve. Ezt a nyomást, ismerjük el, hosszú ideig nem tudtuk jól kezelni. Nem lehettünk olyan élesek, hogy híveinket igazán kielégíthettük volna, mások előtt mégis úgy tűntünk fel, mintha a minimálisan szükséges türelmi időt sem adnánk meg a kormánynak. - Annak érdekében, hogy az SZDSZ a következő időszakban az eddiginél tisztázottabb politikát folytathasson, megnyugatatóan körvonalazni kell a párt szellemi arculatát. Külső megfigyelők mostanában sokat beszélnek arról, hogy a szabad demokraták balra tolódnak, a szociáldemokrácia üresen tátongó helyére pályáznak. Liberális és szociáldemokrata irányzatokat emlegetnek az SZDSZ-en belül, és feszült érdeklődéssel figyelik, hogy melyik fog felülkerekedni. Nem volna tragédia, ha létezne ez a két irányzat az SZDSZ-ben, ténylegesen azonban nem létezik. Az SZDSZ szociális elkötelezettségű, liberális, más szóval szabadelvű párt. - Amikor az SZDSZ politikáját a következő időszakra meghatározzuk, tudatában kell lennünk rendkívüli felelősségünknek. Rövid távon csak két eshetőség között választhatunk. Az egyik esetben a többség szegényebb lesz jövőre, de a gazdasági folyamatokat sikerül kézben tartani, lesz áru az üzletekben, és a kezdeti, erőteljes áremelkedés után lefékeződik az infláció. A másik esetben viszont a gazdaság mindjobban szétzilálódik, az infláció tovább gyorsul. - A blokád után Antall József is elismerte, hogy az ország gazdasági helyzete drámai, és fájdalmas intézkedésekre lesz szükség. Azt ígérte, hogy átalakítja kormányát, és új alapokra helyezi a kormány és az ellenzék közötti viszonyt. A stílusváltás természetesen fontos dolog, megnyugtatja a közvéleményt, s maguknak a pártoknak is jót tesz, ha a parlamenti viták tárgyszerű mederben zajlanak. De abból még nem lesz kormányprogram, és nem lesz egyetértés e program körül, hogy a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között normalizálódik a légkör. - Egy nemzeti egységkormány gondolatát a szélesebb közvélemény alighanem rokonszenvvel fogadná, de a politikai pártok között nem érett meg a helyzet eennek a felvetésére. A kormánykoalíción belül jelenleg egyetlen erős álláspont létezik, Antall Józsefé, aki ragaszkodik az MDF, a kisgazdák és a kereszténydemokraták kiskoalíciójához. Márpedig amíg magán az MDF-en belül nem érik meg a koalícióváltás gondolata, csupán a politikai feszültséget növeljük, ha azt követeljük, hogy azonnal hozzanak létre nemzeti egységkormányt. (folyt.köv.) 1990. november 30., péntek 15:56
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kis János beszéde a szabaddemokraták küldöttgyűlésén (3. rész)
- Ha rendeződik az MDF-SZDSZ viszony, akkor létrejöhet a hat parlamenti párt között az a fajta konszenzus, amely minden demokrácia működőképességének alapja. Utoljára akkor volt a mai demokratikus pártok között egyetértés, amikor a bomladozó pártállammal álltunk szemben. Abban a konszenzusban nagyobb szerepe volt annak, hogy mit nem akartunk, mint annak, hogy mit akartunk. Most megteremtődhet a konszenzus abban, amit akarunk. Minden nyugati demokráciában a liberális eszmék egy bizonyos minimuma az, amin a pártok konszenzusa nyugszik. Ilyen liberális minimum Magyarországon is megfogalmazható. - Ebbe a liberális minimumba tartozik, hogy az államnak semlegesnek kell lennie a hit, a világnézet, az életstílus kérdéseiben. A liberális minimum ugyanakkor annak elfogadását is jelenti, hogy az állam felhagy a sajtó irányításának szándékával, s intézményesen gondoskodik a közszolgálati médiumok pártatlan működéséről. A liberális minimum magában foglalja azt a megállapítást, hogy a gazdasági válságot csak a magántulajdonú piacgazdaság gyors és következetes bevezetésével lehet meghaladni. A liberális minimum tartalmazza azt a belátást, hogy a gazdaság stabilizálásával járó társadalmi konfliktusokat nem lehet a népszerűtlen döntések halogatásával elkerülni. - A feladat most az, hogy létrejöjjön a pártok közötti, valamint a pártok és a társadalom közötti minimális egyetértés. Így a következő hónapokban az SZDSZ-nek is mindenekelőtt az új konszenzus létrejöttében kell közreműködnie. (MTI) 1990. november 30., péntek 15:57
Vissza » A hírhez kapcsolódik »