|
|
 |
|
 |
Embargó feloldásig Németh Miklós hágai beszéde (1.rész)
|
Elnök Úr
Hölgyeim és Uraim
Ha ilyen sok állam- és kormányfő találkozik mint itt, az a
közvélemény számára általában azt jelenti: fontos államügyekről van
szó. Ez a közhely jelenlegi konferenciánk célját és tartalmát
illetően viszont nem állja meg a helyét. Itt Hágában nem
államügyekről, nem két- vagy sokoldalú nemzetközi politikáról, hanem
az emberiség jövőjéről, sorsáról van szó.
Az emberiség múltja hosszú és ezt a múltat a Föld különböző
térségeiben élő népek viszonylag elkülönülten élték meg. A jövő
azonban már közös, és hogy milyen hosszú lesz, csak tőlünk, az egyes
embertől és az emberiségtől függ. Attól az embertől, aki öntudatra
ébredése áta az élővilág legtökéletesebb lényének tartja magát; aki
büszke öntudattal hirdeti, hogy képes uralma alá hajtani a
természetet és hatalmában áll azt megváltoztatni; s aki ezt - sajnos
önmérséklet nélkül - meg is tette, nem véve észre, hogy fölényes
gőgje, rövidlátó önzése öngyilkos útra sodorta.
Azért jöttünk itt össze, hogy közösen keressük a visszafordulás
lehetőségét erről az útról. Az ember szeret szabadon dönteni. Ha
életben akar maradni, a természeti környezettel való kapcsolatában
többé már nem dönthet szabadon. Kényszerhelyzetben van, de ezt a
kényszert sietve vállalnia kell. Nincs veszteni való időnk.
Hogy jövőnk jó irányba forduljon, alapvetően meg kell
változtatnunk gondolkodásunkat, politikánkat és gyakorlati
cselekvésünket. Együtt kell működnünk. A probléma globális, nem
találhatunk rá megoldást, ha külön-külön próbálkozunk. A rövid távú
nemzeti, gazdasági érdekek oltárán nem áldozhatjuk fel az emberiség
közös jövőjét.
A világon számos vallás, ideológia és hit van, ami elkülönítette
és megosztotta az emberiséget. Legyen egy közös vallásunk és hitünk,
ami összekapcsol bennünket: a földi élet feltételeinek megóvása.
Ennek az összekapcsoló erőnek kell uralnia a világ sorsát
befolyásolni képes politikai és gazdasági hatalmakat éppúgy, mint
egy termelési technológia megválasztásáért felelős szakembert. Ez
gyökeres szemléletváltozást követel, az oktatás alapjaitól kezdve
egészen a nemzeti érdek újraértelmezéséig. (folyt.)
1989. március 11., szombat 11:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|