Rendszerváltás és az MTI

	A Brezsnyev-doktrínáról
München, 1989. március 9. Magyar híradó - Az amerikai külügyminiszter fölszólította a szovjet vezetést, hogy mondjon le a Brezsnyev-doktrínáról. Úgy tűnik, hogy a magyar kormányfő moszkvai útján Gorbacsov támogatásáról biztosította a sorból kilógó Magyarországot, és most Geraszimov szovjet külügyi szóvivő is úgy nyilatkozott a Magyar Televízióban, hogy azt föltétlen távolságtartásnak tekinthetjük a Brezsnyev-doktrínától. Fejtő Ferencet, a Párizsban élő neves publicistát kérdezem: Milyen következményei lehetnek ennek Kelet-Közép-Európában? - Valószínűleg egy kicsit helyre kell igazítanom, amit mondott, mert Magyarország nem lóg ki a sorból. Magyarország benn van a sorban, Magyarország nem is akar kilógni a sorból - és ezzel a Magyarországgal, a mostani vezetéssel előre látható volt, hogy Gorbacsovval teljesen egyetért - annál is inkább, mert nem hiszem, hogy ez a jelenlegi magyar vezetőség bármi olyasmit is akarna csinálni, vagy csinált volna, amelyik nem felelne meg a Gorbacsovnak a doktrínájába - amely doktrínát illetően, és annak a Brezsnyev-doktrínától való eltávozását illetően azért Geraszimov előttem is már megfelelt, de különben is egy kanadai egyetemi tanár barátom, volt tanítványom, aki Moszkvából jött át ezelőtt 10 éve, és Gorbacsovnak egy közeli munkatársát megkérdezte, hogy mik a határai annak, amit Moszkva tart a jelenlegi magyarországi és egyéb változásoknak? - erre azt felelte az illető munkatársa Gorbacsovnak, hogy nincsen határ. Oroszország persze minden politikai eszközzel, ami rendelkezésre áll, támogatja a kommunista pártokat, ezeknek az országoknak a kommunista partjait a hatalom megőrzésében - de csakis politikai eszközökkel. Katonai beavatkozás ki van zárva. Ez tehát a Brezsnyev-doktrínától való eltávolodást jelent, de ez a dolog tulajdonképpen már Gorbacsov előtt megkezdődött, mert ezáltal, hogy a lengyelországi normalizálást Jaruzelskire bízta, és Jaruzelski ezt elég jól végre is hajtotta, már a Szovjetunió megmutatta azt, hogy nem óhajt ezen túl könnyelműen katonai beavatkozást csinálni, és egyébként arról a moszkvai sajtóban lehetett már olvasni olyan nyilatkozatokat, amelyek szerint az 56-os és 68-as katonai beavatkozások elkerülhetők lettek volna - helyes politikai magatartás kíséretében. Tehát ez a dolog el van intézve: Szovjetuniónak minden oka megvan arra, hogy bízzék a magyar pártvezetőségnek a kompetenciájában, hogy a hatalmat nem hagyja kicsúszni a kezéből - mint ahogy azt Nagy Imre ki hagyta csúszni - és éppen ezért nem is lesiet őt teljesen rehabilitálni, mert annak, aki ki hagyja a hatalmat csúszni a kezéből, annak akasztófa alatt van a helye. Ezzel kapcsolatban ugye természetesen a magyar belpolitikai helyzetet illetően is van néhány szavam. Azt hiszem, hogy a magyar pártvezetőségnek csak gratulálni lehet ahhoz a technikai ügyességhez, amellyel a pártokat - most nevezetesen a Szociáldemokrata Pártot - sikerült lefejezni. Sikerült az ifjúságot attól távol tartani, mielőtt tulajdonképpen meg is alakultak volna. A Magyar Szociáldemokrata Párt - úgynevezett Szociáldemokrata Párt - amelyet megakadályozta abban, hogy tényleg mint Szociáldemokrata Párt létezzék - tulajdonképpen egy láncszeme egy fejlődésnek. Mint ahogy 45-ben és 48-ban is tulajdonképpen elfogadták a szociálkommunista pártnak a hegemóniáját. Úgyhogy nem is kellene fontosnak tartani ebben a vonatkozásban a Nyers Rezsőnek a nyilatkozatát, akivel tökéletesen egyetértek abban, hogy mivel a magyar kommunista párt, az MSZMP, szociáldemokrata programot terjeszt az ország elé -, akkor mi szükség van azon kívül szociáldemokrata pártra? Egy komoly nemzetközi taktikáról van szó, amely - Moszkvától kezdve, ahol a Gorbacsov az régi nagyszerű taktikához folyamodik, hogy az ellenzéknek a programját kisajátítja, és aztán az ellenzéket, (az igazi autentikus ellenzéket) - ugye, nemzetellenesnek vagy árulónak, vagy rendbontónak nyilvánítja. - Fejtő Ferenc, Ön tehát nem várja azt, hogy - például az említett Geraszimov-nyilatkozat tükrében - a kelet-európai ellenzéki mozgalmak fölbátorodnak? - Azt hiszem erre a bátorodásra már nem lesz nekik lehetőségük és idejük. +++ 1989. március 9., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »