|
|
|
|
Az átalakítás négy éve (1. rész)
|
Moszkva, 1989. március 10. (MTI-Panoráma) - Évforduló van, ünnep nincs. Szombaton lesz a negyedik évfordulója annak a központi bizottsági ülésnek, amelyen - Konsztantyin Csernyenko halála után - az SZKP KB főtitkárává választották Mihail Gorbacsovot. Bár négy esztendő nem történelmi távlat, az ilyenkor készülő számvetések bizonyára bővelkedni fognak a történelmi jelzőkben az 1985 óta eltelt események minősítésekor.
Sokan emlékeznek még: a világ politikai, hatalmi központjaiban őszinte izgalommal lesték, mikor száll fel az 1985. március 11-i moszkvai ,,konklávé,, eredményeként a ,,fehér füst,,. Bár akkor is sok helyütt beszéltek róla, mára bizonyossággá vált, tényleges politikai és generációs váltás zajlott le az SZKP vezető testületének ülésén. Régi és új, egy jól ismert és - mint azóta világossá vált - alaposan lejáratott politikai gyakorlat állt szemben az új, gyökeresen más gondolkodást jelző politika igéretével. Mihail Gorbacsov megválasztása igazi generációs váltás kezdete volt. Személyében először került a párt élére olyan ember, aki életkoránál fogva nem lehetett részese a születése előtt 14 évvel korábban lezajlott forradalomnak, s kamaszként nem válhatott - visszamenőleg sem - a nagy honvédő háború kimagasló alakjává. Gorbacsov és a hatalom legfelsőbb régióiba vele vagy utána érkezők életkoruknál, történelmi tapasztalataiknál fogva szükségképpen hozták magukkal a korábbi generációkétól eltérő viszonyt a hatalomhoz (éppen mert annak megragadásában, majd fegyveres megvédésében nem volt közvetlen élményük), a szövetségesekhez és az ,,ellenséghez,,. Ma az átalakítás legfőbb céljait éppen a jelszóvá silányosodás veszélye fenyegeti, mégis le kell írni, hogy a meghirdetése óta eltelt négy év alatt áthatotta a társadalom, a bel- és külpolitika, a gazdaság minden szintjét és területét. Új munkamódszerek, magatartási stílusok alakultak ki, együttélve, sokszor összemosódva azokkal az elvetendőkkel, amelyek léte és hatása tette sürgető szükségességgé a ,,peresztrojka,, programját. A gorbacsovi vezetés nem emberek, hanem történelmi bűnök, eltorzult gyakorlatok ellen hívott harcba minden kommunistát, mindenkit, aki kész együttműködni az emberi arculatú szocialista társadalom felépítésében. Mégis, a bűnök, hibák tettenérhetősége megkívánja azt a konkrétságot, amely sok-sok ember személyes sorsát is megváltoztatja. (folyt.)
1989. március 10., péntek 10:50
|
Vissza »
|
|
Az átalakítás négy eve (2. rész)
|
Az eszme igazába és a gyakorlat helyességébe vetett őszinte hittel önmagukat feláldozó vagy az ártatlanul meghurcolt, meggyilkolt milliók becsületének, a ma élők hitének, önbecsülésének visszaadása megköveteli a hamis bálványok ledöntését. Ez az egyedüli garancia a történelmi vétkek megismétlődésének kizárására, a visszaút eltorlaszolására. Kezdetben ellentmondásnak tűnt, ma már egyre érthetőbb és nyilvánvalóbb a magyarázat:miért tudott viszonylag rövid idő alatt világpolitikai jelentőségű áttörést eredményezni az új politika a nemzetközi életben, s miért bontakozik ki oly lassan a Szovjetunió belső életében. Horderejéhez mérten epigrammikus tömörséggel összefoglalható az új szovjet politikai gondolkodásmód révén elért megállapodások jelentősége, mégis benne van sok olyan, amire a világ, keleten és nyugaton egyaránt, évtizedek óta várt. Nem kronologikus sorrendben az élre kívánkozik a nukleáris leszerelés folyamatának elindítása, mégha önnön haditechnikai súlyában olyan csekély lépéssel is, mint a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítése. Ez a lépés reményt ad a nagyobb jelentőségű nukleáris leszerelési megállapodásokra, s arra is - amint ezt a héten Bécsben megindult tárgyalások mutatják -, hogy ösztönzi a hagyományos fegyverekről és fegyveres erőkről szóló sokoldalú eszmecserét. A szovjet politika szavahihetőségét bástyázta alá az, ahogy a Szovjetunió (és Afganisztán) a szerződő partnerek obstrukciós lépései dacára végrehajtotta mindazt, amire háromnegyed évvel korábban Genfben vállalt kötelezettséget. Azóta igazolódott; jogos volt a remény, hogy az afganisztáni rendezés modelként szolgálhat más regionális válságok rendezéséhez is. Mindezen és más világpolitikai változások megalapozásához meghatározó módon járult hozzá a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek történelmi példa nélkül álló rendszerességű ,,csúcstalálkozása,,. A szovjet vezetés ezekkel a nemzetközi lépésekkel valóban ahhoz teremtette meg a külső feltételeket, hogy zavartalanabbul foglalkozhasson a belső gondok megoldásával. S ez az út sokkal több torlasszal, vargabetűvel, bukkanóval terheltebb, mint kezdetben tűnt. Új jelszavak születtek, érzékeltetve azokat az irányokat, amelyek felé az új politika haladni akar. Egyesek már igazolták önmagukat, mások - legalábbis egyelőre - üres csengésűek. (folyt.)
1989. március 10., péntek 11:13
|
Vissza »
|
|
Az átalakítás négy éve (3. rész)
|
A legérzékelhetőbb az átalakulás a szellem világában és a politikai, társadalmi élet legfelsőbb szintjén. A gazdaság, a korábbi és újonnan jelentkező kielégítetlen igények a - sokak szerint nyilvánvaló ,,betartások,, miatt is - megromlott közellátás adja fel az igazán nehéz leckét, amelynek megoldása nélkül fennáll a visszarendeződés veszélye. A legnagyobb közegellenállás az apparátusé, melyet évtizedeken át kényelmesen élvezett hatalmától fosztana meg a cél: minden hatalmat az igazi népképviseleti szerveknek, a szovjeteknek. A minap jelentek meg friss adatok, hogy miközben a legfelsőbb párt- és állami apparátus jelentősen csökkentette létszámát, az alsóbb szinteken három év alatt hízott az irányító gépezet. Jellemzi a helyzet fonákságát, hogy a fojtogató bürokrácia elleni harc ,,felülről,,, az apparátus legfelsőbb szintjéről indult ki, mert az örökség miatt más utat a tömegek érdekei nem is találhattak volna önmaguk kifejeződéséhez. Történelmi szerencse: az új garnitúra tud a 17 milliós apparátusi ,,szigetelőrétegen,, át is kommunikálni a tömegekkel. Ennek a kapcsolattartásnak a rendszeressé tétele is hozzátartozik az új munkamódszerekhez, csak ez segíthet abban, hogy a kommunikációs híd átíveljen a bénító gépezet fölött. Hallattak magukról az ,,értékek, őrzői is, akik az újban a szent eszmék elárulását látják. Ellenük, valamint a szocializmust megújulni akaró formájában is elutasítókkal szemben kemény következetességgel lép fel a párt. Vállalta, hogy a megtisztulást önmagával kezdte, s ezt várja mindazoktól, akik készek partnerré válni a megújulás hosszadalmas munkájában. Négy éve senki sem ígért könnyű, gyors diadalt. Ma látni, hogy az eredmények ellenére is csak az út elején vannak. Reményt az ad, hogy az átalakításhoz létfontosságú személyi változások, a fő célok kitűzése után ma a nélkülözhetetlen intézményes és jogi garanciák vannak kialakulóban. E folyamat kiemelkedő szakasza lesz az új típusú és új feladatkörű törvényhozás március végi megválasztása is. A fő figyelem azonban változatlanul a gazdaságra irányul. Az SZKP KB jövő héten esedékes agrárplénuma, a hadiipar polgári termelésre való átállításának nagy ütemű folyamata, a reformról folyó viták érzékeltetik: a gazdaságban dől el az átalakítás sorsa. Azok, akik e munka felelős posztjain állnak, tudják, hogy olyan történelmi és világpolitikai lehetőség van kezükben, amelynek elszalasztása beláthatatlan következményeket hozna országnak, világnak. Ezért is igaz a másik jelszó: nincs hova hátrálni. +++ Szántó András (Moszkva),MTI-Panoráma
1989. március 10., péntek 11:18
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|