Rendszerváltás és az MTI

	Telefonkérdések és válaszok
München, 1989. március 10. (SZER, A hallgatóé a szó) - Itt a Szabad Európa Rádió. A hallgatóé a szó műsorunkkal minden pénteken délelőtt 9 óra 10, délután 16 óra 10 és este 22 óra 30 perckor jelentkezünk. Heti két alkalommal szerdán és szombaton 16, valamint 18 óra 30 perc között telefonon feltett kérdéseikre, üzeneteikre ügyeletes munkatárs, Szép Zoltán válaszol. - Hát a lényeg az, hogy énnekem olasz állampolgár a feleségem, magyar származású, 71-es disszidens, és hát azóta ismerjük egymást 70 óta, én nekem közben volt egy házasságom, abból elváltam, 82-ben akartam először kivándorolni hozzá. 82 végén adtam be a kivándorlási kérelmet, rögtön csináltak egy koholt vádat, ültem másfél évet, illetve csak 13 és fél hónapot, gondolom azért, mert ki akartam vándorolni. Utána is kértem többször a kivándorlást, végül most sikerült. December 1-ejétől vagyok itt, de nem útlevéllel, hanem egy kivándorlási cetlit adtak, ami semmire sem érvényes, és itt van a probléma. Itt van az a dolog, ami miatt szét kéne kürtölni, mert nem csak az én problémám ez. Az olaszok tehetetlenek, nem tudnak ellene csinálni, mert ugye a munkámban nem tudok elhelyezkedni, itt teherautókra útlevél kellene, tehát nem adnak munkát. Itt ülök mint egy here, mindenki útlevelet kér, és az olasz állampolgárságot sem tudom kérvényezni, mert más útlevelem nincsen, hiába van magyar állampolgárság. Hát ez minden. - Akkor tehát úgy értsük a dolgot, hogy ha ön most turistaként ment volna ki például, könnyebb lenne a helyzete? - Pontosan. - Minthogy legális kinttartózkodási kérelmével, mint kivándorló hagyta el az országot. Vagyis egy jogi rendezetlenség következett be, lévén, hogy ön jogvesztett emberré vált Nyugaton. - Na most ennek az a lényege, ez a magyarok részéről szerintem egy trükk, mert az útlevélszerűség ez egy sárga papír, egy darab papír, szóval egy füzet alakú semmiség. Egy papír, ami csak az onnantól ideutazásra vonatkozik. - Igen, és utána semmi további jogot nem biztosít. - És még a rendőrségi bejelentkezésre sem jó. Az államközi szerződéseknek sem felel meg. Tehát ezzel azért lenne érdemes foglalkozni. - Igaza van. - Elutasítási ügyiratom száma 27 ezerrel kezdődik, tehát 27 ezer pasas van ilyen cipőben. A kiutazási engedély pedig 517-es, tehát nem én vagyok az egyedüli majom. - Halló, jó napot kívánok. Butovszky Judit vagyok, Göteborgból telefonálok. - Üdvözlöm. - Két és fél éve vagyok itt. Szeretném megkérdezni öntől, hogy ön szerint mikorra várható az új alkotmány bevezetése, valamint hogy ezzel várható-e egy amnesztia részünkre? - Terv szerint ez év szeptemberéig életbe léptetik, illetve bevezetik. Ennél többet nem tudunk mi sem. De mi egyébként folyamatosan hírt adunk a magyar alkotmánnyal kapcsolatos vitákról, nézetváltásokról, mindenről. Tehát ha a rádióműsort figyelemmel kíséri, akkor erről mindent fog tudni. - Én úgy tudom, hogy nagyon sok szeretne azért hazamenni, én is szeretnék például hazamenni Magyarországra. - Ön hazamenne, ha tehetné? - Én hazamennék, igen. - Értem. A többség így nyilatkozott. - Akkor persze, ha a többpártrendszer stb. stb. Hát már nem kommunizmusba szeretnék hazamenni. - Igen, tehát ha alkotmányos garanciák és demokratikus ország várná vissza, ahonnét elmenekültek. - Igen. Igen. És ön szerint akkor én rendszeresen utazhatok sértetlenül. - Nézze, ha az alkotmányt jóváhagyják, és ha az alkotmányban ezek a garanciák bennefoglaltaknak, egyáltalában az államrend megújulásának garanciái le lesznek fektetve, Magyarországnak elemi érdeke lesz, hogy betartsa, mert ez már olyan komoly nemzetközi elszigetelődéshez vezetne, hogy még Románia is elénk kerülne a rangsorban. - Nagyon szépen köszönöm a választ. Viszonthallásra. - Jó napot kívánok. Érdeklődni szeretnék, hogy mi az ön véleménye arról, vagy az önök véleménye arról, hogy egy magyar állampolgár 4 ezer forint értékű valutát tarthat magánál? - Hogy mi erről a véleményünk? Igen, igen - Érti ez alatt, hogy kevés ez az összeg, amit egy magyar állampolgár... - Hát ez nagyon kevés, nagyon kevés, uram. - Na most a gyakorlatban a magyaroknak általában több pénzük van? - Hát a gyakorlatban valamennyi a hivatalosan felül. Nem nagyon lehet több mint az a 4 ezer forintnak megfelelő, tehát ez körülbelül 130 márka. - Igen. - Ebből kellene képviselni az embernek a hazáját. Méltóan ráadásul. Hát ebből az ember önmagát sem tudja képviselni rendesen. - Vannak közvetlen tapasztalatai? - Igen, igen, hát most, két napja tartózkodom éppen itt Münchenben, kicsit körülnéztem, hát 60 márka a szállás mindenhol a panziókban. Ebből amit adnak 3 évre 600 egynéhány márka, hát ez világútlevél mellé nem jelent semmit sem. - Na most mi volna megoldás? - Hát én azt hiszem, hogy nem kellene kutatni azt, hogy állampolgárnak honnan van pénze. Ha már nem tudnak hivatalosan adni, és adtak egy yiláqútlevelet, hát akkor utazni tudjon az állampolgár, na dehát így ez olyan, mint mikor egy levágott szárnyú madarat szabadon engednek, repülni sohasem tud. - Mit kockáztat az a magyar, milyen érzéssel utazik külföldre, akinek teszem azt nem 4 ezer forint értékű valutája van, hanem mondjuk 20 ezer forint értékű, de már nem az a bizonyos 600 valahány márka, hanem amit ő más módon szerzett? - Hát ez nagyon kellemetlen egy dolog, mert hát ugye át kell esni egy vámvizsgálaton, és ha véletlenül ezt megtalálják, hát ugyancsak a további utazását kockáztatja ezzel az állampolgár, hát nem beszélve arról, hogy a valutája is el fog veszni. - A magyar ide kijön, megvesz mondjuk egy nagy értékű tárgyat, például egy autót valutáért és visszaviszi. Mit kell neki ahhoz otthon produkálnia, hogy legalizálja ezt a vásárlást? - Hohó, hát a manővereik sokaságát kell neki megcsinálni, a manőverek sokaságát, uram! Hát legalizálni kell valahogy, hát ezt vagy ajándékozási papírral, vagy valakije van neki, vagy mindenképpen valahogy úgy kell megoldania, hogy legalábbis a hihetőség látszatát tudja kelteni ezzel az egésszel. - Tehát ez egy hamiskodási sorozat. - Pontosan, rá van kényszerítve az állampolgár arra, hogy tulajdonképpen a csalások és hazugságok sorozatát kövesse el ezzel. - Hadd kérdezem meg, mit tenne ön, ha mondjuk pénzügyminiszter lenne, vagy olyan helyzetbe kerülne, hogy ebben a kérdésben döntést javasolhat, vagy döntést hozhat? Mit csinálna? - Hát erre azt hiszem, hogy nagyon nehéz válaszolni. Először nem szeretnék ma Magyarországon pénzügyminiszter lenni. Hát mindenképpen, amire már céloztam is, tehát ha nem tudják megoldani azt, hogy hivatalosan több valutát adjanak, akkor csukják be a szemüket, és ne foglalkozzanak azzal, hogy az állampolgárnak honnan van pénze. Hát ha már utazna, hát az állampolgári közérzet ezzel javul. Láthat kicsit külföldön is, kicsit körülnézhet, amit nem kap meg otthon, megvásárolhatja. - Na most ennél a szemhunyásnál nem volna jobb egy konkrét rendelkezés? - Uram, hát annyi rendelkezést hoznak már mindig, hát itt volt először az a 3 ezer forint értékű valuta, hát nem ért meg egy évet, mert időközben ugyebár történt az, hogy ugye a forintot is leértékelték. - Igen. - Hát rendelkezésből rengeteg van. Szabadon kellene hagyni az állampolgárt annak eldöntésében, hogy mit tegyen, hogy utazzon-e vagy sem. Hát vannak olyan lehetőségek, hogy esetleg magasabb áron, korlátlanul vásároljon valutát, no dehát ez sem megoldás, úgy érzem, mivelhogy ezzel nagyon be fog szűkülni a kiutazóknak a száma, mivel ma egyre nehezebb a megélhetés. - Leadhatjuk név nélkül a hangján ezt a beszélgetést a Szabad Európa Rádióban? - Igen, igen. Természetesen. - Köszönöm. - A hallgatóé a szó. Amennyiben szerda és szombat délután 16, valamint 18 óra 30 között a következő müncheni számot tárcsázzák, ügyeletes munkatárs veszi fel a kagylót. A müncheni telefonszám: 21-02-748. Megismétlem - a távhívás, tehát az NSZK és München hívószámával együtt: 00-49-89-21-02-748. Ezek a telefonbeszélgetések képezik a heti 30 perces műsor alapját. - Jó napot kívánok, Szép Zoltán szerkesztő úrral szeretnék beszélni. - Én vagyok, üdvözlöm. - Jelen pillanatban NSZK-ban élek, és hát mint Magyarországon élő cigány származású egyén vagyok, három családdal vagyok NSZK-ban és itt politikai menedéket kértem. - Igen. - Na most azt szeretném, már megjártam a kihallgatást, választ még nem kaptam. Most azt szeretném megkérdezni öntől, hogy mivel hogy cigány vagyok és családom eléggé üldözve volt ezáltal, hogy cigány. Az iskolában állandó jelleggel piszkálták, hogy cigány, problémák voltak, és nemcsak a gyerekek, hanem a tanár is bizony cigánynak nevezte, és a gyerekek sírva jöttek haza. Na most erre hivatkoztam is Zendorfban a kihallgatáson, hogy a gyerekeim végett hagytam el végül is az országot. Figyelembe veszi-e ezt a német hatóság, a német állam, a faji üldözöttségemet? - A német alkotmány szerint üldözöttnek számít mindenki, aki vallása, faji hovatartozása, vagy más okokból üldözésben részesült. Tehát ez azon alkotmányi kitételhez tartozik az ön esete, amit felfoghatunk üldözésnek. Az más kérdés, hogy a hatóság, aki ezt elbírálja, minek fogja minősíteni. Magyarországon ugyanis hivatalosan a cigány származás nem ok az üldözésre. Mellőzésre, negatív megkülönböztetésre sajnos gyakran sor kerül a cigányokkal szemben, de a politika szintjén a cigányok nincsenek üldözve. Ezt csak azért mondom, hogy ön tudja, én nem a német hatóságokat képviselem, csak megpróbálom elmondani, amit én tudok. Ha be tudja bizonyítani, akkor a német hatóság mérlegelni fogja ezt a körülményt, de az sem kizárt, hogy nem lesz neki elégséges az, amit ön bizonyít, és abban az esetben visszautasítja a menedékjog iránti kérelmet. - Igen szerkesztő úr, tetszett az előbb mondani, hogy Magyarországon politikailag nincs a cigányság elnyomva. - Igen. - Dehát az emberi jogok én szerintem Magyarországon a cigányságnak teljes a, teljesen el van taposva. Uram, hát hogy lehet, hát ez is politika szerintem! - Gondolom, ön is felhatalmaz, hogy a hangját fölhasználjam a műsorban? - Igen. - Fölhatalmaz? - Természetes. - Jó, köszönöm. Én, amikor itt beszélek, megpróbálok egy objektív magatartást képviselni még akkor is, ha esetleg a személyes véleményem ettől eltér. Tehát amit ön mond a magyarországi cigányság helyzetéről, vagy a magyar politika és a magyar cigányság viszonyáról, az az ön egyéni véleménye, joga van hozzá, és én közvetíteni fogom. Engedje meg, hogy én megpróbáljam azt az elvet képviselni, amit jelenleg az érvényben lévő nemzetközi jog terén talán tudok. Ez magyarul annyit tesz', hogy a magyar állam hivatalosan egyetlen nemzetiséget, egyetlen kisebbséget sem üldöz. Tehát azért mondtam, hogy a politika rangján nincs cigányüldözés, mint például Dél-Afrikában, ahol ugye a politika vállalja azt, hogy ő a feketéket megkülönböztetett bánásmódban részesíti. Így értettem azt, hogy Magyarországon nincs cigányüldözés. - Na igen, hát ez mind szép, amit ön így elmond, de én azt tudom ehhez javasolni, jó nem teljes egészében úgy van, mert a magyar állam ugye segélyezi a cigányoknak az építkezést, meg a házhoz jutást. Ezt mind a magyar állam állja, ez nagyon szép attól az államtól, de hát én nem így képzeltem el azt a támogatást, hogy kérem fogják és kirakják őket a városok szélére, a falvaktól elkülönítve, mert már engem is egy szobába vittek három családdal, a nővéremet kirakták a városból a tanyára. Hát kérdezem én akkor, hogy tud egy cigány család, például én, az én nevemben beszélek, három gyereket neveltem, nevelek, és kérem, hogy várhatja el azt a társadalom, hogy én a gyerekeimből hasznos állampolgárokat neveljek mikor már az óvodától kezdve lenézik, és sajnos el vannak teljesen különítve. Meg rossz a színem, fekete a színem, és ez, amit én mondok, ez mind való igaz. Kérem, ez nem politika, mikor a rendőrség tudván tudta, hogy dolgozó magyar állampolgár vagyok. Volt egy afférom. A feleségemmel a városba mentünk sétáltunk, a rendőr számtalan esetben igazoltat, holott tudta, hogy dolgozom, tudta azt is, hogy hol dolgozom, mivel hogy ő ismert, hát a vasúton dolgoztam uram. És ennek ellenére, ha tízszer mentem a városba, mind a tízszer igazoltattak, molesztáltak azért, hogy hátha a munkahelyemet otthagytam, és be tudnak dugni a börtönbe. Kérdezem én öntől, milyen ez a politika? Még mellette a fehér bőrű csavargók, akik nem dolgoztak és kunyerálva 1 liter borral, azzal nem foglalkozott. Mert annak nem volt meg a színe. Uram, hát én kérdezem azt, hogy hogy lehet így eltaposni egy emberi fajt, akkor hogy várhatja az állam ilyen emberektől azt, hogy neveljen föl az államnak olyan hasznos állampolgárokat a gyerekeiből, mikor már a gyerekeim az iskolában azt érzik, hogy teljes egészében el vannak taposva, el vannak nyomva. - Amit ön a rendőrrel kapcsolatban elmondott, ha az úgy, ahogy ön elmondta, igaz - nem a szavait vonom kétségbe, csak feltételezek egyszerűen egy szituációt -, az valóban politikai üldözésnek minősíthető, ha csakugyan önt rendszeresen igazoltatja ugyanaz a rendőr, aki az ön által mondjuk munkakerülőnek vagy csavargónak nyilvánított fehér bőrűekhez pedig hozzá sem szólt. Tehát ebben az állapotban ez politikai üldözés, de felfogható a rendőr egyéni ellenszenvének is, tehát itt a dolgok mindig nagyon erősen keverednek. Mindig nagyon komolyan különbséget kell tennünk az egyéni, ellenszenv, a társadalmi megnyilvánulás és az állami politika között, ez három egymástól nagyon keményen elkülönítendő terület. (folyt.) 1989. március 10., péntek
Vissza » Folytatásokkal »