|
|
 |
|
 |
Rügyek, riadalmak
|
Budapest, 1989. március 10. péntek (MTI-Press)
Eső esik, szél fúj, nap süt, kínlódik a tél, vajúdja a tavaszt.
Belobban hirtelen a meleg, rügy pattan dermedt kérgen, s jöhet még
jeges szél, lappangó fagy, fojtogató köd. Errefelé mindíg ilyen a
tavasz kezdete. Reményeket szökkentő, félelmeket marasztaló. Ezen a
tájon az időjárás átlagolt törvénye szinte előírja: az illdomos
reményhez kötelező a féltés, a félelem, s így épp a féltés és
félelem táplálja a szükséges reménykedést. Hiszen a szirmos májusban
is aggódni kell taroló hideg miatt, a nyár aszályok emlékével
születik ujjá, az őszben böjtös esők dagasztják sárrá a
betakarítatlan földeket, és megjósolhatatlan a tél hoz-e óvó
hóleplet őszi magnak, vagy száraz ridegségével a halálba dajkálja...
Ilyen ez a táj, tudhatóan. Nem rosszabb, nem jobb, mint más
tájék a földkerekségen, bár tudható: van nála jobb és rosszabb tájék
is. Kiesebb és kietlenebb. Hiszen itt nincs sivatag - ami az volt,
ma Nemzeti Park, vigyázott szikes puszta, bekerített futóhomok. Itt
nincs ősvadon - ami megmaradt, természetvédelmi terület, költöző,
átutazó, itt-honos és otthonos állatok kicsiny hona. Itt nem pusztít
vulkán - évszázezredes, bazaltos kövületein szőlő terem, ízletes
bort ígérve. És van itt karátos fekete föld, zsíros televény, van
barnás lösz, van vézna és szikár, amit jótékonyan csak talajnak
nevezünk és tüskés akác tündököl rajta. Ez a tájék nem a világ
közepe - s nem a világ vége.
Ország, hon; ékelten, ékelődötten is része a hatalmasan is
szerény léptékű, ember-lakta bolygónak, a Földnek, amely újabb
ismereteink szerint szintúgy nem a világ közepe és nem is a vége.
Mindenesetre a miénk, s mi az övé vagyunk. Lassan öt milliárdan. E
tájékról tízegynéhány millióan. Magyarok - állampolgárságunk,
nemzetiségünk, nyelvünk, származásunk, vallásunk, örökségünk
szerint. Ezt a tájat lehet szeretni - s lehet utálni is. És kell
szeretni, és kell gyűlölni. Okot mindkét szélsőséges érzésre adott
és ad. E helyet szélárnyékosnak nevezte a fejedelemmé lett plebejus
költő, konkrét történelmi időt kicövekelve. (folyt.)
1989. március 10., péntek 09:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|