|
|
|
|
A lipcsei ,,vásárdiplomácia,, (1. rész)
|
1989. március 10. péntek (MTI-Panoráma) - Aligha van a világon még egy vásár, amely olyan fontos politikai szerepet töltene be, mint a lipcsei. Március közepén és szeptember elején a tavaszi, illetve az őszi vásárok megnyitásáról szóló hírek az újságokban ma már inkább a politikai, mint a gazdasági hírek között szerepelnek. Lipcse ugyanis egyfajta ,,vásárdiplomácia,, helyszíne lett. A szász vásárváros árubemutatóin való nyugati részvétel és a vásárban zajló eszmecserék alapján mérik le az újságírók, hogy hol tart, miként fejlődik az NDK és egyes nyugati országok, de mindenekelőtt a két német állam viszonya.
Az ötvenes-hatvanas években, amikor a szocialista német állam még nemzetközi elismertetéséért küzdött, politikai jelentőségűnek számított, hogy kit sikerül megnyerni a lipcsei részvételnek, kivel tudnak a vásárban üzletet kötni. Másrészt a német kérdésben, s azon belül is Berlin státusának sajátos alakulásában keresendő, hogy Lipcse miért lett a diplomáciai érintkezések fontos helyszíne. A nyugatiak, különösen a nyugatnémetek, a hetvenes évek elejéig nem fogadták el azt, hogy Berlin keleti fele az NDK fővárosa. Nem is voltak hajlandók oda utazni. (Ez a fenntartás elvileg még létezik, de a gyakorlatban ma már nem akadályozza, hogy Berlinben tárgyalásokat folytassanak.) Amikor gazdasági és politikai érdekből egyre többen keresték az érintkezést az NDK vezetőivel, a lipcsei vásár kínálkozott olyan fórumnak, ahol az elvi álláspont feladása nélkül tárgyalhatnak, a kapcsolatfejlesztés szándékát tükröző gesztusokat tehetnek. A vásárok nyitónapján elmaradhatatlan program, hogy az NDK legfőbb vezetői, élükön Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az Államtanács elnökével körtsétát tesznek. Általában mintegy 30 ország kiállítóit keresik fel. A 77. évében járó főtitkár mindmáig vállalkozik erre meglehetősen fárasztó, három és fél vagy négy órás vásárjárásra. Csupán egyetlen alkalommal hagyta ki, 1987. szeptemberében, amikor bonni utazásának kezdete előtt egy nappal nyílt meg az őszi vásár. A két német állam közötti hivatalos érintkezések szaporodásával, a szerződéses kapcsolatok bővülésével a ,,vásárdiplomáciának,, már nem jut olyan nagy szerep, mint amilyet a nyolcvanas évek első felében betöltött, amikor még lényegesen ingadozóbb volt Berlin és Bonn viszonya. (folyt.)
1989. március 10., péntek 10:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|