|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
Március 15-e - 1990 - Monok (1. rész)
|
1990. március 15., csütörtök - Több ezren gyűltek össze
csütörtökön Kossuth Lajos szülőfalujában, a Borsod-Abaúj-Zemplén
megyei Monokon, hogy megünnepeljék az 1948-49-es szabadságharc
évfordulóját. A Kossuth-szobor előtt lezajlott ünnepi gyűlés szónoka
Németh Miklós miniszterelnök volt.
Többek között arról beszélt, hogy hosszú évtizedek óta most először talán jogos a remény: nemcsak Magyarországon, hanem a környező országok magyarlakta városaiban, falvaiban is nemzeti színű kokárdát viselhet, szabadon énekelheti nemzeti imáinkat - a Himnuszt és a Szózatot - az 1848-49 máig ható tanulságaira, a szívükben őrzött hőseire emlékező magyarság.
A szónok a továbbiakban, a sok évtized során az egyetemes magyarság ünnepévé nemesedett nap alkalmából, a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként testvéri szeretettel köszöntötte a Kárpát-medencében és a világ bármely más zugában élő magyarokat.
Rámutatott: ez az ünnep a mindenkori hivatalos Magyarországon nehezen találta meg a méltó helyét. Népi hagyományként viszont túlélt minden megpróbáltatást, mindig, minden körülmények között legnagyobb nemzeti ünnepünknek számított. Csakknem másfél évszázad távlatából ma is töretlen erővel sugározza azt a fő tanulságát, hogy csak az ellentéteket félretéve, együtt, összefogva tudunk előbbre jutni.
,,A mi harcunkban Európa szabadságának harca vívatott,, - írta annakidején Kossuth, s ma szinte magától kínálkozik a történelmi párhuzam 1848 március idusa, s a hazánkban zajló demokratikus megújulási folyamat között. Nyilvánvaló ugyanis, hogy mindazok a korszakos változások, amelyek 1988 májusával vették kezdetüket e honban - a pártállam lebontása, a vasfüggöny felhúzása, az emberi jogok, a nemzetiségi egyéni és kollektív jogok érvényesülésének kiteljesítése, a többpártrendszer bevezetése, s demokratikus jogállam kiépítése - jelentőségében és hatásában messze túlmutat hazánk határain. Joggal állítható, hogy a közép-kelet-európai térségben végbemenő demokratikus megújulás élvonalában haladunk. (folyt.köv.)
1990. március 15., csütörtök 14:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-e - 1990 - Monok (2. rész)
|
1848-49-ben nem sikerült a folytatás, most viszont rajtunk múlik, hogy ki tudjuk-e használni a történelmi esélyt. Az elmúlt másfélszáz évben még soha nem jutottunk olyan közel a magyarság számára kívánatos emberi értékekhez, mint most. Akkor két világhatalom leverte a magyar szabadságvágyat és akaratot. Ma a világhatalmak szimpátiával figyelik törekvéseinket, s nincs olyan belső erő sem, ame y képes lenne az átalakulás megállítására. De a megzavarására még képes lehet Ezt a veszélyt is el kell és el is lehet hárítani.
Másfélszáz évvel ezelőtt is nemzeti összefogásra volt szükség az élet-halál harcban. A most élő magyarság számára se könnyebb a helytállás, még akkor se, ha mai harcunk nem követel véráldozatot. Saját magunkban vannak a lehetőségek és sajnos a fő akadályok is. És ezeket legyőzni talán még nagyobb feladat, mint az akkori külső ellenséget. Ha e hon legjobb fiai pártállásra és nemzetiségre való tekintet nélkül ösze tudnak fogni, ha nagy feladataink megoldásáért küzdve egymásnak vetik a vállukat és nem egymás ellen uszulnak, szinte semmi sem lehetetlen. Ellenkező esetben viszont nem megyünk semmire. (MTI)
1990. március 15., csütörtök 14:34
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|