|
|
|
|
Az Országgyűlés ülésszakának második napja (3. rész)
|
Mert vannak ilyenek; mert voltak bűnök és e bűnöknek áldozatai. Őket mi most megkésve - de a történelmi lehetőséggel azonnal élve - rehabilitálni fogjuk. A tények feltárása, összeillesztése és minősítése történészi alaposságot, igazságos mérlegelést, tárgyilagosságot, távolságtartást, érzelemtől és indulattól mentes megközelítést és értékelést igényel. Ez rendkívül időigényes feladat. Elégtételt akarunk szolgáltatni, és nem azt keresni: kin lehet elégtételt venni. Rehabilitálásra és nem bűnüldözésre vállalkoztunk. Még meglévő sebeket akarunk gyógyítani, s nem begyógyultakat feltépni Ha nemzeti összefogást és közmegegyezést akarunk, nem tehetünk mást. - Ha az előbbiekben arra utaltam, hogy az 1949-es alkotmányunk az akkori társadalmi-politikai viszonyok terméke volt - joggal adódik a kérdés, ma milyen viszonyok szülik új alkotmányunkat? Természetesen nem támaszkodhatunk - egyébként sohasem volt - stabil, megszilárdult politikai viszonyokra. Mégis joggal várhatjuk, hogy időt álló alaptörvényünk legyen, mert az stabil értékekre támaszkodik, és átfogó fordulatot alapoz meg a társadalom által létrehozott és az általa is ellenőrzött államrendszer irányába. Sokan kérdezik: tényleg az új alkotmány megalkotása, valóban a jogi garanciák megteremtése most a legfőbb feladat e hazában, mikor a gazdaság beteg, az életszínvonal csökken, a nép egészségi állapota romlik, az oktatás, a művelődés, a kultúra pedig leértékelődik? Ennek ellenére az én válaszom határozott igen Mert tapasztalhattuk: jogi garanciák nélkül nincs demokrácia, demokrácia nélkül nincs alkotmányosság, s alkotmányos jogrend nélkül nincs biztos alapja a gazdasági fejlődésnek. S ha a gazdaság nem fejlődik, nincs alapja, forrása a társadalom anyagi, szellemi, kulturális és erkölcsi felemelkedésének. Ezt tudva indokoltnak fogadhatjuk el, hogy most átmenetileg a politikai intézményrendszer reformja - évtizedes lemaradás után - elébe vágott a gazdasági reformoknak. De ez csak átmeneti lehet. Tendenciájában a kettőnek együtt kell haladnia, a tartós leszakadás ugyanis töréshez vezet Szívós és türelmes munkával kell szinkronra törekedni, hogy az összhang hiánya ne váltson ki önveszélyes radikalizmust. Se a rohanni akarók részéről, se a régi keretek felbomlására rendcsinálással, a vaskéz politikájával reagálni hajlamosak oldaláról. (folyt.köv.)
1989. március 9., csütörtök 10:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|