|
|
|
|
Budapesti események
|
München, 1989. március 15. (SZER, A mai nap) - A budapesti felvonulásról és eseményekről hallgassák meg Kasza László helyszíni tudósítását. - Most, amikor ezt a rövid tudósítást mikrofonba mondom, még tart a független csoportok ünnepi március 15-e megemlékezése az első állomáshelyen a Március 15-e téren, a Petőfi szobor előtt. A tér már korábban, 11 óra után megtelt. Most, hogy a hivatalos ünnepség a Múzeum-kertben véget ért, a környező utcák is tömve vannak kokárdás, magyar nemzetiszínű szalagokat viselő emberekkel. A hangulat? Igazi ünnepi hangulat. Érdekes megfigyelni az embereket, hogy ismeretlenek ölelkeznek, kívánnak egymásnak szép március 15-ikét. Az Erzsébet-hídon, a Petőfi szoborral szemben egy nagy transzparenst függesztettek ki "Független Magyarország" jelszóval, rajta koronás címer. A híd alatt egy másik transzparens: "Vissza a lenini úton!" A gyülekezés alatt, amíg a tömeg összejött, a hangosbemondó szolidaritás-nyilatkozatokat tett közzé. Nagy taps fogadta azt a szolidaritási megnyilvánulást, hogy az ünneplők együtt éreznek ezekben a pillanatokban a csehszlovák bebörtönzöttekkel, Václav Havellal és társaival. Óriási taps köszöntötte a lengyel Szolidaritás szakszervezet üzenetét, gratulációját március 15-én. És aztán ha fokozni lehet ezt a tapsvihart, akkor azt a romániai magyarok melletti szolidaritás-nyilatkozat váltotta ki. Érdemes talán idézni azokat a jelszavakat, amelyeket a transzparensek hirdetnek, és amelyeket a hangosbemondó bemondott. "Igazságot 56-nak!" Egy kérdés: "Iván? - nincs honvágyad?" Megint másik: "Rátok már nem szavazunk, csillaghullást akarunk!" "Az MSZMP nem alternatíva!" És végül egy nagyon elgondolkoztató jelszó: "48 plusz 18 plusz 56 - egyenlő 301?" Az ünnepségen, itt a Petőfi szobornál Mécs Imre beszél az SZDSZ nevében, továbbá Mécs Károly a Bajcsy-Zsilinszky Társaság nevében és Filó Sarolta a Magyar Demokrata Fórum nevében. Végh Károly a következő gondolat köré csoportosította beszédét: - Azért nem vagyunk hajlandók együtt ünnepelni a hivatalos rendszerrel, mert nem tudjuk elfelejteni a lánchídi csatát, tehát 1986. március 15-ikét, amikor a rendőrök bekerítették a Lánchídon az ünneplő fiatalokat és meggumibotozták őket. Mécs Imre beszédéből a következő gondolatot emelném ki: - A csendes többség nem hisz, nem bízik ebben a rendszerben. Fél a visszarendeződéstől. Túl sok fegyver van kint Magyarországon a sztálinisták kezében. Követeljük a fegyverek összeszedését, a Munkásőrség megszüntetését, és azok egy részének a rendőrséghez csatolását. Filó Sarolta az MDF részéről egy Petőfi idézet köré csoportosította a beszédét. Az idézet: "Csupán meg van tágítva rajtad, de nincs megtörve a lánc." A tömeg innen a Petőfi szobortól a Szabadság-térre megy, ahol a tévé előtt Cserhalmi György fölolvassa a 12 pontot és Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum részéről beszédet mond. Ezután tovább vonulnak a Kossuth térre. Ott a szónokok: Orbán Viktor a Fidesz részéről, és Kis János a Szabad Demokraták Szövetségétől. Végül a Bem szobornál - ahol véget ér az ünnepség - Bába Iván beszél. Délelőtt 11 órakor kezdődött a Múzeum kertben a hivatalos ünnepség. Azok számára, akik ezt még nem látták, talán egy kissé giccsesnek tűnt a huszárcsákós katonák felvonulása, patetikus díszlépésekkel. Ismerőseim, akik évenként megnézték már ezt az ünnepséget, azt mondták, hogy ennél sokkal rosszabb is volt. Pontosan 11 órakor kezdődött az ünnepség, amikor felvonult a Hazafias népfront vezetőjével, Huszár Istvánnal az úgynevezett díszelnökség. A következő szónoklatok nem fukarkodtak a közhelyekben. Hadd említsek egyet: Huszár István megnyitójában elhangzott ez a mondat: "A világszellem emeli a lábát, mert lépni akar." Füttykoncert köszöntötte Ruttkai Györgyöt (sic!) a szociáldemokraták részéről, sokan a közbe kiáltok közül úgy gondolták, hogy elárulta a független szervezeteket. Ő hangsúlyozta kétszer is - a zavargások miatt kétszer is elkezdett beszédében, hogy pártja együtt kíván ünnepelni a hatalommal, de nem menetel együtt vele. A Független Kisgazdapárt részéről Vörös Vince beszélt. Nyers Rezső volt az ünnepi szónok, és a legnagyobb tapsot az a bejelentése, vagy az a mondata kapta, amikor kijelentette, hogy: "Megelégeltük azt az időt, amikor Moszkvából diktálták nekünk a politikát". Nos, ebben a kérdésben minden bizonnyal kétség volt a Múzeum kertben. Ezután következett a koszorúzás, amelyet a különféle hivatalos szervezetek hajtottak végre, és olyan független szervezetek is, amelyek magukat így nevezik, mint például a Münnich Ferenc Társaság. Ennyit első benyomásként a budapesti március 15-ről. +++
1989. március 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|