|
|
 |
|
 |
Építőművészek állásfoglalása a Bécs-Budapest világkiállításról - sajtótájékoztató (1. rész)
|
1989. február 14., kedd - A Magyar Építőművészek Szövetségének a Bécs-Budapest világkiállítás helyszínéről kialakított állásfoglalását ismertette keddi sajtótájékoztatóján Borvendég Béla, a szövetség elnöke. Elmondotta, hogy erről a kérdésről széles körű szakmai vitát rendeztek. A Magyar Urbanisztikai Társaság vezetőségével, továbbá szociológusokkal, politológusokkal és más szakemberekkel folytatott elemző vita megerősítette a szövetség vezetőségének korábbi álláspontját, amely szerint a Gazdagrétet továbbra sem tartja a világkiállításra alkalmas helyszínnek. A forgalmi előnyök csak az oda vezetendő metróvonal esetén érvényesülnének, de - a jelenlegi információk szerint - éppen erre a beruházásra nincs egyértelmű garancia.
A vitában elhangzott vélemények szerint a világkiállítás eddigi
előkészületei még nem tártak fel elegendő és megfelelően
szintetizált ismereteket, amelyek alapján megnyugtató döntéseket
lehetne hozni. Így például a költségbecslések egybevetését nagyon
megnehezíti, hogy azok egymástól eltérő szemlélet szerint készültek.
Az eddig összegyűjtött információk alapján azonban a szövetség
vezetősége bizonyítottnak tekinti, hogy a világkiállítás budapesti
helyszínében, arculatában - térbeli rendező szerepe miatt - a Duna
vonala meghatározó jelentőségű. A szövetség által javasolt aquincumi
helyszínt tehát tágabban kell értelmezni. A világkiállítás fő
rendezvényeit és kapcsolódó akcióterületeit a Duna vonalára kell
tehát felfűzni, Aquincumtól a Csepel-szigetig. Ezért részletesen meg
kell vizsgálni a dél-budai és a dél-pesti terület bekapcsolásának
lehetőségeit is, mivel a fejlesztés elősegítené négy egyetem
jelentős fejlődését, és a megoldás valószínűleg beilleszthető a déli
terület közlekedésfejlesztési koncepciójába is.
A szövetség megítélése szerint a kiállítás helyszíneinek
megválasztása nem közlekedési, még csak nem is kizárólag építészeti
kérdés, hanem olyan terület- és városfejlesztési döntés, amelynek a
főváros legcélszerűbb fejlődési igényeihez, szükségleteihez kell
igazodnia; ezért alapvetően politikai kérdés, s mint ilyen, országos
ügynek tekintendő. Becslések szerint a világkiállítást várhatóan
15-16 millió látogató keresné fel, s egyes időszakokban Budapestnek
naponta 200 ezer vendéget kellene fogadnia. (folyt.köv.)
1989. február 14., kedd 16:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Azért hívom Önöket, hogy nem dőltem be a mai TV-Hiradónak már az önökről elhangzott provokációnak. Én hiszek maguknak továbbra is, nincs másról van szó, mint hogy valaki ellopopt két Szabad Európa Rádiós űrlapot, aztán csupa provokativ szöveget ráfirkált aztán elküldte Magyarországra.Én továbbira is hiszek Önöknek, sőt jobban.Az biztos, hogy maguknak van igazuk."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Közeledett március 15-e. A kormány, illetve az MSZMP a Múzeumkertben szándékozott nagygyűlést tartani. Erre meghívta a Kisgazdapártot is. Ezzel szemben az ellenzék egységesen a Szabadság téren kívánt megemlékezni a történelmi eseményről. Jelképesen el kívántuk foglalni a televíziót, jelezve ezzel, hogy elégedetlenek vagyunk a TV egyoldalúan, hatalompárti politikai és hírműsoraival. Pártay Tivadar ez utóbbit egyértelműen ellenezte. Sőt, a Múzeumkerti ünnepségen való részvétel mellett foglalt állást."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|