|
|
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (4. rész)
|
Arra is törekszünk, hogy a tanácsok használaton kívüli, felújításra váró lakásokat, a vállalatok az általuk alkalmazottak számára ugyanilyen jellegű épületeket állítsanak helyre, és ezeket használják fel, mindenekelőtt családok elhelyezésére. Ilyen és hasonló akciók most vannak kibontakozóban és fontos feladatunknak tekintjük ösztönzésüket. Javítana a helyzeten, ha a jobb megoldás érdekében a menekülteket arányosabban tudnánk elhelyezni az ország területén. Jelenleg ugyanis több mint háromnegyedük Budapesten, valamint Hajdú-Bihar, Békés, Pest és Szabolcs-Szatmár megyében tartózkodik. A hozzánk érkezettekről történő állami gondoskodás anyagi feltételeit részben az Országgyűlés felhatalmazásával létesített - 300 millió forint összegű - Letelepedési Alap biztosította. Ebből a múlt évben mintegy 74 millió forintot használtunk fel: 64,5 millió forintot a tanácsok, 9,5 millió forintot más szervek, közöttük az egyházak kaptak a menekültekkel kapcsolatos költségeik megtérítésére. Úgy gondolom mindenki egyetért azzal, hogy a menekültek támogatása olyan legyen, amely tényleges segítséget ad, de arányban áll az ország mai lehetőségeivel. Mindenekelőtt a saját munkán alapuló új életkezdésben, elsősorban a lakásszerzésben kívánjuk tehát őket támogatni. Az erre irányuló lépések csak a múlt év utolsó hónapjaiban indultak meg, s ezek költségei jórészt majd most jelentkeznek. Azt is figyelembe kell venni, hogy az állami segítség ennél jóval szélesebb körű. Mivel a menekülteket a magyar állampolgárokéval azonos ellátás illeti meg, ezek költségeinek többsége, így például a társadalombiztosítási, oktatási és az egészségügyi költségek, nem a Letelepedési Alapot, hanem az érintett költségvetési szerveket, intézményeket terheli. A jövőben - s már az idén is - a felhasználás lényegesen nagyobb lesz a tavalyinál. Jóval több pénzt igényel a menekültek lakásszerzésének támogatása, és jelentős ráfordítást kíván majd a menekülteket befogadó állomások létrehozása és fenntartása. A menekültek közérzetét nagyban befolyásolja, hogyan foglalkoznak velük, miként intézik ügyeiket az erre hivatott szervek. Tapasztalataink azt igazolják, hogy az eljáró állami, közöttük a tanácsi hatóságok és intézmények méltányosan, felelősségérzettel, őszinte segítőkészséggel keresik a lehetőségeket, eszközöket a róluk való gondoskodásra, beilleszkedésük megkönnyítésére. Ugyanakkor kaptunk jelzéseket bürokratikus eljárásról, magatartásról. (folyt.köv.)
1989. március 10., péntek 10:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|