|
|
|
|
A hét két kérdése 1.
|
1./ Várható-e gyors előremenetel Bécsben? Nem maradt túl sokáig nagyszabású kelet-nyugati tanácskozás nélkül az osztrák főváros. Alig ért véget a helsinki utótalálkozó, máris csaknem teljesen azonos körben gyűltek össze a helsinki 35-ök külügyminiszterei a Hofburgban. Még szerencse, hogy valamelyes változatosságot a közben bekövetkezett amerikai kormányváltás hozott: George Shultz helyét most James Baker foglalta el. A külügyminiszteri nyitány persze inkább csak ceremónia, ámbár az is igaz, hogy a mindjárt az első napi programba zsúfolt - ,,nagy,, felszólalások, és az erre az alkalomra tartogatott javaslatok megadják az alaphangot az érdemi tanácskozásokhoz. Ez utóbbiakból kettő nyílt a héten: részint egy bizalomerősítő a 35 ország küldöttségei számára, részint egy konkrét leszerelési, amelyen a Varsói Szerződés és a NATO szakértői vizsgálják, hogyan valósítható meg az európai hagoymányos leszerelés. A szovjet külügyminiszter háromszakaszos csapatcsökkentési tervet vázolt fel, amely az Európában állomásozó haderők legalább 35 százalékos csökkentésére és a két szövetség közötti paritás kialakítására irányul. A Nyugat javaslata, amelyet Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter ismertetett, összetett és eléggé merev terv; három fő fegyverkategóriában számos globális plafont állapít meg, zónabeosztást és övezetenként eltérő kvótákat vázol. Ami a számszerűséget illeti, a NATO mindkét oldalon legfeljebb 20 ezer harckocsit, 16500 tüzérségi löveget és 28 ezer páncélozott szállító járművet engedélyezne. Ez NATO adatok szerint a VSZ harckocsi parkjának 65 százalékos, a NATO-énak 10 százalékos csökkentését jelentené. Ahogyan az lenni szokott, szinte a javaslatok elhangzásának pillanatában beindult a nyilatkozatok, re agálások, visszhangok, vélemények szokásos ,,háborúja,,. Csütörtöktől pedig a szakértőké a terep, hogy késhegyig menő vitát folytassanak minden egyes adatról, elméleti és konkrét elképzelésről. Még ha feltételezzük is, hogy az általános légkör, az egyéb területeken sikeresnek mondható kelet-nyugati leszerelési megállapodások kedvezően hatnak erre a tanácskozásra, akkor sem zárható ki, hogy a következő évtizedben ismét a visszatérő hírek között szerepel majd a bécsi hagyományos leszerelési tanácskozás. 2./ Mi a tibeti események háttere? Vannak részei a világnak, amelyek emlegetésekor romantikus képek jelennek meg az újságolvasó szeme előtt. Ilyen Tibet is: a Himalája zordon csúcsai, buddhista szerzetesek, pagodák, misszionáriusok jutnak az ujságolvasó eszébe. (folyt.)
1989. március 10., péntek 11:55
|
Vissza »
|
|
A hét két kérdése ( 2. rész)
|
Azok a hirek, amelyek a Tibet Autonom Terület fővárosából, Lhaszából a héten érkeztek, egyáltalán nem illenek ebbe a képbe. Buddhista szerzetesek, sőt apácák történetesen szerepeltek a jelentésekben - a véres tüntetések kezdeményezőiként. Ám a Kinához tartozó terület függetlenségét követelő tüntetők nem romantikus cselekedeteikkel hivták föl magukra a figyelmet: gyújtogattak, összetörték a közlekedésirányító berendezéseket, fosztogattak, aminek következtében a rendőrség indittatva érezte magát a beavatkozásra. Az eredmény: tiz halott, több tucat sebesült. Nem az első ilyen esemény szinhelye Tibet. Éppen harminc esztendeje annak, - s ez az évforduló feltehetően a mostani eseményekben is közrejátszott-, hogy fegyveres felkelést vert le a Kinai Népköztársaság katonasága. Akkoriban menekült Indiába a terület vallási vezetője, a dalai láma több ezer követőjével, hogy azután onnan is szakadatlandul szítsa a függetlenség és az elszakadás szellemét. Sőt, a tavalyi, nem kerek évfordulón is voltak Tibetben tüntetések. Hogy ezek gyakoribbá és még véresebbé váltak, az sok megfigyelő szerint annak is betudható, hogy a dalai lám a mind az Európa Parlamentben mind az amerikai képviselőházban lehetőséget kapott szeparatista nézeteinek hirdetéséhez - bár tény: a világ egyetlen állama sem ismeri el ezeket a függetlenségi törekvéseket. A területnek mindig is szoros kapcsolata volt Kinával. 1951-ben, miután a két évvel korábban megalakult Kinai Népköztársaság megállapodást kötött a tibeti hatóságokkal a népi felszabadító hadsereg bevonulásáról, hatalmas fejlődésnek indult ez az elmaradott vidék. Igaz, az egész Kinában jelentkező tulkapások itt is jelentkeztek: főként a vallás intézménye elleni támadásokban. A vallási vezetők közül néhány - a januárban elhunyt pancsen láma, a második számú vezető például - elhatárolta magát a függetlenségi törekvésektől. Kina viszont mereven elzárkózik akár a félig független Tibet gondolatától is, s nem kivánja a Hongkongra, Tajvanra, Makaora érvényes elveket alkalmazni, ám őszintén törekszik a korábbi hibák orvoslására, a nemzetiségi-vallási jogok biztosítására. Éppen ezért nehezen illik a képbe, miért vonulnak ismét az utcára a tibeti lámák. A zavargás méretére utalhat a hír, hogy Kina példátlan lépésre szánta el magát: rendkivüli állapotot hirdetett. S még egy meglepő esemény volt: a dalai láma közvetitést ajánlott. A kérdésre, hogy a mindezen fejlemények nyomán kialakult nyugalom tartós lesz-e, csak a következő napőok adnak választ. +++
1989. március 10., péntek 12:02
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|