|
|
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (19 rész)
|
E szervezetek felépítésének demokratikus jellege, illetve az említett felhatalmazás elegendő biztosíték arra, hogy a keretszerződések a hatályuk alá tartozó valamennyi szervezet, illetve munkavállaló számára elfogadható megállapodást, konszenzust tükrözzenek. További garanciát jelent és a munkáltatók önállóságát biztosítja az a rendelkezés, amely szerint a keretszerződés hatálya csak a szakszervezettel egyetértésben történt csatlakozás alapján terjed ki arra a munkáltatóra, amely a szerződéskötés időpontjában nem volt tagja az érdekképviseleti szervezeteknek. Ugyanakkor a munkavállalói érdekek érvényesülését szolgálja az a szabály, amely a kollektív keretszerződések megkötésénél is kötelezővé teszi a dolgozók körében az előzetes megvitatást. Ennek módját a javaslat nem határozza meg, ezt a szerződést kötő felek közösen szabják meg. A kollektív szerződések rendszerének második jelentős módosítása e szerződések tartalmát érinti. Régi vitára tesz pontot a javaslat, amikor kimondja, hogy a kollektív szerződés bármely kérdést szabályozhat, természetesen a jogszabállyal nem ellentétesen. A tervezet előkészítése során a legnagyobb vitát az az elképzelés váltotta ki, amely a munkáltatói kollektív szerződés kötésének kötelező jellegét meg kívánta szüntetni. Ez az elgondolás a munkáltatói, illetve a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek autonómiájából indult ki, amelyből következik, hogy egyik fél sem kötelezhető szerződés kötésére. Szó sem volt tehát arról, ami egyes szélsőséges véleményekből kitűnt, miszerit a kormányzat megszüntetné a helyi kollektív szerződéseket. Azt gondoltuk, hogy a jogi kényszer helyett a gazdaság diktálta érdekek vezessék a feleket, valódi viták alapján, valódi konszenzust eredményezve. Tudomásul kellett azonban vennünk, hogy egy ilyen liberális gyakorlat kialakításának számos társadalmi-gazdasági feltétele még nem teremtődött meg, s különösen az érdekérvényesítési képesség hiánya jogos munkavállalói érdekeket sérthetett volna. A tervezet általános szabályként kötelezővé teszi a munkáltatói kollektív szerződés megkötését. Ugyanakkor utal arra is, hogy ez a jogi kényszer egyben semmiféle biztosítékot nem ad arra, hogy a konszenzus ténylegesen létre is jön. Ebben az esetben kötelezővé teszi egyeztető eljárás lefolytatását, ennek során azonban döntés csak akkor születhet, ha azt mindkét fél előzetesen kívánja. Összességében tehát a javasolt szabályozás megfelelően tükrözi a szabályozott viszonyok ellentmondásos jellegét. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 13:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|