|
|
|
|
Ózon, a csodák csodája (1.rész)
|
Brüsszel, 1989. március 9. (MTI-Panoráma) - Vannak helyzetek, amikor egy tévedés kincset ér. Margaret Thatcher brit miniszterelnök éppen az ENSZ környezetvédelmi alapjához való másfél millió font összegű brit hozzájárulás megduplázását jelentette be a londoni Ózon-védő világkonferenciát záró keddi sajtóértekezleten, amikor Ridley környezetvédelmi miniszter a szavába vágott: ,,voltaképpen 1,25 millió fontról van szó,,. A vaslady elképedt, aztán odafordult miniszteréhez: ,,nos akkor javítsa ki másfél millióra, legyen három összesen ,,.
Az epizód már csak azért is figyelmet érdemel, mert mint az eredetileg kijelölt 1,25 millió font érzékelteti, a környezetvédelem a legutóbbi időkig enyhén szólva nem tartozott a brit, és általában, a nyugat-európai (sőt: európai) kormányok legfőbb gondjai közé. Az ózon, ez a földünket, mint Babits mondaná, ,,lágyan takaró, puha selymes bársonytakaró,, azonban, amely csodálatos módon megóvja az élővilágot a nap ibolyántúli sugárzásának káros hatásától, így az embereket a bőrráktól, néhány év alatt ezen a téren is csodát tett. Pontosabban, sajnálatos módon, éppen az ózon pusztulása volt az a tényező, amely az elmúlt néhány esztendőben ráébresztette a kormányokat a közös, egész földünket fenyegető veszélyre. Amire rég nem volt példa: kirajzolódnak a planetáris összefogás körvonalai. Az ózont elsősorban az úgynevezett CFC - klórfluorkarbon - gázok fenyegetik: ezek a sprayekben, hűtőszekrényekben, légkondicionáló berendezésekben használt gázok a levegőbe jutva a magasba emelkednek és bonyolult vegyi folyamatokat indítanak el, amelyek bizonyítottan az ózonréteg elvékonyodásához vezetnek. Űrfelvételeken 1982 óta észlelik, hogy a sarkvidék fölött időnkét teljesen eltűnik, ,,kilyukad,, a réteg. A CFC gázok ózonfaló hatására már az ENSZ 1972-es stockholmi környezetvédelmi értekezletén figyelmeztettek a tudósok, de 15 év telt el, amig megszületett az első konkrét intézkedés. A montreáli jegyzőkönyvet 1987 szeptemberében aláíró 40 állam (32 ratifikálta is) vállalta, hogy 1989 január 1-től a század végéig felére csökkenti a CFC-termelést. Időközben azonban kitűnt, hogy ez kevés. Ezért március 2-án összeültek az európai közösség környezetvédelmi miniszterei. Két álláspont hívei csaptak össze: az egyik a jelenlegi termelést 85, a másik 95 százalékkal kívánta csökkenteni. (folyt)
1989. március 9., csütörtök 10:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Ózon, a csodák csodája (2.rész)
|
A döntés mindenkit meglepett: a tizenkettek a CFC előállításának teljes betiltása mellett foglaltak állást. Ennek 2000-ig kellene megtörténnie, 1998-ig 85 százalékos csökkentést kell elérni - határozták el. Másnap Párizsban szakértői értekezlet ült össze Laurent Fabius, a francia nemzetgyűlés elnöke meghívására. Itt a CFC-t gyártó vegyiüzemek - az amerikai Dupont de Nemours, a brit ICI, a francia Atochem és mások - is jelen voltak. Moris Vermille, az Atochem finomvegyészeti igazgatója elmondta: a CFC gázokat 1928 óta használják. Igen kedvező tulajdonságuk, hogy nem gyúlékonyak, nem bomlékonyak, és nem mérgezőek. Jelenleg évi 1,1 millió tonna a világ CFC-termelése, egyharmadát az Egyesült Államok, egyharmadát Nyugat-Európa állítja elő, 39 nemzetközi nagyvállalat keretében, évi 1,6 milliárd dollár értékben. A szocialista országok becsült termelése évi 120 ezer tonna. A szakértők szerint több új vegyület is pótolhatja a CFC gázokat különböző alkalmazási területeken, e téren folynak a kutatások. Más probléma: jelenleg a CFC-t alkalmazó különböző berendezések teljes értéke világszerte mintegy 135 milliárd dollárra becsülhető. Ezek átállítása és kicserélése tehát még akkor is hatalmas összegeket igényelne, ha a pótanyag máris korlátlan mennyiségben állna rendelkezésre. Azaz a döntést politikai síkon, nemzetközi összefogással kell meghozni. Ezt a célt kívánta szolgálni Londonban, Thatcher brit miniszterelnök szervezésében több mint 120 ország politikai képviselőinek, tudósainak és ipari vezetőinek három napos tanácskozása, ,,mentsük meg az ózont,, címmel. Itt kitűnt: míg a fejlett tőkésországok most a radikális tilalom hívei, a fejlődő országok képviselői kénytelenek utalni az átállás árára, amely gazdasági fejlődésüket korlátozná egy olyan pillanatban, amikor az adósságválság már amúgy is áriási terheket ró rájuk.
1989. március 9., csütörtök 10:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Ózon, a csodák csodája (3.rész)
|
Több harmadik világbeli szónok ezért vagy azt hangsúlyozta, hogy a CFC-gázakat elsősorban alkalmazó ipari országoknak kell vállalniok a pénzügyi terheket, vagy éppenséggel ezt finanszírozó, és ugyancsak a szóban forgó államok által pénzelt alap létrehozásának gondolatát vetették fel. A Szovjetunió, a montreáli egyezmény egyik aláírója felhívta a figyelmet arra, hogy az ózonréteg bizonyos ritkulásai időjárási okokkal is magyarázhatók, míg a sarki ,,lyukak,, a CFC következményei. Ha bebizonyosodik szükségessége, Moszkva támogatja a veszélyes gáz termelésének további csökkentését. A londoni tanácskozás idején több ország - köztük hazánk is - bejelentette csatlakozását a montreáli megállapodás aláíróihoz. Szombaton Hágában még magasabb szinten, 24 ország csúcstalálkozóján igyekeznek majd előmozdítani ugyanezen célt. A holland, a francia és a norvég kormányfő által kezdeményezett értekezletre a szocialista országok közül hazánkat hívták meg a szervezők. Itt a résztvevő állam- és kormányfők közös nyilatkozatot írnak alá, várhatóan támogatják azt, hogy az ENSZ keretében környezetvédelmi hatóságot hozzanak létre az ózon, a föld védelmére, az úgynevezett üvegház-hatás, az atmoszféra felmelegedése elleni cselekvésre. A tanácskozás a szervezők szemében mintegy a kis- és középhatalmak összefogását kívánja megtestesíteni, ezért nem invitálták meg sem a Szovjetuniót, sem az Egyesült Államokat, sem Kínát. Az európai közösség meg nem hívott tagállamai, továbbá Nagy-Britannia (amelyet meghívtak ugyan, ám a saját, londoni fórumát tartotta a jobb megközelítésnek, s ezért távol marad Hágától) bizonyos fenntartással tekintenek a 24-ek találkozójára. Ez azonban aligha csökkenti a csúcs várható erkölcsi és politikai jelentőségét. A montreáli aláírók májusban Helsinkiben esedékes ,,szigorító,, értekezletén például a globális felismerés már konkrét eredményeket hozhat az ózon védelmében. A környezetvédők alig néhány éve még magányos próféták voltak a megnemértés nemzetközi sivatagában. Most, csodák csodája, nemes verseny folyik a téren, ki a legjobb tanítványuk. Igaz, ehhez arra volt szükség, hogy a kasszandra-jóslatokat az ózontakaró kilyukadása igazolja. Csak remélni lehet, hogy nemzetközi összefogással be lehet majd foltozni. Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma
1989. március 9., csütörtök 10:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|