|
|
|
|
November 7. és március 15.
|
München, 1989. február 23. (SZER, Magyar híradó) - Nézem a nyugatnémet tévé műsorát. Képek arról, hogyan verte a rendőrség a Jan Pallach mellett tüntetőket, köztük a most elítélteket. Az ember megnyugvással gondolja: nálunk azért ilyen már nincs. Egy hír juttatta eszembe, hogy nem is olyan régen bizony még volt. De vigyük csak végig a gondolatot. A kormány szóvivője - ifj. Marosán György - tegnap nemzetközi sajtókonferencián hivatalosan bejelentette, hogy november 7-ike a jövőben nem lesz munkaszüneti nap. A moszkvai rádió jelenlévő tudósítója sérelmesnek minősítette a döntést, amire Marosán György azt válaszolta, hogy egyrészt így döntött a magyar kormány, másrészt több más kelet-európai országban sem ünnepnap november 7-ike. Az előzményekhez azonban hozzátartozik, hogy Grósz Károly pártfőtitkár és Huszár István, a Hazafias Népfront főtitkára javaslatára március 15-ikét ünnepnappá nyilvánította az Országgyűlés. Ezt a javaslatot ők tulajdonképpen a Fidesz Munkáscsoportjától vették át, amely ezt tavaly november 7-ikén nyilatkozatban kérte tőlük. A munkásfiatalok azzal bizonyították, hogy nem tekintik ünnepnapnak november 7-ikét, hogy ezen a napon köztisztasági munkát végeztek a Vörösmarty téren. A rendőrség nagy apparátussal kivonult, 18 személyt őrizetbe vett, közülük többet bántalmazott. Kiss Tamás ennek következtében két hónapot kórházban töltött. Rendőrök elleni feljelentését a Katonai Ügyészség orvosi látlelet ellenére visszautasította. Őtőle kérdezem most telefonon: elégtételnek tekinti-e, hogy javaslatukat - bizonyos késéssel - magáévá tette a politikai vezetés? Én azt hiszem, hogy az igazunkban megerősítve érezzük magunkat. Semmilyen elégtétel-érzésünk nincs. Az igazunkban biztosak voltunk mi november 7-ikén is, a mai napon is. A kérdés csupán az most, hogy Huszár Istvánt, a HNF országos tanácsának főtitkárát és Grósz Károly pártfőtitkárt azért a bejelentéséért, a találmányukért, hogy március 15. legyen nemzeti ünnep, kérdés, hogy megverték-e ugyanúgy? Ha nem verték meg, akkor nekünk a magyar kormányzat, a Belügyminisztérium miért nem ad elégtételt ezért? Hisz mi ugyanazt kértük, amit Grósz és Huszár bejelentett, ami most megvalósult. +++
1989. február 23., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|