Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › március 11.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Gondolatforgató:

Mit miért március 15-én?

"- A TV épületénél Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum képviseletében mond beszédet, majd itt Cserhalmi György felolvassa a független szervezetek tizenkét pontját: Mit kíván a magyar nemzet címet viselő tízenkét pontját. Ezután megtörténik a TV jelképes elfoglalása. Ezekután a Kossuth térre vonulunk, természetesen csak akkor, ha az ez évi 3. törvény 4. paragrafusát, nevezetesen azt, amelyik tiltja, hogy a Kossuth téren gyülekezésre kerüljön sor, az országgyűlés feloldja. Közben a Batthyányi-Nagy Imre örökmécsesnél, aki hozza a megemlékezés virágait az ott elhelyezheti. A Kossuth téren terveink szerint Orbán Viktor fog beszélni a Fidesz nevében. Szilágyi Júlia, Szilágyi József leánya, gondolom a Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében, valamint Kiss János a Szabad Demokraták Szövetségének a nevében mondja el beszédét. Most mondom, hogy nagyon rövid beszédekre kértük fel a szónokokat, maximum 5 perces terjedelemben. Szerintem az a jó szónok, aki minél rövidebben el tudja mondani a mondanivalóját."

Országgyűlés - ünnepi ülés - nyitás (1. rész)

1990. március 14., szerda - Utoljára ült össze szerdán az 1985-ben megválasztott Országgyűlés. A három hónap híján öt éves parlamenti időszak záróakkordjaként megtárgyalták a kormány gesztusértékűnek tekinthető előterjesztéseit: az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó négy országgyűlési határozat-tervezetet, továbbá a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló javaslatot. A képviselők az első napirendi ponttal - személyi javaslat tárgyalásával - néhány perc alatt végeztek: elfogadták a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész jogkörének átmeneti ellátásáról szóló határozatot. Eszerint a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörét dr. Nagy Zoltán, a legfőbb ügyész jogkörét pedig dr. Nyíri Sándor gyakorolja április 1-jétől mindaddig, amíg az új közjogi méltóságok betöltőit meg nem választják.


Ezt követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter emelkedett
szólásra, s megtartotta expozéját a tárgysorozatban szereplő két
törvényjavaslatról. Az elnöklő Horváth Lajos indítványára az
Országgyűlés elfogadta, hogy együttesen tárgyalják e két napirendi
pontot, így a miniszter is összefoglalóan szólt a
törvényjavaslatokról. Elöljáróban emlékeztette az országgyűlést,
hogy a Minisztertanács bizottságot hozott létre a II. világháborút
követő időszak koncepciós pereinek felülvizsgálatára. A bizottság
feladata volt a feltételezhetően koncepciós elemeket tartalmazó
büntető eljárások áttekintése, ezeknek az ügyeknek jogi és történeti
szempontból való elemzése, és a törvénysértések következményeinek
felszámolására irányuló javaslattétel.

    A jogászokból és történészekből álló bizottság vizsgálatainak
eddigi tapasztalataiból a miniszter kiemelte: a kutatások
egyértelműen igazolták, hogy a büntető eljárások - bár mindig egyes
személyek ellen indultak - valójában egész társadalmi rétegekkel,
osztályokkal való leszámolás, a tömeges megfélemlítés céljait
szolgálták, általános ellenségképet igyekeztek konstruálni. A
bíróság függetlensége elméletileg sem volt garantálva, s az
igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom részeként működött,
közvetlenül alárendelve különböző párt- és állami szerveknek. A
koncepciós elemek a legkülönbözőbb formákban jelentek meg, a
törvénysértés gyakran már a jogalkotás szintjén megnyilvánult.
(folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 15:46


Vissza »


Országgyűlés - ünnepi ülés - nyitás (2. rész)


A miniszter rámutatott: a bizottság jelentése, amellett, hogy
tudományos értékű, s elősegíti a további kutatásokat, egyúttal
megalapozta a semmisségi törvény előkészítését. Ebből a szempontból
példaértékűnek tekinthető az 1956-os népfelkeléssel összefüggő
elítélések semmisségéről szóló tavalyi XXXVI. törvény, amelyben azt
a megoldást alkalmazták, hogy a törvény által kinyilvánított
semmisséget és az egyedi felülvizsgálatot kombinálták.

    A törvényjavaslat körülhatárolja azt az időszakot, amelyben nagy
számban hoztak koncepciós jellegű törvénysértő ítéleteket, továbbá
meghatározza azokat a bűncselekmény-csoportokat, amelyek miatt az
1945. január 1. és 1963. április 4. közötti időszakban történt
elítélések jelentős részben koncepciós jellegűek voltak. Kulcsár
Kálmán 1963. április 4-ét a politikai konszolidáció kezdeteként
jelölte meg, s mint mondotta, az ezt követő időszak
törvénysértéseinek kivizsgálására a hatályos büntető eljárásjog is
alkalmas.

    A törvényjavaslat általános rendelkezése az állam belső és külső
biztonsága elleni bűncselekményekre, a tervbűncselekményre, az
árdrágító és a közellátás elleni, valamint a társadalmi tulajdont
károsító bűncselekmények feljelentésének elmulasztására vonatkozik,
s az e cselekmények miatt történt elítéléseket semmisnek tekinti. A
miniszter kijelentette, hogy az ítélet semmisnek tekintése nem
büntető-eljárásjogi kategória. Aszerint ugyanis a bíróságnak kell a
megalapozatlan és törvénysértő ítéletet hatályon kívül helyezni. Az
Országgyűlés azonban nem a bíróság hatáskörében jár el, és nem
vizsgálja az egyes elítélések megalapozottságát és törvényességét.
Annak kimondása, hogy a törvény az elítélést semmisnek tekinti, az
elítélt jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását jelenti.

    A törvényjavaslat kivételt állapít meg a háborús, illetve a
népellenes bűncselekményekre, így az ezek miatt történt elítélésre a
semmissé nyilvánítás nem terjed ki.

    Kulcsár Kálmán szólt a rehabilitáció egyik legnehezebben
megoldható problémájáról, a vagyoni reparációról is. Mint mondotta:
a kormány úgy ítéli meg, hogy a kárpótlás teljes körének felmérésére
és a társadalmi igazságosság biztosítására további vizsgálatokra van
szükség. A Minisztertanács rövidesen kormánybiztost nevez ki, aki a
társadalmi szervek képviselőivel, valamint szakértők bevonásával
közösen készíti elő a teljes kárpótlásra vonatkozó jogszabályt.
(folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 15:50


Vissza »


Országgyűlés - ünnepi ülés - nyitás (3. rész)


A jogszabály elkészültéig is szükség van néhány olyan
intézkedésre, amely a legnehezebb anyagi körülmények között élő
kárpótlásra jogosultak helyzetét enyhíti. A kormány kétmillió
forintos alapot különített el a leginkább rászorultak egyszeri
segélyezésére, s várható, hogy a későbbiekben újabb segélykereteket
biztosít.

    A miniszter arról is szólt, hogy az 1945 és 1963 közötti
törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló
törvényjavaslat elfogadása esetén már nincs szükség, s jogi indok
sem az egyedi eljárások lefolytatására. E törvény alapján ugyanis
jogilag is semmis például a Mindszenty József hercegprímás és
sorstársai ügyében hozott ítélet, s ugyanez vonatkozik a különböző,
úgynevezett összeesküvési perekre, a papság, a parasztság, a
különböző szakemberek, tudósok és munkások megfélemlítésére szolgáló
büntető eljárások elszenvedőinek ítéleteire.

    Kulcsár Kálmán a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok
hatályának megszűnéséről szóló törvényjavaslatot úgy minősítette,
hogy az szintén egyfajta jogsérelem felszámolását szolgálja.
Elmondta, hogy 1947-53. között csaknem 1500, 1957-1981 között pedig
203 magyar embert fosztottak meg állampolgárságától. Sem 1953-57
között, sem pedig 1981 után nem került sor ilyen intétzkedésre. A
vizsgálatok azt állapították meg, hogy az állampolgárságtól történő
megfosztás gyakorlata még 1957 után sem állt teljesen összhangban a
törvényi előírásokkal, a jelenleg érvényesülő jogelveinkkel pedig
kifejezetten ellentétes. Ezért döntött úgy a kormány, hogy
kezdeményezi e határozatok hatályának megszüntetését. A miniszter
felhívta a figyelmet, hogy a határozatok nem a kihirdetésük
időpontjáig visszamenőleg, hanem a mostani törvény hatályba
lépésének napjától vesztik érvényességüket. Elmondta azt is, hogy a
törvényjavaslat előkészítése során két megoldás is szóba került. Az
egyik szerint automatikusan állna vissza az állampolgárság, a másik
szerint pedig az érintettek akaratától függően. A kormány úgy ítélte
meg, hogy ez utóbbi a kedvezőbb megoldás, hiszen lehetnek olyan
személyek is, akiknek magyar állampolgárságuk automatikus
visszaállítása kifejezett hátrányt okozhat. Így tehát, akik magyar
állampolgárságukat ismét meg kívánják szerezni, az erre vonatkozó
igényüket a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozattal közölhetik.
Az állampolgársági jogviszony a nyilatkozattétel időpontjától,
minden külön hatósági aktus nélkül áll helyre. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 15:54


Vissza »


Országgyűlés - ünnepi ülés - nyitás (4. rész)


A miniszter végül felhívta a figyelmet arra: mindenképpen el
kell kerülni, hogy az emberi méltóság helyreállítása során más
embereket alázzunk meg, s a megtisztulás jegyében újabb bűnöket
kövessünk el. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett Winston Churchill
szavaira, aki a II. világháború elején így válaszolt a bűnösök után
kiáltóknak: ,,ha a jelen megpróbál törvényt ülni a múlt felett,
elveszítheti a jövőt,,.

    A miniszteri expozét követően az elnöklő Horváth Lajos vitára
bocsátotta a törvényjavaslatokat. Elsőként Marx Gyula (Zala m., 2.
     ----------
vk.) kért szót, és sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy a
jóvátételi törvényre vonatkozó kezdeményezését a Tisztelt Ház
januárban elutasította. Újból nyomatékosan leszögezte: szükség van
arra, hogy az igazságtalanul meghurcoltak és anyagilag tönkretettek
az eszmei és jogi jóvátételen túl méltányos anyagi reparációt
kapjanak. Mivel a most beterjesztett törvényjavaslat reményt ad
arra, hogy teljesül ez az óhaj, a képviselő elfogadja és elfogadásra
ajánlja.

    Eke Károly (Csongrád m., 10.vk.) azt a kérdést vetette fel,
    ----------
vajon kik fizessék a jóvátételt. Javasolta, a kormány vegye igénybe
a külföldről e célra felajánlott anyagi segítséget.

    Tóth Istvánné (Bács-Kiskun m., 11. vk.) arról a szomorú
    -------------
időszakról szólt, amikor hadifogoly apját várta haza a család.

    A részletes vitában senki nem kért szót, így a határozathozatal
következett. Elsőként törvénysértő elítélések semmissé nyilvánítását
kimondó törvényjavaslathoz érkezett módosító indítványokról
szavaztak, és azokat elfogadták. Ezt követően a törvény egészét is
nagy többséggel - 338 igenlő szavazattal - elfogadta az
Országgyűlés. A magyar állampolgárság visszaállítására vonatkozó
törvényjavaslatot 344 helyeslő és 5 tartózkodó állásfoglalással
fogadta el a Parlament.

    Ezután országgyűlési határozati javaslatok felett döntöttek.
Elsőként Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3.vk.) önálló indítványa
alapján a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt, valamint a
Szovjetunió bíróságai által elítélt és időközben bűncselekmény
hiányában rehabilitált magyar állampolgárok sérelmeinek orvoslásáról
szóló határozatot fogadták el. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 15:59


Vissza »


Országgyűlés - ünnepi ülés - nyitás (5. rész)


Ezután az 1945-1963 között személyes szabadságukban jogtalanul
korlátozott személyek kárpótlásáról szóló határozat-tervezetet
fogadta el az Országgyűlés, csaknem egyhangúan .

    Az 1938-1945 közötti időszakban a faji vagy nemzetiségi
hovatartozás vagy a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált
vagy egyéb hátrányt szenvedett személyek sérelmeinek orvoslásáról
szóló határozat-tervezetet 342 helyeslő szavazattal, 6 tartózkodás
mellett elfogadták.

    A magyarországi német kisebbség kollektív sérelmeinek
orvoslásáról szóló országgyűlési határozatot ugyancsak nagy
többséggel elfogadta a Parlament. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 16:02


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - ünnepi ülés - Németh Miklós beszéde (6. rész)


A határozati javaslatok elfogadását követően Németh Miklós
miniszterelnök értékelte a kormány és a Parlament együttműködését.
Bevezetőben elmondta:

    - Önök most egy közel ötéves periódust zárnak le, mi így együtt
- a Parlament és kormánya - azonban csak egy 15 hónapos szakaszt.
Önök több kormánnyal dolgoztak együtt, de csak az utolsót - ezt a
mostanit - tekinthették úgy, hogy az teljes egészében és feltétlenül
Önöknek felelős.

    A továbbiakban jogosnak ítélte, hogy az elmúlt 15 hónapra úgy
tekintsen vissza, mint az Országgyűlés és a kormány közös múltjára,
amelyre mindannyian büszkén, mindenképpen tiszta lelkiismerettel és
az elvégzett feladat felett érzett megnyugvással gondolhatnak. A
kormánynak a Parlament szavazott bizalmat, így minden ellenkező
vélemény ellenére abban a meggyőződésben dolgozhattak, hogy
tevékenységük alkotmányos és törvényes alapon folyik, azaz legitim.

    Kitért arra: nagyon sokan vannak, akik úgy érzik, ez a Parlament
és a kormány nem teljesítette azt, amit vártak tőle. Mert nem
teljesíthetett teljesíthetetlen követeléseket, nem teremtett jólétet
és teljes szociális biztonságot, nem számolta fel négy évtized
felgyülemlett feszültségeit, és még sok mindent nem tett, amit az
emberek várnak és szeretnének. De teljesítette a kor történelmi
parancsát, és teljesítette, amit vállalt, sőt helyenként annál
többet is.

    1988 vége felé úgy fogtunk a közös munkához - hangoztatta a
miniszterelnök -, hogy egy modellváltást kell végrehajtanunk, s most
a búcsú pillanatában azzal a tudattal állhatunk fel a padsorokból,
hogy egy békés rendszerváltás alkotmányos, jogi lehetőségeit és
garanciáit teremtettük meg. Ez példátlan feladat volt, és úgy érzem,
megfeleltünk neki. Csak úgy sikerülhetett mindez, hogy a feladattal
együtt magunk is megváltoztunk - mondotta.

    Alapvetően megváltozott a kormány és a Parlament politikai
természete is. Az állampárt és a pártállam lebontása nyomán a
kormány a nemzet kormányának deklarálta magát, amely kizárólag a
Parlamentnek tartozik felelősséggel. A korábbi egy párt
felbomlásával pedig a Parlamentben megszűnt e párt többségi
képviselete. Ezzel létrejött a feltétele annak, hogy mind a
Parlament, mind a kormány felszabaduljon a pártérdek kötelező
képviselete alól, és pártok felett álló, nemzeti érdekeket
képviseljen. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 16:07


Vissza »


Országgyűlés - ünnepi ülés - Németh Miklós beszéde (7. rész)


A Parlament, a kormány, a pártok és a társadalmi mozgalmak
együttműködése tette lehetővé, hogy Magyarországon egy csendes, de
valóságos forradalom menjen végbe. Kifejtette: mi nem véres
harcokban vívtuk ki a magyar függetlenséget, hanem alkotmányos úton
fogadtattuk el azt a Szovjetunióval, a környező népekkel és egész
Európával. Mi nem véres harcokban bontottuk le a pártállamot. Sokkal
nehezebb feladatra vállalkoztunk: megszüntettük a diktatúrát, és
megteremtettük a demokrácia alkotmányos rendjét. Alkotmányjogi úton
- népi támogatást és egyetértést élvezve - építettük ki a demokrácia
intézményrendszerét.

    A nép most szabad választáson döntheti el, hogy milyen
tartalommal töltheti meg azt. A nép szuverén, minden politikai erő
számára megfellebbezhetetlen döntése zárja le a békés átmenet első
szakaszát. Annak a szilárd meggyőződésének adott hangot, hogy ezt a
korábbi önmagán felülemelkedő parlament, a neki felelős kormány és a
politikai erők, a pártok sajátos, ilyen formában szinte példa nélkül
álló együttműködése tette lehetővé.

    A kormány is felülemelkedett saját - vagy tagjai - érdekein. Nem
azt nézte, hogy az ő helyzetét mi rontja vagy javítja, hanem azt,
hogy az ország, a következő kormány esélyeit ne rontsa, hanem
javítsa. Nem várt ezért hálát - nem is kapott. Némi megértést ugyan
remélt, de biztos abban, hogy önzetlen politikájáért a történelem
elégtételt fog szolgáltatni, akárcsak a történelmi tetteket
végrehajtó Parlamentnek. Így jutott el az ország a rendszerváltás
küszöbéig. A Parlament és a kormány tiszta lelkiismerettel nézhet
vissza a megtett útra. Tévedtünk is és hibákat is követtünk el -
mutatott rá -, de legyünk nyugodtak: a hibákkal együtt is szilárd az
a jogi és politikai alap, amire az európai közös ház magyar szobáját
építeni lehet.

    A továbbiakban megállapította: a Parlament és a kormány korrekt
volt a kölcsönös együttműködésben, alázatos a nemzet szolgálatában,
megértő és befogadó a politikai küzdőtérre lépő pártok irányában.
Együtt hárították el a fenyegető krízishelyzeteket. Együtt vállalták
a felelősséget és nem saját karrierjükért, hanem a haza, a nép
érdekeiért. Közösen tette, amit tett, és ezért egymástól nem várható
köszönet. Ennek ellenére kiemelte: - Minden bizonnyal Önök is
csatlakoznak ahhoz, ha most a kormány és a magam nevében köszönetet
mondok Fodor Istvánnak, a Ház megbízott elnökének tevékenységéért. Ő
ugyanis abban a szakaszban vette át tisztségét, amikor a Parlament
sokak véleménye szerint éppen túljutott a zeniten, megalkotta a
sarkalatos törvényeket, és megteremtette a lehetőséget a köztársaság
kikiáltására. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 16:14


Vissza »


Országgyűlés - ünnepi ülés - Németh Miklós beszéde (8. rész)


Utána már gyötrelmes munka következett, ádáz vitákkal, kemény
döntésekkel és népszerűtlen intézkedésekkel. Abban, hogy ennek is
meg tudtunk felelni, a gyakran fenyegető válságokat el tudtuk
hárítani, az ő tevékenységének és az Országgyűlés teljes
tisztikarának nagy szerepe volt.

    A továbbiakban szólt arról az örökségről, amelyet a Parlament és
a kormány maga után hagy. Egy dolgot mindenképpen bizonyítottak - s
erre az egész világ felfigyelt-: az alkotmányos forradalom útja
Magyarországon járható.

    - Szeretném Önökkel együtt hinni: épülő új házunkban mindenki
hazára talál. Vezetői nem lesznek olyan háziurak, akik kilakoltatják
a lakók egy részét csak azért, mert a régi házban elfogadták a régi
házirendet. Szeretném hinni: nem fortélyos félelem fog bennünket
igazgatni, hanem jogrend, törvények és valódi demokrácia. S akkor
lélekben is hazatalálhat és megbékélhet minden magyar - hangoztatta.

    Végezetül a nagy tetteket végrehajtó Parlament utolsó üléséről
felhívta a mai magyarokat: akarjanak többek lenni korábbi és mai
önmaguknál, hogy ne csak megőrizni, de gazdagítani is tudják e
hazát. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 16:17


Vissza »


Országgyűlés - ünnepi ülés - Fodor István (9. rész)


A miniszterelnök beszédét követően Fodor István mondott elnöki
zárszót, értékelve az elmúlt csaknem öt esztendő parlamenti
tevékenységét.

    Bevezetőben utalt arra: a históriaírás nem a kortársak feladata,
így annak minősítése sem, hogy az 1985 és 1990 közötti időszak
kiérdemli-e a ,,korszakos,, titulust, s a történelemkönyvek lapjaira
bevonulva biztosítja-e magának az örökkévalóságot. De a megélt
időszak történéseit számba venni az események alakítói számára nem
csak az örökké háborgó lelkiismeret megnyugtatásához adott jog,
hanem cselekedeteikkel elszámolni, a tanulságokat levonni
kötelességük is.

    A továbbiakban emlékeztetett rá: 1985 márciusában, a pártállam
ötévenként ismétlődő legfontosabb eseményeként tartotta
kongresszusát a kormányzó, az egyetlen párt. A kongresszus
határozata ezúttal magát a politikai intézményrendszert is
érintette, nevezetesen az ország életének irányításában, a
munkamegosztás tekintetében új szerepkört, érdemi döntési
lehetőséget kínált az Országgyűlésnek. A reménysugárt az jelentette
akkor - mondotta -, hogy a párthatározat mögött már a megvalósulás
stádiumában lévő, az eddigiektől eltérő törvény szabályai szerint
folytak az új Országgyűlés megválasztásának előkészületei. Még ma
sem lehet pontosan megítélni, hogy a demokráciának ez a cseppje,
vajon a politikai hatalom túlzott magabiztosságának forrásából
fakadt, esetleg gyógyírnek szánták az életszínvonal várható romlása
által ejtett sebekre, netán a döntési szerepkörrel együtt a
felelősség megosztásának szándéka húzódott meg mögötte, vagy tényleg
tudatos lépés volt a demokrácia irányába? - mondotta Fodor István.
(folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 16:57


Vissza »


Országgyűlés - ünnepi ülés - Fodor István (10. rész)


A továbbiakban rámutatott: - Igaz, a mostani, 1990-es választási
szabályainkkal való összehasonlítást nem állja ki a kötelező többes
jelölésre alapozott választási rendszer. De az összehasonlítás
igazságtalan, sőt, történelmietlen is lenne. Az viszont tény, hogy
az 1985. június 28-án a Parlamentbe, az alakuló ülésre érkező, 352,
választókerületben megválasztott képviselő mindegyike valóságos
választás eredményeként kapott mandátumot - hangsúlyozta, majd így
így folytatta:

    - Tény az is, hogy az első pillanattól kezdve látszott: e
testület felkészültsége, vitakészsége jobb mint elődeié, s
törvényhozó testületnek tekinti magát. Igaz, első
rakoncátlankodásáért - egy miniszteri előterjesztés leszavazásáért -
kormányellenesnek minősítették. Igaz, hogy második, a közvélemény
érdeklődését is kiváltó nekibuzdulása, az ügyrend 1986. évi
módosítása kudarcot vallott a politika merev, olykor goromba
kiállásával szemben. A jogalkotásról szóló törvényhez benyújtott
képviselői módosító javaslat mellett felsorakoztatott érvek és a
képviselők többségének támogatása láttán viszont már a politikának
kellett meghátrálnia.

    - A jogalkotásról szóló törvényjavaslat elfogadása határnap volt
Parlamentünk életében - hangoztatta Fodor István. - Azért
elsősorban, mert ez alkalommal az is világossá vált, hogy ez a
Parlament végérvényesen szakított a politikai függőséggel.

    Az Országgyűlés történetének 1987 decemberétől íródó és csaknem
egy éven át tartó második szakaszának legfontosabb jellemzőit három
pontban foglalta össze. Elsőként említette egy gazdasági reform
előkészítését, olyan törvények elfogadásával, amelyek
koncepcionálisan - ezen Országgyűlés mandátumán időben is túlmutatva
- már a gazdasági rendszerváltás alapelveinek is tekinthetők.
Másodikként az Elnöki Tanács jogkörének minimálisra szűkítéséről
szólt, amelynek következtében összeomlott egy idejétmúlt jogalkotási
rendszer, súlyos terhet róva ezzel a már-már emberfeletti munkát
végző képviselőkre. Mindennek folyományaként megkezdődött az
Országgyűlés politikai polarizációja. Ezen időszak harmadik
legfontosabb jellemzőjeként emelte ki a nyíltan ellenzéki
vonalvezetésű politikai szervezetek megjelenését a Parlamenten
kívüli közéletben. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 17:03


Vissza »


Országgyűlés - ünnepi ülés - Fodor István (11. rész)


E szervezetek hivatalos ,,fogadtatása,, elválaszthatatlan az
Országgyűlés akkori munkájának megítélésétől, hiszen a kétség itt, a
terem hangulatában is érezhető volt.

    A vita folyt e terem padsoraiban, s folyt e falakon kívül is. A
vitákban e falakon kívül az egyik oldalról a szocialista
pluralizmus, a másik oldalról viszont a nyugat-európai tradícióknak
megfelelő, jelző nélküli pluralizmus mellett voksoltak. Ez utóbbinak
következtetése egyúttal az, hogy az egypártrendszerben megválasztott
testület nem legitim, következésképp át kell adnia a helyét egy
merőben új, demokratikus rendszerben megválasztott népképviseletnek.

    Fodor István emlékeztetett arra: az
egypártrendszer-többpártrendszer vitájában a patthelyzetet megkerülő
lépést végül maga az Országgyűlés tette meg, amikor 1989 januárjában
az egyesülési jogról szóló törvényt csak azzal a határozattal
kiegészítve volt hajlandó elfogadni, mely kötelezi a kormányt, hogy
a politikai pártokról szóló törvényt legkésőbb az év nyaráig nyújtsa
be a Parlamentnek. Ezzel a lépéssel az Országgyűlés ötéves
működésének újabb, ezúttal már végső, a jogállamiság alapjait
megteremtő szakasza kezdődött meg, s talán ez a lépés volt a
Parlamenten kívüli politikai erők számára a hajszálnyi
bizalomkeltésnek az a mozzanata, amely új perspektívát nyitott.

    Beigazolódott: ez a perspektíva - a békés rendszerváltás -
járható útnak bizonyult. A politikai egyeztető tárgyalásokat
követően - az Országgyűlés alkotó közreműködésével - létrejöttek a
jogállamiság hatalmi intézményei, a köztársasági elnöki intézmény,
az Alkotmánybíróság, s megteremtődtek a többpártrendszerű parlamenti
demokrácia jogi és politikai alapjai - hangsúlyozta.

    - 1989. október 23-a, a Magyar Köztársaság kikiáltása után már
csak egy kérdés volt hátra, felismeri-e a Ház, hogy mi a következő
helyes lépés. Felismerte
Ennek következménye, hogy március 25-én
Magyarországon országgyűlési képviselő-választások lesznek.

    Ezzel összefüggésben arról szólt: a napokban kerül sor a régóta
és hőn óhajtott, demokratikus, szabad választásokra, mégis - a Ház
falain belül, s azon kívül is - e pillanatban talán több az
aggodalom a jövő iránt, mint a bizakodás.

    Aggódunk - mondotta -, mert az ország ma olyan, mint egy
atommáglya. Igaz, eddig csak hasznos energiák gerjedtek benne, de
már régóta kitapintható a félelem, vajon akik a vezérlőpultnál
ülnek, s akik ezután ülni fognak, tudják-e, hogy mikor melyik gombot
kell megnyomni, nehogy a láncreakció ellenőrizhetetlenné váljon, s a
robbanás hamuja nemzedékeken át nyomorítsa a nemzetet. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 17:09


Vissza »


Országgyűlés - ünnepi ülés - Fodor István (12. rész)


- A háztól elköszönő honatyának hátborzongató látomása van:
emberöltő múltán egy munkáját befejező Parlament utolsó ténykedése
ugyanaz lesz, mint ma, a miénk volt? Szerencsére a látomás múlóban
van, a színpadon helyreáll a rend, s a valódi főszereplők
mondanivalója már gondolatébresztő.

    - Tekintsünk hát féltésünk mellett bizakodással is a jövőbe.
Bízzunk az istenadta népben, hogy arra érdemeseket választ, s
előlegezzük a bizalmunkat a kiválasztottaknak, mert szükségük lesz

Ha ennek az Országgyűlésnek embert és nemzetet próbálóan nehéz
volt a feladata, a következőé sokszorta az lesz. Bizakodásunkat
erősítse a tudat: a magyar társadalom és gazdaság jelenlegi állapota
még magában hordja a kedvező végkifejlet lehetőségét. De tudni kell
azt is: nemzeti egység nélkül a szükséges cselekvésre képtelenek
leszünk, a nemzeti egység feltétele pedig a megbékélés - hangoztatta
befejezésül. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 17:12


Vissza »


Országgyűlés - Szűrös Mátyás beszéde (13. rész)


Az öt esztendős munkaprogramot ezzel lezárván az Országgyűlés
ünnepi ülésen emlékezett meg az 1848-as forradalom évfordulójáról.
Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök ünnepi beszédében
hangsúlyozta:

    - Történelmet élünk és történelemre emlékezünk. Március 15-ét
igazi nemzeti ünnepként ülhetjük meg, amikor a magyarság a
progresszió élvonalába lendülve megújulóban van, és úttörő szerepet
játszik Közép-Európa politikai arculatának megváltoztatásában, a
demokratizálódás jegyében.

    - 1848 márciusa történelmünk nagy pillanata, amely újra és újra
felragyog és híveket toboroz Magyarországon. Csak a valóban nagy és
történelmi eseményeknek lehet és van ilyen hatalmas kisugárzása -
szögezte le. - Eszméi az időtől nem fakultak, s az akkori ifjak
lendülete akár a miénk is lehetne - bár a miénk lenne. Ez az ünnep
mindenkor a nemzeti összefogás példájára, a hősi erőfeszítés
élményére, a haladás élvonalába rugaszkodás esélyeire emlékeztetett.
Ezért volt, hogy március 15-ét szívében őrizte a nép, s próbálta
kisajátítani a mindenkori hatalom; ezért is volt, hogy a különböző
korok és rendszerek elfogultan és önkényesen bántak 1848 márciusának
nagyjaival; egyszer Petőfi, máskor Deák vált példává Kossuth és
Széchenyi neve mellett. Márpedig ők bármennyire másként akartak,
együtt váltak egésszé - emlékeztetett Szűrös Mátyás, utalva arra,
hogy múlt századi történelmünknek éppúgy nagyszerű értéke Eötvös
liberális alkotmányossága, nemzetiségi progressziója, mint Deák
politikai kultúrája, nagyfokú rugalmassága és pontos
helyzetfelismerése, vagy Petőfi forradalmisága, Kossuth polgári
radikalizmusa, Széchenyi gazdasági éleslátása és az emlékezet által
oly mostohán kezelt Batthyány Lajos törvénytisztelete és
szervezőképessége. Ma sincs ez másként, nincs egy és kizárólagos
igazság; éppúgy szükség van a forradalmi lendület és a fontolva
haladás híveire, a nagyívű látomásokra és a józan, szakszerű
tárgyilagosságra: ez így alkot egységes egészet - állapította meg.

    A továbbiakban részletesen elemezte azokat a történelmi
folyamatokat, amelyek a forradalom kirobbanásához vezettek, majd a
szabadságharc máig ható mondanivalóját hangsúlyozta.

    - Nemzetünk sok százados kitörési kísérleteinek tapasztalatai
arra intenek: minden téglára és tartóoszlopra szüksége van az olyan
nemzeti hajléknak, amely otthona lehet e száz viszály tépte
országnak és a benne élőknek. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 17:17


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - Szűrös Mátyás beszéde (14. rész)


Nem mehetünk el szó nélkül ama fenyegetettség mellett, amely mára az
országban kétségtelenül tapasztalható széthúzás nyomán kialakult.
Mintha a magyar átok megint csak mérgezné az életünket, halványítaná
reményeinket. Csendes forradalmunk mintha nem tanulna 1848 negatív
felhangjából, üzenetéből. Ha sokan félnek is kimondani, akkor is az
összefogás lehet az egyetlen olyan nagy társadalmi erő, amely
végigviheti a megkezdett folyamatokat; amely segíthet befejezni a
művet. A békés átmenet, a rendszerváltozás sikere - netán kudarca -
múlhat azon, hogy felülkerekedik-e a társadalmon az összefogás
szelleme és ereje vagy sem. Meggyőződésem, hogy a békés átmenet
garantált feltételei csak a nemzeti bázison épülhetnek ki. 1848
márciusának tágabb értelemben felfogott, az egész folyamatra
kiterjedő ,,márciusának,, legfőbb üzenete és tanulsága ez számunkra.

    - És itt van a legnagyobb gondunk
Világosan látnunk kell, hogy
felemelkedésünk, előrehaladásunk legfőbb bázisa a gazdaság, amely
nemhogy elfoglalta volna azt a helyet cselekvéseink láncolatában,
amely megilleti, hanem még inkább visszaszorult onnan. Bízom benne,
hogy a társadalom, amely korszakos politikai tettekre volt képes,
mihamarabb felismeri a mulasztását, és elszánt erővel, fegyelemmel,
szenvedélyességgel keresi, kutatja és ki is munkálja azokat a
teendőket, amelyek a gazdaság korszerűsítése, átépítése és
fellendítése céljából elodázhatatlanok.

    ,,Ha ma mi vagyunk a nemzet miniszterei, holnap mások lehetnek,
ez mindegy, a nemzet ezzel a minisztériummal, vagy másokkal kell
hogy megmentse a hazát; de hogy akár ez a minisztérium, akár a másik
megmenthesse: a nemzetnek erőt kell meríteni,, - idézte Kossuth
szavait az ideiglenes köztársasági elnök, hozzátéve a sokat idézett
mondatot: ,,Csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint
amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a
pokol kapui sem fogják megdönteni
,,

    Ezután annak a véleményének adott hangot, amely szerint e
,,sokat hallgató és sokat beszélő országnak,, nem hurrá-demokráciára
van szüksége, hanem tiszta törvényességre, igazságos jogállapotokra,
biztonságos tulajdonviszonyokra, amelyek közepette senkibe sem
fojtják bele a szót, nem űzik el munkahelyéről, nem fosztják meg
felemelkedési lehetőségeitől csak azért, mert más a hite, más a
vallása, más a nemzetisége, netán a pártja és politikai
meggyőződése, mint éppen a kormányon lévőké. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 17:27


Vissza »


Országgyűlés - Szűrös Mátyás beszéde (15. rész)


Éppen ellenkezőleg: a kvalitások tisztelete és értékelése hozhatja
csak el azt a világot, amely a nemzet egészének érdekét hordozza,
felemelkedését szolgálhatja. Veszélyes történelmi zsákutca lenne, ha
a mögöttünk hagyott és meghaladott, a párttotalitás egyik rendszerét
valami hozzá hasonló féle, másik diktatúra váltaná is fel. Ettől a
nemzet kínjai csak elhúzódnának, megsokszorozódnának.

    - Mire van hát szükség, hogy a társadalmi nyugalom ránk
köszönthessen, hogy a nemzeti alkotóerő igazán szárba szökkenhessen?
- tette fel a kérdést, amelyre a válasz így hangzott: a demokratikus
akaratképzés és a tolerancia mellett a zökkenőmentesen működő
közigazgatásra, az önkormányzatok hatalmakat ellenőrző erejére, a
személyes jogbiztonságra, a demokratikus önállóságra. Valamint az
egyén és a köz érdekét szolgáló, egyensúlyban tartó gazdálkodási
rendre, amely képessé teszi a nemzetet a gazdaság felemelésére, a
gyors technikai haladásra, a sokat emlegetett világszínvonal - ha
nem is elérésére, de - megközelítésére. Csak így lehet az
államéletet, a társadalmi, gazdasági mozgást a nemzeti legitimáció
és a polgári elfogadás bázisára helyezni. Csak így teremthetjük újjá
európaiságunkat, s válhatunk alkotó résztvevőjévé, részévé az
egységesülő Európának.

    A továbbiakban - a csaknem öt esztendős ciklust záró ülésre
utalva - köszönetet mondott a képviselőknek azért a történelmi
jelentőségű munkáért, amelyet az átmenet, a békés rendszerváltozás
érdekében elvégeztek.

    - A fordulatot nekünk e történelmi falak között különös
felelősséggel kellett megélnünk, önmagunk lelkiismeretével is
gyakorta perbe szállva, jogos bírálatok és nem ritkán alattomos
támadások pergőtüzében talpon maradva. Ez a parlament történelmi
utat tett meg. Máshogy indult és máshová ért, miközben maga is
átalakult. Ez az Országgyűlés szavatolta a törvényes átalakulást;
lelkiismeretére - és nem az utca zajára - hallgatva, józan
belátással teremtette meg a köztársaság érvényes alapjait. Ennek
példaértéke van. Botladozásaival együtt végül is a vészterhes
időkben is biztosította az állam kormányozhatóságát,
működőképességét. Ezt az érdemét senki nem veheti el tőle.
Bevégeztük azt a feladatot, amelyet nem mi tűztünk magunk elé, hanem
a történelem zúdított ránk.

    A Magyar Köztársaság kikiáltásával a változások
visszafordíthatatlanságát deklaráltuk - jelentette ki a szónok.
Kiemelte a magyar tömegtájékoztatás felelős munkáját is, amellyel
nyilvánossá tette a bizottsági és plenáris tanácskozásokat.
(folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 17:32


Vissza »


Országgyűlés - Szűrös Mátyás beszéde (16. rész)


A sajtó, a rádió, a televízió nem egyszerűen tükrözte az e házban
zajló eseményeket, hanem a közvélemény formálásával és bátorításával
ösztönzött és segített is bennünket - jelentette ki, s köszönetet
mondott mindazoknak, akik valamilyen formában közreműködtek az
Országgyűlés munkájában.

    Hazánk mai helyzetét elemezte ezután Szűrös Mátyás, s a pártok,
szervezetek, mozgalmak, egyesületek figyelmét - felelősségtudatukra
hivatkozva - arra hívta fel: az ország népének igénye, sőt jogos
követelése, hogy a politikai hullámverés ne sodorja zátonyra a
gazdaságot és ne rombolja működésképtelenné az államot.
Meggyőződését fejezte ki, hogy a magyar nemzetgazdaság jövője
döntően attól függ, hogy képes-e az állam kellő tágasságot és
egyszerre biztonságot szavatolni a fejlődés számára.

    A nemzetiségi kérdést is érintve kifejtette:

    - A nagy átalakulás lázában sem feledkezhetünk meg arról, hogy
nem csak magyarok laknak az ország határain belül, s nem csak e
határokon belül laknak magyarok: egyszerre kell gondolnunk a 10.5
millió magyar állampolgárra és a 15-16 millió magyarra. Az
országokat és a népeket ma határok választják el egymástól. Ezeket a
határokat háborúk után húzták meg, amelyeknek voltak győztesei és
vesztesei. Nekünk tisztelnünk kell a határokat és az európai status
quót, de határainktól függetlenül fonódik össze minden szomszédság
sorsa, népeink és forradalmaink jövője. Ezért kell tisztelni nemcsak
a határokat, de a nemzetek önrendelkezésének jogát is, minden
nemzetét - szögezte le, majd így folytatta:

    - Felháborodva utasítjuk vissza a nemzeti szűkkeblűség
térnyerését, a nacionalista dührohamokat, amelyek sehol sem lehetnek
egy demokratikus kormánypolitika bázisai, meghatározó erői.
Különösen fájó, hogy ezeket akkor tapasztaljuk, amikor a
térségünkben lezajlott radikális változások végre egy közös
demokratikus jövő ígéretét hordozzák. Nagy igazság, hogy egyetlen
nép sem lehet szabad, amíg az általa elnyomottaktól megtagadja a
szabadságot. De pontosan így igaz az is, miszerint egyetlen
elnyomott kis nép sem lehet valóban szabad bármely elnyomó hatalom
oldalán. Ezért vagyunk bizalommal szolidárisak a tisztázó humánus
törekvésekkel, a régi akarnokságok, régi mentalitások elleni
szembefordulásokkal. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 17:36


Vissza »


Országgyűlés - Szűrös Mátyás beszéde (17. rész)


Bízunk abban, hogy Európa politikai rendszertérképének átrajzolása
nyomán minden országban nyugvóponthoz érhetnek a nemzetiségek,
eljutván az egyenlő érvényesülési lehetőségek, az egymás mellé
rendeltség viharoktól mentes öblébe. Még a legdúltabb,
legérzékenyebb régiókban is. ,,A nyugalomnak egyetlen biztos
talpköve a szabadság,, - idézte Eötvös József gondolatát.

    - Higgadtságra és bölcsességre van a legnagyobb szükségünk, hogy
meg tudjuk különböztetni a nagyvilág és szeretett hazánk
történéseiben a lényegest a mellékestől, a törvényszerűt az
alkalmitól. Szorongva reménykedünk, mert valamennyien érezzük, hogy
nagyon nagy dolgok történnek, és csak sejthetjük, hogy mit hoz a
XXI. század. A nagy változások, a nagy átalakulások idején
megtántorodhat az egyes ember a történelem viharában, de nem inoghat
meg az országvezetés méltósága, nem csökkenhet a nemzet és a nép
képviselőinek hatalmi és erkölcsi felelősségérzete. Bármikor,
bármilyen körülmények között választják is meg őket, elszámolással
tartoznak azoknak, akiknek bizalmából a nép demokratikus
gyülekezeteinek tagjai lehetnek. Így, csakis így nyerhetjük el az
európai állampolgári státuszt, amelyért már 1848 márciusa is zászlót
bontott - fejezte be nagy tapssal fogadott ünnepi beszédét Szűrös
Mátyás. (folyt.köv.)



1990. március 14., szerda 17:40


Vissza »


Országgyűlés - ünnepi ülés - koszorúzás (18. rész)


A legköszönő Parlament március 15-i ünnepi megemlékezése a
Kossuth téren folytatódott. A Rákóczi induló hangjaira érkezett a
térre Szűrös Mátyás. Fogadta a díszzászlóalj parancsnokának
jelentését, majd ellépett a díszsorfal előtt. Az ideiglenes államfő
jelenlétével, katonai tiszteletadással, a Himnusz elhangzása közben
ünnepélyesen felvonták az állami zászlót.

    Ezt követően az állami vezetők a Kossuth szobor előtt sorakoztak
fel. Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc évfordulója
alkalmából koszorút helyezett el a szobor talapzatán: Szűrös Mátyás
a Magyar Köztársaság képviseletében, Fodor István, az Országgyűlés
megbízott elnöke és Horváth Lajos alelnök az Országgyűlés, Németh
Miklós miniszterelnök és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes,
valamint Pozsgay Imre államminiszter a Minisztertanács, Eke Károly
és Benjámin Judit az Országgyűlés független képviselőcsoportja,
Roszik Gábor és Debreczeni József a Magyar Demokrata Fórum
parlamenti csoportja, Márton János és Vassné Nyéki Ilona a Magyar
Néppárt parlamenti csoportja, Berecz János és Fodor László a Magyar
Szocialista Munkáspárt képviselőcsoportja, Hámori Csaba és Lestár
Lászlóné dr. Varga Mária a Magyar Szocialista Párt
képviselőcsoportja, Lékai Gusztáv és Szirtesné dr. Tomsits Erika a
Parlament semleges képviselőcsoportja nevében, továbbá Kárpáti
Ferenc honvédelmi miniszter, Lőrincz Kálmán altábornagy, a Magyar
Honvédség parancsnoka, és Borsits László altábornagy, vezérkari
főnök a Magyar Köztársaság Honvédsége képviseletében.

    A koszorúzási ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.

    Az ünnepséget követően Fodor István, az Országgyűlés megbízott
elnöke a búcsúzó képviselők és hozzátartozóik tiszteletére fogadást
adott a Parlamentben. (MTI)



1990. március 14., szerda 17:49


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"Sándor Gábor beszélek, jónapot kivánok... adalék ahhoz,hogy miért nem bízunk, miért nem bízhatunk a Magyar Szocialista Munkáspártban. Beszámoló egy nyilvános vitáról. 89 február 25-ére az MSZMP árpádföldi szervezete meghívta az alternativ szervezeteket a nyilvános pártnapjukon rendezendő nyilvános vitára. Jelen volt az MSZMP 40 tagja, Kardosné helyi párttitkár, Mészáros kerületi elsőtitkár, Kis János Magyar Demokrata Fórum megbizott, Berényi Gábor Szabad Demokrata Szövetség megbízottja. Előjáták: Kis János MDT tag felkereste az SZDSZ megbízottját,hogy a helyi pártszervezet megbízottjai nála jártak és meghivták az alternativ szervezetek képviselőit egy nyilvános vitára. A vita Kardosné beszédével kezdődött, felkérte Mészáros első titkárt tartsa meg beszédét. Az első titkár elmondta, hogy a párt mit tett a kerületért az országért. Ezt az Árpádföldet, mint ő mondta a XVI.ker. Rózsadombjának is nevezik. Elmondta még, hogy szerinte a fiataloknak nem az utcákon kellene hőzöngeni, hanem értelmes mozgalmi munkát végezni, feladatokat keresni a maguk számára. Elmondta még, hogy szerinte a kommunisták nagyon sokat tetteK a kerület iparáért, igy például az Ikarusz Gyárért, amely gyárat csodálatosan modernizálták. Hosszú és lapos beszédéből nem idézek többet, mert nem érdemes..."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD