|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Mit miért március 15-én?
"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum
képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa
a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet
címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes
elfoglalása.
Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az
ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja,
hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés
feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a
megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink
szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia,
Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel
Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták
Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy
nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces
terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el
tudja mondani a mondanivalóját."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - nyitás (1. rész)
|
1990. március 14., szerda - Utoljára ült össze szerdán az
1985-ben megválasztott Országgyűlés. A három hónap híján öt éves
parlamenti időszak záróakkordjaként megtárgyalták a kormány
gesztusértékűnek tekinthető előterjesztéseit: az 1945 és 1963
közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló
törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó négy országgyűlési
határozat-tervezetet, továbbá a magyar állampolgárságtól megfosztó
határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló javaslatot. A
képviselők az első napirendi ponttal - személyi javaslat
tárgyalásával - néhány perc alatt végeztek: elfogadták a Legfelsőbb
Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész jogkörének átmeneti ellátásáról
szóló határozatot. Eszerint a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörét
dr. Nagy Zoltán, a legfőbb ügyész jogkörét pedig dr. Nyíri Sándor
gyakorolja április 1-jétől mindaddig, amíg az új közjogi méltóságok
betöltőit meg nem választják.
Ezt követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter emelkedett szólásra, s megtartotta expozéját a tárgysorozatban szereplő két törvényjavaslatról. Az elnöklő Horváth Lajos indítványára az Országgyűlés elfogadta, hogy együttesen tárgyalják e két napirendi pontot, így a miniszter is összefoglalóan szólt a törvényjavaslatokról. Elöljáróban emlékeztette az országgyűlést, hogy a Minisztertanács bizottságot hozott létre a II. világháborút követő időszak koncepciós pereinek felülvizsgálatára. A bizottság feladata volt a feltételezhetően koncepciós elemeket tartalmazó büntető eljárások áttekintése, ezeknek az ügyeknek jogi és történeti szempontból való elemzése, és a törvénysértések következményeinek felszámolására irányuló javaslattétel.
A jogászokból és történészekből álló bizottság vizsgálatainak eddigi tapasztalataiból a miniszter kiemelte: a kutatások egyértelműen igazolták, hogy a büntető eljárások - bár mindig egyes személyek ellen indultak - valójában egész társadalmi rétegekkel, osztályokkal való leszámolás, a tömeges megfélemlítés céljait szolgálták, általános ellenségképet igyekeztek konstruálni. A bíróság függetlensége elméletileg sem volt garantálva, s az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom részeként működött, közvetlenül alárendelve különböző párt- és állami szerveknek. A koncepciós elemek a legkülönbözőbb formákban jelentek meg, a törvénysértés gyakran már a jogalkotás szintjén megnyilvánult. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 15:46
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - nyitás (2. rész)
|
A miniszter rámutatott: a bizottság jelentése, amellett, hogy tudományos értékű, s elősegíti a további kutatásokat, egyúttal megalapozta a semmisségi törvény előkészítését. Ebből a szempontból példaértékűnek tekinthető az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések semmisségéről szóló tavalyi XXXVI. törvény, amelyben azt a megoldást alkalmazták, hogy a törvény által kinyilvánított semmisséget és az egyedi felülvizsgálatot kombinálták.
A törvényjavaslat körülhatárolja azt az időszakot, amelyben nagy számban hoztak koncepciós jellegű törvénysértő ítéleteket, továbbá meghatározza azokat a bűncselekmény-csoportokat, amelyek miatt az 1945. január 1. és 1963. április 4. közötti időszakban történt elítélések jelentős részben koncepciós jellegűek voltak. Kulcsár Kálmán 1963. április 4-ét a politikai konszolidáció kezdeteként jelölte meg, s mint mondotta, az ezt követő időszak törvénysértéseinek kivizsgálására a hatályos büntető eljárásjog is alkalmas.
A törvényjavaslat általános rendelkezése az állam belső és külső biztonsága elleni bűncselekményekre, a tervbűncselekményre, az árdrágító és a közellátás elleni, valamint a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények feljelentésének elmulasztására vonatkozik, s az e cselekmények miatt történt elítéléseket semmisnek tekinti. A miniszter kijelentette, hogy az ítélet semmisnek tekintése nem büntető-eljárásjogi kategória. Aszerint ugyanis a bíróságnak kell a megalapozatlan és törvénysértő ítéletet hatályon kívül helyezni. Az Országgyűlés azonban nem a bíróság hatáskörében jár el, és nem vizsgálja az egyes elítélések megalapozottságát és törvényességét. Annak kimondása, hogy a törvény az elítélést semmisnek tekinti, az elítélt jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását jelenti.
A törvényjavaslat kivételt állapít meg a háborús, illetve a népellenes bűncselekményekre, így az ezek miatt történt elítélésre a semmissé nyilvánítás nem terjed ki.
Kulcsár Kálmán szólt a rehabilitáció egyik legnehezebben megoldható problémájáról, a vagyoni reparációról is. Mint mondotta: a kormány úgy ítéli meg, hogy a kárpótlás teljes körének felmérésére és a társadalmi igazságosság biztosítására további vizsgálatokra van szükség. A Minisztertanács rövidesen kormánybiztost nevez ki, aki a társadalmi szervek képviselőivel, valamint szakértők bevonásával közösen készíti elő a teljes kárpótlásra vonatkozó jogszabályt. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 15:50
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - nyitás (3. rész)
|
A jogszabály elkészültéig is szükség van néhány olyan intézkedésre, amely a legnehezebb anyagi körülmények között élő kárpótlásra jogosultak helyzetét enyhíti. A kormány kétmillió forintos alapot különített el a leginkább rászorultak egyszeri segélyezésére, s várható, hogy a későbbiekben újabb segélykereteket biztosít.
A miniszter arról is szólt, hogy az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat elfogadása esetén már nincs szükség, s jogi indok sem az egyedi eljárások lefolytatására. E törvény alapján ugyanis jogilag is semmis például a Mindszenty József hercegprímás és sorstársai ügyében hozott ítélet, s ugyanez vonatkozik a különböző, úgynevezett összeesküvési perekre, a papság, a parasztság, a különböző szakemberek, tudósok és munkások megfélemlítésére szolgáló büntető eljárások elszenvedőinek ítéleteire.
Kulcsár Kálmán a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnéséről szóló törvényjavaslatot úgy minősítette, hogy az szintén egyfajta jogsérelem felszámolását szolgálja. Elmondta, hogy 1947-53. között csaknem 1500, 1957-1981 között pedig 203 magyar embert fosztottak meg állampolgárságától. Sem 1953-57 között, sem pedig 1981 után nem került sor ilyen intétzkedésre. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy az állampolgárságtól történő megfosztás gyakorlata még 1957 után sem állt teljesen összhangban a törvényi előírásokkal, a jelenleg érvényesülő jogelveinkkel pedig kifejezetten ellentétes. Ezért döntött úgy a kormány, hogy kezdeményezi e határozatok hatályának megszüntetését. A miniszter felhívta a figyelmet, hogy a határozatok nem a kihirdetésük időpontjáig visszamenőleg, hanem a mostani törvény hatályba lépésének napjától vesztik érvényességüket. Elmondta azt is, hogy a törvényjavaslat előkészítése során két megoldás is szóba került. Az egyik szerint automatikusan állna vissza az állampolgárság, a másik szerint pedig az érintettek akaratától függően. A kormány úgy ítélte meg, hogy ez utóbbi a kedvezőbb megoldás, hiszen lehetnek olyan személyek is, akiknek magyar állampolgárságuk automatikus visszaállítása kifejezett hátrányt okozhat. Így tehát, akik magyar állampolgárságukat ismét meg kívánják szerezni, az erre vonatkozó igényüket a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozattal közölhetik. Az állampolgársági jogviszony a nyilatkozattétel időpontjától, minden külön hatósági aktus nélkül áll helyre. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 15:54
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - nyitás (4. rész)
|
A miniszter végül felhívta a figyelmet arra: mindenképpen el kell kerülni, hogy az emberi méltóság helyreállítása során más embereket alázzunk meg, s a megtisztulás jegyében újabb bűnöket kövessünk el. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett Winston Churchill szavaira, aki a II. világháború elején így válaszolt a bűnösök után kiáltóknak: ,,ha a jelen megpróbál törvényt ülni a múlt felett, elveszítheti a jövőt,,.
A miniszteri expozét követően az elnöklő Horváth Lajos vitára bocsátotta a törvényjavaslatokat. Elsőként Marx Gyula (Zala m., 2. ---------- vk.) kért szót, és sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy a jóvátételi törvényre vonatkozó kezdeményezését a Tisztelt Ház januárban elutasította. Újból nyomatékosan leszögezte: szükség van arra, hogy az igazságtalanul meghurcoltak és anyagilag tönkretettek az eszmei és jogi jóvátételen túl méltányos anyagi reparációt kapjanak. Mivel a most beterjesztett törvényjavaslat reményt ad arra, hogy teljesül ez az óhaj, a képviselő elfogadja és elfogadásra ajánlja.
Eke Károly (Csongrád m., 10.vk.) azt a kérdést vetette fel, ---------- vajon kik fizessék a jóvátételt. Javasolta, a kormány vegye igénybe a külföldről e célra felajánlott anyagi segítséget.
Tóth Istvánné (Bács-Kiskun m., 11. vk.) arról a szomorú ------------- időszakról szólt, amikor hadifogoly apját várta haza a család.
A részletes vitában senki nem kért szót, így a határozathozatal következett. Elsőként törvénysértő elítélések semmissé nyilvánítását kimondó törvényjavaslathoz érkezett módosító indítványokról szavaztak, és azokat elfogadták. Ezt követően a törvény egészét is nagy többséggel - 338 igenlő szavazattal - elfogadta az Országgyűlés. A magyar állampolgárság visszaállítására vonatkozó törvényjavaslatot 344 helyeslő és 5 tartózkodó állásfoglalással fogadta el a Parlament.
Ezután országgyűlési határozati javaslatok felett döntöttek. Elsőként Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3.vk.) önálló indítványa alapján a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt, valamint a Szovjetunió bíróságai által elítélt és időközben bűncselekmény hiányában rehabilitált magyar állampolgárok sérelmeinek orvoslásáról szóló határozatot fogadták el. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 15:59
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - nyitás (5. rész)
|
Ezután az 1945-1963 között személyes szabadságukban jogtalanul korlátozott személyek kárpótlásáról szóló határozat-tervezetet fogadta el az Országgyűlés, csaknem egyhangúan .
Az 1938-1945 közötti időszakban a faji vagy nemzetiségi hovatartozás vagy a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált vagy egyéb hátrányt szenvedett személyek sérelmeinek orvoslásáról szóló határozat-tervezetet 342 helyeslő szavazattal, 6 tartózkodás mellett elfogadták.
A magyarországi német kisebbség kollektív sérelmeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozatot ugyancsak nagy többséggel elfogadta a Parlament. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 16:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - Németh Miklós beszéde (6. rész)
|
A határozati javaslatok elfogadását követően Németh Miklós miniszterelnök értékelte a kormány és a Parlament együttműködését. Bevezetőben elmondta:
- Önök most egy közel ötéves periódust zárnak le, mi így együtt - a Parlament és kormánya - azonban csak egy 15 hónapos szakaszt. Önök több kormánnyal dolgoztak együtt, de csak az utolsót - ezt a mostanit - tekinthették úgy, hogy az teljes egészében és feltétlenül Önöknek felelős.
A továbbiakban jogosnak ítélte, hogy az elmúlt 15 hónapra úgy tekintsen vissza, mint az Országgyűlés és a kormány közös múltjára, amelyre mindannyian büszkén, mindenképpen tiszta lelkiismerettel és az elvégzett feladat felett érzett megnyugvással gondolhatnak. A kormánynak a Parlament szavazott bizalmat, így minden ellenkező vélemény ellenére abban a meggyőződésben dolgozhattak, hogy tevékenységük alkotmányos és törvényes alapon folyik, azaz legitim.
Kitért arra: nagyon sokan vannak, akik úgy érzik, ez a Parlament és a kormány nem teljesítette azt, amit vártak tőle. Mert nem teljesíthetett teljesíthetetlen követeléseket, nem teremtett jólétet és teljes szociális biztonságot, nem számolta fel négy évtized felgyülemlett feszültségeit, és még sok mindent nem tett, amit az emberek várnak és szeretnének. De teljesítette a kor történelmi parancsát, és teljesítette, amit vállalt, sőt helyenként annál többet is.
1988 vége felé úgy fogtunk a közös munkához - hangoztatta a miniszterelnök -, hogy egy modellváltást kell végrehajtanunk, s most a búcsú pillanatában azzal a tudattal állhatunk fel a padsorokból, hogy egy békés rendszerváltás alkotmányos, jogi lehetőségeit és garanciáit teremtettük meg. Ez példátlan feladat volt, és úgy érzem, megfeleltünk neki. Csak úgy sikerülhetett mindez, hogy a feladattal együtt magunk is megváltoztunk - mondotta.
Alapvetően megváltozott a kormány és a Parlament politikai természete is. Az állampárt és a pártállam lebontása nyomán a kormány a nemzet kormányának deklarálta magát, amely kizárólag a Parlamentnek tartozik felelősséggel. A korábbi egy párt felbomlásával pedig a Parlamentben megszűnt e párt többségi képviselete. Ezzel létrejött a feltétele annak, hogy mind a Parlament, mind a kormány felszabaduljon a pártérdek kötelező képviselete alól, és pártok felett álló, nemzeti érdekeket képviseljen. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 16:07
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - Németh Miklós beszéde (7. rész)
|
A Parlament, a kormány, a pártok és a társadalmi mozgalmak együttműködése tette lehetővé, hogy Magyarországon egy csendes, de valóságos forradalom menjen végbe. Kifejtette: mi nem véres harcokban vívtuk ki a magyar függetlenséget, hanem alkotmányos úton fogadtattuk el azt a Szovjetunióval, a környező népekkel és egész Európával. Mi nem véres harcokban bontottuk le a pártállamot. Sokkal nehezebb feladatra vállalkoztunk: megszüntettük a diktatúrát, és megteremtettük a demokrácia alkotmányos rendjét. Alkotmányjogi úton - népi támogatást és egyetértést élvezve - építettük ki a demokrácia intézményrendszerét.
A nép most szabad választáson döntheti el, hogy milyen tartalommal töltheti meg azt. A nép szuverén, minden politikai erő számára megfellebbezhetetlen döntése zárja le a békés átmenet első szakaszát. Annak a szilárd meggyőződésének adott hangot, hogy ezt a korábbi önmagán felülemelkedő parlament, a neki felelős kormány és a politikai erők, a pártok sajátos, ilyen formában szinte példa nélkül álló együttműködése tette lehetővé.
A kormány is felülemelkedett saját - vagy tagjai - érdekein. Nem azt nézte, hogy az ő helyzetét mi rontja vagy javítja, hanem azt, hogy az ország, a következő kormány esélyeit ne rontsa, hanem javítsa. Nem várt ezért hálát - nem is kapott. Némi megértést ugyan remélt, de biztos abban, hogy önzetlen politikájáért a történelem elégtételt fog szolgáltatni, akárcsak a történelmi tetteket végrehajtó Parlamentnek. Így jutott el az ország a rendszerváltás küszöbéig. A Parlament és a kormány tiszta lelkiismerettel nézhet vissza a megtett útra. Tévedtünk is és hibákat is követtünk el - mutatott rá -, de legyünk nyugodtak: a hibákkal együtt is szilárd az a jogi és politikai alap, amire az európai közös ház magyar szobáját építeni lehet.
A továbbiakban megállapította: a Parlament és a kormány korrekt volt a kölcsönös együttműködésben, alázatos a nemzet szolgálatában, megértő és befogadó a politikai küzdőtérre lépő pártok irányában. Együtt hárították el a fenyegető krízishelyzeteket. Együtt vállalták a felelősséget és nem saját karrierjükért, hanem a haza, a nép érdekeiért. Közösen tette, amit tett, és ezért egymástól nem várható köszönet. Ennek ellenére kiemelte: - Minden bizonnyal Önök is csatlakoznak ahhoz, ha most a kormány és a magam nevében köszönetet mondok Fodor Istvánnak, a Ház megbízott elnökének tevékenységéért. Ő ugyanis abban a szakaszban vette át tisztségét, amikor a Parlament sokak véleménye szerint éppen túljutott a zeniten, megalkotta a sarkalatos törvényeket, és megteremtette a lehetőséget a köztársaság kikiáltására. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 16:14
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - Németh Miklós beszéde (8. rész)
|
Utána már gyötrelmes munka következett, ádáz vitákkal, kemény döntésekkel és népszerűtlen intézkedésekkel. Abban, hogy ennek is meg tudtunk felelni, a gyakran fenyegető válságokat el tudtuk hárítani, az ő tevékenységének és az Országgyűlés teljes tisztikarának nagy szerepe volt.
A továbbiakban szólt arról az örökségről, amelyet a Parlament és a kormány maga után hagy. Egy dolgot mindenképpen bizonyítottak - s erre az egész világ felfigyelt-: az alkotmányos forradalom útja Magyarországon járható.
- Szeretném Önökkel együtt hinni: épülő új házunkban mindenki hazára talál. Vezetői nem lesznek olyan háziurak, akik kilakoltatják a lakók egy részét csak azért, mert a régi házban elfogadták a régi házirendet. Szeretném hinni: nem fortélyos félelem fog bennünket igazgatni, hanem jogrend, törvények és valódi demokrácia. S akkor lélekben is hazatalálhat és megbékélhet minden magyar - hangoztatta.
Végezetül a nagy tetteket végrehajtó Parlament utolsó üléséről felhívta a mai magyarokat: akarjanak többek lenni korábbi és mai önmaguknál, hogy ne csak megőrizni, de gazdagítani is tudják e hazát. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 16:17
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - Fodor István (9. rész)
|
A miniszterelnök beszédét követően Fodor István mondott elnöki zárszót, értékelve az elmúlt csaknem öt esztendő parlamenti tevékenységét.
Bevezetőben utalt arra: a históriaírás nem a kortársak feladata, így annak minősítése sem, hogy az 1985 és 1990 közötti időszak kiérdemli-e a ,,korszakos,, titulust, s a történelemkönyvek lapjaira bevonulva biztosítja-e magának az örökkévalóságot. De a megélt időszak történéseit számba venni az események alakítói számára nem csak az örökké háborgó lelkiismeret megnyugtatásához adott jog, hanem cselekedeteikkel elszámolni, a tanulságokat levonni kötelességük is.
A továbbiakban emlékeztetett rá: 1985 márciusában, a pártállam ötévenként ismétlődő legfontosabb eseményeként tartotta kongresszusát a kormányzó, az egyetlen párt. A kongresszus határozata ezúttal magát a politikai intézményrendszert is érintette, nevezetesen az ország életének irányításában, a munkamegosztás tekintetében új szerepkört, érdemi döntési lehetőséget kínált az Országgyűlésnek. A reménysugárt az jelentette akkor - mondotta -, hogy a párthatározat mögött már a megvalósulás stádiumában lévő, az eddigiektől eltérő törvény szabályai szerint folytak az új Országgyűlés megválasztásának előkészületei. Még ma sem lehet pontosan megítélni, hogy a demokráciának ez a cseppje, vajon a politikai hatalom túlzott magabiztosságának forrásából fakadt, esetleg gyógyírnek szánták az életszínvonal várható romlása által ejtett sebekre, netán a döntési szerepkörrel együtt a felelősség megosztásának szándéka húzódott meg mögötte, vagy tényleg tudatos lépés volt a demokrácia irányába? - mondotta Fodor István. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 16:57
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - Fodor István (10. rész)
|
A továbbiakban rámutatott: - Igaz, a mostani, 1990-es választási szabályainkkal való összehasonlítást nem állja ki a kötelező többes jelölésre alapozott választási rendszer. De az összehasonlítás igazságtalan, sőt, történelmietlen is lenne. Az viszont tény, hogy az 1985. június 28-án a Parlamentbe, az alakuló ülésre érkező, 352, választókerületben megválasztott képviselő mindegyike valóságos választás eredményeként kapott mandátumot - hangsúlyozta, majd így így folytatta:
- Tény az is, hogy az első pillanattól kezdve látszott: e testület felkészültsége, vitakészsége jobb mint elődeié, s törvényhozó testületnek tekinti magát. Igaz, első rakoncátlankodásáért - egy miniszteri előterjesztés leszavazásáért - kormányellenesnek minősítették. Igaz, hogy második, a közvélemény érdeklődését is kiváltó nekibuzdulása, az ügyrend 1986. évi módosítása kudarcot vallott a politika merev, olykor goromba kiállásával szemben. A jogalkotásról szóló törvényhez benyújtott képviselői módosító javaslat mellett felsorakoztatott érvek és a képviselők többségének támogatása láttán viszont már a politikának kellett meghátrálnia.
- A jogalkotásról szóló törvényjavaslat elfogadása határnap volt Parlamentünk életében - hangoztatta Fodor István. - Azért elsősorban, mert ez alkalommal az is világossá vált, hogy ez a Parlament végérvényesen szakított a politikai függőséggel.
Az Országgyűlés történetének 1987 decemberétől íródó és csaknem egy éven át tartó második szakaszának legfontosabb jellemzőit három pontban foglalta össze. Elsőként említette egy gazdasági reform előkészítését, olyan törvények elfogadásával, amelyek koncepcionálisan - ezen Országgyűlés mandátumán időben is túlmutatva - már a gazdasági rendszerváltás alapelveinek is tekinthetők. Másodikként az Elnöki Tanács jogkörének minimálisra szűkítéséről szólt, amelynek következtében összeomlott egy idejétmúlt jogalkotási rendszer, súlyos terhet róva ezzel a már-már emberfeletti munkát végző képviselőkre. Mindennek folyományaként megkezdődött az Országgyűlés politikai polarizációja. Ezen időszak harmadik legfontosabb jellemzőjeként emelte ki a nyíltan ellenzéki vonalvezetésű politikai szervezetek megjelenését a Parlamenten kívüli közéletben. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 17:03
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - Fodor István (11. rész)
|
E szervezetek hivatalos ,,fogadtatása,, elválaszthatatlan az Országgyűlés akkori munkájának megítélésétől, hiszen a kétség itt, a terem hangulatában is érezhető volt.
A vita folyt e terem padsoraiban, s folyt e falakon kívül is. A vitákban e falakon kívül az egyik oldalról a szocialista pluralizmus, a másik oldalról viszont a nyugat-európai tradícióknak megfelelő, jelző nélküli pluralizmus mellett voksoltak. Ez utóbbinak következtetése egyúttal az, hogy az egypártrendszerben megválasztott testület nem legitim, következésképp át kell adnia a helyét egy merőben új, demokratikus rendszerben megválasztott népképviseletnek.
Fodor István emlékeztetett arra: az egypártrendszer-többpártrendszer vitájában a patthelyzetet megkerülő lépést végül maga az Országgyűlés tette meg, amikor 1989 januárjában az egyesülési jogról szóló törvényt csak azzal a határozattal kiegészítve volt hajlandó elfogadni, mely kötelezi a kormányt, hogy a politikai pártokról szóló törvényt legkésőbb az év nyaráig nyújtsa be a Parlamentnek. Ezzel a lépéssel az Országgyűlés ötéves működésének újabb, ezúttal már végső, a jogállamiság alapjait megteremtő szakasza kezdődött meg, s talán ez a lépés volt a Parlamenten kívüli politikai erők számára a hajszálnyi bizalomkeltésnek az a mozzanata, amely új perspektívát nyitott.
Beigazolódott: ez a perspektíva - a békés rendszerváltás - járható útnak bizonyult. A politikai egyeztető tárgyalásokat követően - az Országgyűlés alkotó közreműködésével - létrejöttek a jogállamiság hatalmi intézményei, a köztársasági elnöki intézmény, az Alkotmánybíróság, s megteremtődtek a többpártrendszerű parlamenti demokrácia jogi és politikai alapjai - hangsúlyozta.
- 1989. október 23-a, a Magyar Köztársaság kikiáltása után már csak egy kérdés volt hátra, felismeri-e a Ház, hogy mi a következő helyes lépés. Felismerte Ennek következménye, hogy március 25-én Magyarországon országgyűlési képviselő-választások lesznek.
Ezzel összefüggésben arról szólt: a napokban kerül sor a régóta és hőn óhajtott, demokratikus, szabad választásokra, mégis - a Ház falain belül, s azon kívül is - e pillanatban talán több az aggodalom a jövő iránt, mint a bizakodás.
Aggódunk - mondotta -, mert az ország ma olyan, mint egy atommáglya. Igaz, eddig csak hasznos energiák gerjedtek benne, de már régóta kitapintható a félelem, vajon akik a vezérlőpultnál ülnek, s akik ezután ülni fognak, tudják-e, hogy mikor melyik gombot kell megnyomni, nehogy a láncreakció ellenőrizhetetlenné váljon, s a robbanás hamuja nemzedékeken át nyomorítsa a nemzetet. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 17:09
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - Fodor István (12. rész)
|
- A háztól elköszönő honatyának hátborzongató látomása van: emberöltő múltán egy munkáját befejező Parlament utolsó ténykedése ugyanaz lesz, mint ma, a miénk volt? Szerencsére a látomás múlóban van, a színpadon helyreáll a rend, s a valódi főszereplők mondanivalója már gondolatébresztő.
- Tekintsünk hát féltésünk mellett bizakodással is a jövőbe. Bízzunk az istenadta népben, hogy arra érdemeseket választ, s előlegezzük a bizalmunkat a kiválasztottaknak, mert szükségük lesz rá Ha ennek az Országgyűlésnek embert és nemzetet próbálóan nehéz volt a feladata, a következőé sokszorta az lesz. Bizakodásunkat erősítse a tudat: a magyar társadalom és gazdaság jelenlegi állapota még magában hordja a kedvező végkifejlet lehetőségét. De tudni kell azt is: nemzeti egység nélkül a szükséges cselekvésre képtelenek leszünk, a nemzeti egység feltétele pedig a megbékélés - hangoztatta befejezésül. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 17:12
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - Szűrös Mátyás beszéde (13. rész)
|
Az öt esztendős munkaprogramot ezzel lezárván az Országgyűlés ünnepi ülésen emlékezett meg az 1848-as forradalom évfordulójáról. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök ünnepi beszédében hangsúlyozta:
- Történelmet élünk és történelemre emlékezünk. Március 15-ét igazi nemzeti ünnepként ülhetjük meg, amikor a magyarság a progresszió élvonalába lendülve megújulóban van, és úttörő szerepet játszik Közép-Európa politikai arculatának megváltoztatásában, a demokratizálódás jegyében.
- 1848 márciusa történelmünk nagy pillanata, amely újra és újra felragyog és híveket toboroz Magyarországon. Csak a valóban nagy és történelmi eseményeknek lehet és van ilyen hatalmas kisugárzása - szögezte le. - Eszméi az időtől nem fakultak, s az akkori ifjak lendülete akár a miénk is lehetne - bár a miénk lenne. Ez az ünnep mindenkor a nemzeti összefogás példájára, a hősi erőfeszítés élményére, a haladás élvonalába rugaszkodás esélyeire emlékeztetett. Ezért volt, hogy március 15-ét szívében őrizte a nép, s próbálta kisajátítani a mindenkori hatalom; ezért is volt, hogy a különböző korok és rendszerek elfogultan és önkényesen bántak 1848 márciusának nagyjaival; egyszer Petőfi, máskor Deák vált példává Kossuth és Széchenyi neve mellett. Márpedig ők bármennyire másként akartak, együtt váltak egésszé - emlékeztetett Szűrös Mátyás, utalva arra, hogy múlt századi történelmünknek éppúgy nagyszerű értéke Eötvös liberális alkotmányossága, nemzetiségi progressziója, mint Deák politikai kultúrája, nagyfokú rugalmassága és pontos helyzetfelismerése, vagy Petőfi forradalmisága, Kossuth polgári radikalizmusa, Széchenyi gazdasági éleslátása és az emlékezet által oly mostohán kezelt Batthyány Lajos törvénytisztelete és szervezőképessége. Ma sincs ez másként, nincs egy és kizárólagos igazság; éppúgy szükség van a forradalmi lendület és a fontolva haladás híveire, a nagyívű látomásokra és a józan, szakszerű tárgyilagosságra: ez így alkot egységes egészet - állapította meg.
A továbbiakban részletesen elemezte azokat a történelmi folyamatokat, amelyek a forradalom kirobbanásához vezettek, majd a szabadságharc máig ható mondanivalóját hangsúlyozta.
- Nemzetünk sok százados kitörési kísérleteinek tapasztalatai arra intenek: minden téglára és tartóoszlopra szüksége van az olyan nemzeti hajléknak, amely otthona lehet e száz viszály tépte országnak és a benne élőknek. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 17:17
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - Szűrös Mátyás beszéde (14. rész)
|
Nem mehetünk el szó nélkül ama fenyegetettség mellett, amely mára az országban kétségtelenül tapasztalható széthúzás nyomán kialakult. Mintha a magyar átok megint csak mérgezné az életünket, halványítaná reményeinket. Csendes forradalmunk mintha nem tanulna 1848 negatív felhangjából, üzenetéből. Ha sokan félnek is kimondani, akkor is az összefogás lehet az egyetlen olyan nagy társadalmi erő, amely végigviheti a megkezdett folyamatokat; amely segíthet befejezni a művet. A békés átmenet, a rendszerváltozás sikere - netán kudarca - múlhat azon, hogy felülkerekedik-e a társadalmon az összefogás szelleme és ereje vagy sem. Meggyőződésem, hogy a békés átmenet garantált feltételei csak a nemzeti bázison épülhetnek ki. 1848 márciusának tágabb értelemben felfogott, az egész folyamatra kiterjedő ,,márciusának,, legfőbb üzenete és tanulsága ez számunkra.
- És itt van a legnagyobb gondunk Világosan látnunk kell, hogy felemelkedésünk, előrehaladásunk legfőbb bázisa a gazdaság, amely nemhogy elfoglalta volna azt a helyet cselekvéseink láncolatában, amely megilleti, hanem még inkább visszaszorult onnan. Bízom benne, hogy a társadalom, amely korszakos politikai tettekre volt képes, mihamarabb felismeri a mulasztását, és elszánt erővel, fegyelemmel, szenvedélyességgel keresi, kutatja és ki is munkálja azokat a teendőket, amelyek a gazdaság korszerűsítése, átépítése és fellendítése céljából elodázhatatlanok.
,,Ha ma mi vagyunk a nemzet miniszterei, holnap mások lehetnek, ez mindegy, a nemzet ezzel a minisztériummal, vagy másokkal kell hogy megmentse a hazát; de hogy akár ez a minisztérium, akár a másik megmenthesse: a nemzetnek erőt kell meríteni,, - idézte Kossuth szavait az ideiglenes köztársasági elnök, hozzátéve a sokat idézett mondatot: ,,Csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni ,,
Ezután annak a véleményének adott hangot, amely szerint e ,,sokat hallgató és sokat beszélő országnak,, nem hurrá-demokráciára van szüksége, hanem tiszta törvényességre, igazságos jogállapotokra, biztonságos tulajdonviszonyokra, amelyek közepette senkibe sem fojtják bele a szót, nem űzik el munkahelyéről, nem fosztják meg felemelkedési lehetőségeitől csak azért, mert más a hite, más a vallása, más a nemzetisége, netán a pártja és politikai meggyőződése, mint éppen a kormányon lévőké. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 17:27
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - Szűrös Mátyás beszéde (15. rész)
|
Éppen ellenkezőleg: a kvalitások tisztelete és értékelése hozhatja csak el azt a világot, amely a nemzet egészének érdekét hordozza, felemelkedését szolgálhatja. Veszélyes történelmi zsákutca lenne, ha a mögöttünk hagyott és meghaladott, a párttotalitás egyik rendszerét valami hozzá hasonló féle, másik diktatúra váltaná is fel. Ettől a nemzet kínjai csak elhúzódnának, megsokszorozódnának.
- Mire van hát szükség, hogy a társadalmi nyugalom ránk köszönthessen, hogy a nemzeti alkotóerő igazán szárba szökkenhessen? - tette fel a kérdést, amelyre a válasz így hangzott: a demokratikus akaratképzés és a tolerancia mellett a zökkenőmentesen működő közigazgatásra, az önkormányzatok hatalmakat ellenőrző erejére, a személyes jogbiztonságra, a demokratikus önállóságra. Valamint az egyén és a köz érdekét szolgáló, egyensúlyban tartó gazdálkodási rendre, amely képessé teszi a nemzetet a gazdaság felemelésére, a gyors technikai haladásra, a sokat emlegetett világszínvonal - ha nem is elérésére, de - megközelítésére. Csak így lehet az államéletet, a társadalmi, gazdasági mozgást a nemzeti legitimáció és a polgári elfogadás bázisára helyezni. Csak így teremthetjük újjá európaiságunkat, s válhatunk alkotó résztvevőjévé, részévé az egységesülő Európának.
A továbbiakban - a csaknem öt esztendős ciklust záró ülésre utalva - köszönetet mondott a képviselőknek azért a történelmi jelentőségű munkáért, amelyet az átmenet, a békés rendszerváltozás érdekében elvégeztek.
- A fordulatot nekünk e történelmi falak között különös felelősséggel kellett megélnünk, önmagunk lelkiismeretével is gyakorta perbe szállva, jogos bírálatok és nem ritkán alattomos támadások pergőtüzében talpon maradva. Ez a parlament történelmi utat tett meg. Máshogy indult és máshová ért, miközben maga is átalakult. Ez az Országgyűlés szavatolta a törvényes átalakulást; lelkiismeretére - és nem az utca zajára - hallgatva, józan belátással teremtette meg a köztársaság érvényes alapjait. Ennek példaértéke van. Botladozásaival együtt végül is a vészterhes időkben is biztosította az állam kormányozhatóságát, működőképességét. Ezt az érdemét senki nem veheti el tőle. Bevégeztük azt a feladatot, amelyet nem mi tűztünk magunk elé, hanem a történelem zúdított ránk.
A Magyar Köztársaság kikiáltásával a változások visszafordíthatatlanságát deklaráltuk - jelentette ki a szónok. Kiemelte a magyar tömegtájékoztatás felelős munkáját is, amellyel nyilvánossá tette a bizottsági és plenáris tanácskozásokat. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 17:32
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - Szűrös Mátyás beszéde (16. rész)
|
A sajtó, a rádió, a televízió nem egyszerűen tükrözte az e házban zajló eseményeket, hanem a közvélemény formálásával és bátorításával ösztönzött és segített is bennünket - jelentette ki, s köszönetet mondott mindazoknak, akik valamilyen formában közreműködtek az Országgyűlés munkájában.
Hazánk mai helyzetét elemezte ezután Szűrös Mátyás, s a pártok, szervezetek, mozgalmak, egyesületek figyelmét - felelősségtudatukra hivatkozva - arra hívta fel: az ország népének igénye, sőt jogos követelése, hogy a politikai hullámverés ne sodorja zátonyra a gazdaságot és ne rombolja működésképtelenné az államot. Meggyőződését fejezte ki, hogy a magyar nemzetgazdaság jövője döntően attól függ, hogy képes-e az állam kellő tágasságot és egyszerre biztonságot szavatolni a fejlődés számára.
A nemzetiségi kérdést is érintve kifejtette:
- A nagy átalakulás lázában sem feledkezhetünk meg arról, hogy nem csak magyarok laknak az ország határain belül, s nem csak e határokon belül laknak magyarok: egyszerre kell gondolnunk a 10.5 millió magyar állampolgárra és a 15-16 millió magyarra. Az országokat és a népeket ma határok választják el egymástól. Ezeket a határokat háborúk után húzták meg, amelyeknek voltak győztesei és vesztesei. Nekünk tisztelnünk kell a határokat és az európai status quót, de határainktól függetlenül fonódik össze minden szomszédság sorsa, népeink és forradalmaink jövője. Ezért kell tisztelni nemcsak a határokat, de a nemzetek önrendelkezésének jogát is, minden nemzetét - szögezte le, majd így folytatta:
- Felháborodva utasítjuk vissza a nemzeti szűkkeblűség térnyerését, a nacionalista dührohamokat, amelyek sehol sem lehetnek egy demokratikus kormánypolitika bázisai, meghatározó erői. Különösen fájó, hogy ezeket akkor tapasztaljuk, amikor a térségünkben lezajlott radikális változások végre egy közös demokratikus jövő ígéretét hordozzák. Nagy igazság, hogy egyetlen nép sem lehet szabad, amíg az általa elnyomottaktól megtagadja a szabadságot. De pontosan így igaz az is, miszerint egyetlen elnyomott kis nép sem lehet valóban szabad bármely elnyomó hatalom oldalán. Ezért vagyunk bizalommal szolidárisak a tisztázó humánus törekvésekkel, a régi akarnokságok, régi mentalitások elleni szembefordulásokkal. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 17:36
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - Szűrös Mátyás beszéde (17. rész)
|
Bízunk abban, hogy Európa politikai rendszertérképének átrajzolása nyomán minden országban nyugvóponthoz érhetnek a nemzetiségek, eljutván az egyenlő érvényesülési lehetőségek, az egymás mellé rendeltség viharoktól mentes öblébe. Még a legdúltabb, legérzékenyebb régiókban is. ,,A nyugalomnak egyetlen biztos talpköve a szabadság,, - idézte Eötvös József gondolatát.
- Higgadtságra és bölcsességre van a legnagyobb szükségünk, hogy meg tudjuk különböztetni a nagyvilág és szeretett hazánk történéseiben a lényegest a mellékestől, a törvényszerűt az alkalmitól. Szorongva reménykedünk, mert valamennyien érezzük, hogy nagyon nagy dolgok történnek, és csak sejthetjük, hogy mit hoz a XXI. század. A nagy változások, a nagy átalakulások idején megtántorodhat az egyes ember a történelem viharában, de nem inoghat meg az országvezetés méltósága, nem csökkenhet a nemzet és a nép képviselőinek hatalmi és erkölcsi felelősségérzete. Bármikor, bármilyen körülmények között választják is meg őket, elszámolással tartoznak azoknak, akiknek bizalmából a nép demokratikus gyülekezeteinek tagjai lehetnek. Így, csakis így nyerhetjük el az európai állampolgári státuszt, amelyért már 1848 márciusa is zászlót bontott - fejezte be nagy tapssal fogadott ünnepi beszédét Szűrös Mátyás. (folyt.köv.)
1990. március 14., szerda 17:40
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - ünnepi ülés - koszorúzás (18. rész)
|
A legköszönő Parlament március 15-i ünnepi megemlékezése a Kossuth téren folytatódott. A Rákóczi induló hangjaira érkezett a térre Szűrös Mátyás. Fogadta a díszzászlóalj parancsnokának jelentését, majd ellépett a díszsorfal előtt. Az ideiglenes államfő jelenlétével, katonai tiszteletadással, a Himnusz elhangzása közben ünnepélyesen felvonták az állami zászlót.
Ezt követően az állami vezetők a Kossuth szobor előtt sorakoztak fel. Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából koszorút helyezett el a szobor talapzatán: Szűrös Mátyás a Magyar Köztársaság képviseletében, Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke és Horváth Lajos alelnök az Országgyűlés, Németh Miklós miniszterelnök és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, valamint Pozsgay Imre államminiszter a Minisztertanács, Eke Károly és Benjámin Judit az Országgyűlés független képviselőcsoportja, Roszik Gábor és Debreczeni József a Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja, Márton János és Vassné Nyéki Ilona a Magyar Néppárt parlamenti csoportja, Berecz János és Fodor László a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselőcsoportja, Hámori Csaba és Lestár Lászlóné dr. Varga Mária a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja, Lékai Gusztáv és Szirtesné dr. Tomsits Erika a Parlament semleges képviselőcsoportja nevében, továbbá Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter, Lőrincz Kálmán altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka, és Borsits László altábornagy, vezérkari főnök a Magyar Köztársaság Honvédsége képviseletében.
A koszorúzási ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.
Az ünnepséget követően Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke a búcsúzó képviselők és hozzátartozóik tiszteletére fogadást adott a Parlamentben. (MTI)
1990. március 14., szerda 17:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|