|
 |
 |
 |

Berecz Frigyes interjúja
|

London, 1989. március 9. (BBC, Panoráma) - Magyar ipari küldöttség jár a héten Angliában, és ezzel egyidőben itt volt Berecz Frigyes iparügyi miniszter is. Bár kevésbé kerülnénk a rivaldafénybe, de fontos: néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen dolgok történnek Magyarországon gazdasági téren is. A miniszter ma délután bejött stúdiónkba; az érdembeli megbeszéléseknek már vége, és itt beszélgettem vele. - Miniszter Úr! A magyar ipari küldöttséggel együtt jött Londonba. Mi angliai látogatásának a célja? - Alapvetően az a célunk, hogy megkeressük a lehetőségét a gazdasági kapcsolatunk bővítésének. A mi látogatásunk összhangban a múlt év elején tartott miniszterelnöki látogatással. Akkor az Önök miniszterelnök-asszonya és a mi miniszterelnökünk, Grósz úr elhatározta a gazdasági kapcsolatok bővítését is a kapcsolatok általános javítása keretében. Ezt követően számos felső szintű találkozóra került sor. Önöktől is jártak többen országunkban, tőlünk is nem én vagyok az első tagja a kormánynak, beleilleszkedik ez a látogatás ebbe folyamatba. - Milyenek most a brit-magyar gazdasági kapcsolatok? Előtte mindig arról volt szó, hogy sokkal több a lehetőség, mint amit kihasználnak. - Én úgy gondolom hogy javulóak, mert a forgalom adatai egyértelműen azt mutatják, hogy 1988-ban 1987-hez képest egy számottevő fejlődés történt mind az export-, mind az importkapcsolatokban. Örömünkre a magyar export talán még jobban fejlődött mint a magyar import az Önök országából - gondolom hogy itt ezt majd igyekeznek kiegyensúlyozni. 100 millió font körüli az oldalankénti forgalom, tehát az együttes fogalom meghaladja mostmár a 200 millió fontot. Új momentum ebben a kapcsolatban, hogy az egyszeri áruforgalmi kapcsolatok mellett megjelent az igény közös vállalatok alapítására. Ebben eddig az angol-magyar kapcsolatok nem jártak az élen, de most számos ilyen közös vállalkozásról esik szó - úgy tűnik hogy itt is megindult egy fellendülés ezen a területen. - A kereskedelmi, az ipari küldöttségnek a hétfői fogadásán elsősorban közös vállalkozásokról beszéltek, de tudott, hogy vevőt keresnek, vagy társat keresnek sok nagy magyar ipari vállalathoz. Úgy tudom 51 vállalat szerepel a listán. Erről is folyik tárgyalás? - Igen. Úgy fogalmaznék, hogy az első lista amit a múlt év közepe táján összeállítottunk, az 51-re sikeredett, most valamivel kevesebb vállalat van azon a listán amit itt az angol üzletembereknek, velünk tárgyaló vezető partnereknek átadtunk, mert néhány vállalatnak már konkrét tárgyalása van. Nem ajánlottuk ki két helyre, néhány vállalat visszalépett. 35-40 körüli vállalat az, aki angol üzletemberekkel is szeretne még kapcsolatot teremteni és ezeknek a listáját adtuk át most ebből az alkalomból. - Én rendkívül nagy horderejű döntésnek tartom. Mikor született erről határozat, hogy a Nyugat felé megpróbálják ilyen nagy módon megnyitni? - A politikai döntés régebben megszületett. Az a gyakorlati döntés, hogy ennek az útját megnyissák és konkrét tárgyalások legyenek, meglegyenek hozzá a megfelelő törvényes keretek, jogi szabályok, pénzügyi szabályok - ezeket együttesen a magyar politikai vezetés és a kormányzat a múlt év közepe körül teremtette meg. Ez számos törvény és rendelet együttműködésében születhetett meg. Nem egyetlen döntés volt. - A politikai élet rendkívül gyors ütemben változik Magyarországon. Minden nap van valami óriásinak tartható fejlemény. Ilyen körülmények között hogy lehet jó és következetes gazdaságpolitikát kialakítani és követni? - Ez nagyon nehéz kérdés. Úgy tudok rá válaszolni, hogy itt a politikai helyzet és a gazdasági helyzet egymás foglyai. Ezt úgy értem, hogy ez a nehéz politikai helyzet ami most kialakult - ez elsősorban amiatt indult meg, mert a nyolcvanas évek elején a gazdaság fejlődése megtorpant, az életszínvonal fejlődése lefékeződött majd visszaesett, emiatt kibontakozott egy nagyón-nagy elégedetlenség a magyar társadalomban, ebből az elégedetlenségből pedig egy egyre növekvő nyomás alakult ki a politikára. Tehát úgy tűnik a dolgok felszínén, hogy a gazdaság kényszerítette a politikát változásra. Másfelől azt kell mondani, hogy jelentős politikai változást gazdasági tejesítménynövekedés nélkül nem lehet elérni. Ezt tehát: egy ilyen kölcsönhatás, együtt kell megoldani ezeket a kérdéseket. - De a politikai forrongás miatt nem lett árvagyerek a gazdaságpolitika? - Hát nem is árvagyerek, feltétlen mi is azt szeretnénk elérni, hogy olyan megoldást keressünk, hogy újra ösztönzött legyen Magyarországon a befektetés. Mindenképpen elsődlegesnek tartjuk a számos együtt jelenlévő kérdés között hogy ezt oldjuk meg. Véleményünk szerint, anélkül hogy valamilyen módon külső tőkét ne vinnénk a gazdaságba ezt a kérdést nem tudjuk megoldani. Külső tőke alatt érjük azt is, ami a magyar gazdaság, sőt a magyar társadalom egészében, részben láthatóan, részben lappangó módon jelen van. Ezt szeretnénk mobilizálni. De ez sem lesz elegendő. Feltétlenül szeretnénk, ha a külföldi tőke egyre nagyobb mértékben áramlana a magyar gazdaságba, és adná azt az impulzust, amivel a gazdaság fejlődését újra meg lehet lendíteni. - A londoni gazdasági napilapnak a mai számában van egy rövid hír arról, hogy szeretnék megváltoztatni a kereskedelmi elszámolási rendszert a Szovjetunióval, hogy ezentúl keményvalutában egyenlítsék ki a nem katonai fontosságú cikkeknek a kereskedelmét. Ehhez mit tudna hozzátenni? - Erre azt szeretném mondani, hogy a magyar kormányzat elsők között vetette fel, hogy a KGST egészében teremtsük meg azokat a viszonyokat, ami egy piacgazdaságra jellemző, tehát legyen valós pénz, a szállítások különbségeit - ha azok nem egyenlíthetők ki - olyan pénzben lehessen elszámolni, amit az adott ország piacán más valamire el lehet költeni. Ezt, úgy tűnik hogy - mivel az országok szemlélete, álláspontja eléggé eltérő és a gazdasági helyzetük is eltérő - egyik napról a másikra, sőt egyik évről a másikra sem lehet létrehozni. Bár nekem meggyőződésem, hogy ez a kilencvenes évek folyamán a KGST-ben is létre fog jönni. De arra van lehetőség, hogy kétoldalú kapcsolatokban ezt a kialakítást meggyorsítsuk, és mind a Szovjetunió, mint a Magyar Népköztársaság keresi a lehetőségét, hogy ezt megteremtse. Tehát nem titok, hogy erről jelenleg tárgyalások folynak a Szovjetunióval, hogy ennek a feltételeit megteremtsük. Más KGST-országgal is létrehozunk ilyen kapcsolatot, de hát a szovjet gazdasággal kialakított kapcsolat a nagyságrendjénél fogva meghatározza tulajdonképpen az egész szocialista piaci helyzetünket. - Nyugati üzleti körökben általában nagy bukkanónak találták a bürokráciát. Magyarországgal többek között kellett kereskedniök, megállapodásokat aláírni. Próbálnak valamit elérni kifejezetten a bürokrácia csökkentésére? - Próbálunk elérni - bár ez rendkívül nehéz küzdelem, hiszen a bürokrácia mint háló, azokat is körülveszi, akik létrehozták. Én úgy gondolom, hogy a bürokrácia az intézményrendszer, törvények és jogszabályok rendszere, és bürokratává vált emberek, személyiségek rendszeréből tevődik össze. Minden területen meg kell kezdeni a harcot a bürokrácia ellen. Legegyszerűbben véleményünk szerint úgy, hogyha a fölösleges törvényeket, rendeleteket, szabályokat megszüntetjük, lebontjuk, egyszerűbb, áttekinthetőbb, egymással jó összhangban lévő szabályokkal helyettesítjük ezeket. Ilyen tudatos törekvés a magyar kormányzat részerői van, otthon jó magyar kifejezéssel deregulációnak hívjuk ezt a folyamatot, hogy ezt a rengeteg egymásnak ellentmondó törvényt lebontsuk. Napirenden van a kormányzat intézményrendszerének az átalakítása is. Ezen a területen már számos lépés történt. Intézmények összevonása, ezzel együtt az intézmények létszámának a csökkentésével, közbenső intézmények, áttétel-jellegű intézmények megszüntetésével, amelyek a kormány meg a vállalkozások közé ékelődtek, és napirenden van a személyi változás, elsősorban a vezetői területeken. Lényeges hogy felerősödjék ez a folyamat, bár az ipar területén ez évente körülbelül 15 százalék cserélődést jelent hosszú idő átlagában. +++
1989. március 9., csütörtök
|

Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
 |
 |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
 |
|