|
|
|
|
Rügyek, riadalmak 3.
|
1848. március 15-én őt szabadították ki a börtönből. Egyik első ténykedése az volt, hogy a fenyegetések ellenére élükre állt a forradalmat és a szabadságharcot önkéntesen szolgálni akaró zsidó ifjaknak. Lukács György zsidó volt - németül írt, miként Széchenyi, s a nagy magyarok közt a helye. Veres Péter szerelemgyerek volt. Posta Péternek hívták cselédsorsú anyja teherbe ejtőjét, aki sosem vállalta és ismerte el saját fiának a későbbi írót, minisztert, politikust. De miért is a névsor? Dózsákig, Hunyadiakig, Zrínyiekig, Bemekig, Pallaviciniekig, az aradi tizenhármakig visszamenően? És hol vannak a mindenkori névtelenek? A megmaradt jegyzékek feledettjei? A közemberek és közkatonák? A három millió koldus? A zsellérek, napszámosok, cselédek, altisztek, bezupáltak, berukkoltattak, a továbbszolgálók és a beszolgáltatásra kényszerítették, a recskiek, a kitelepítettek, az auschwitziek, a buchenwaldiak, a Bérkocsis-utcaiak, a Csillag-börtönösek, az Andrássy út 6o-iak, a cigányok-nevesincs putrigettókban? Itt vannak ezen a huzatos hídon, mivel mindig is itt voltak ők is. A hidat ők építették, mert velük építtették. Ide mi mindannyian jöttünk, érkeztünk. És érkezésünk miatt azok is újraérkeztek, akik már itt voltak. Igy élünk mi ezen a tájon, folytonos szélárnyékban és folytonos huzatban. A hídon, amit mi építettünk magunknak, másoknak. És alattunk mindíg áramlik a folyam, sodorna hordalékként magával. S mi pilléreken, folyamfenéken vetjük meg a lábunkat. És sírunk, és kiabálunk, és szolgamód hallgatunk, és derültebb időben követelünk. És káromkodásból építünk katedrálist. És kövekből is. Mert félünk és reménykedünk. Várjuk a zöldecske rügyet, dédelgetjük akár az Oltáriszentséget vakhittel. És közben megátkozzuk a kérges, göcsörtös ágakat. Pedig a rügyek mindig azok gallyain sarjadnak. Néha ezt mintha nem is tudnánk: bármilyen kérges is, csak élő fa ágán fakadhat tavaszt igérő rügy. Fakad - nem terem. És a rügyfakadás csupán esélye a gyümölcstermésnek. Egyszer hátha mondhatjuk a múlt miatt is a jövőnek: Amen. (MTI-Press)
1989. március 10., péntek 09:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|