|
|
 |
|
 |
Az Országgyűlés ülésszakának második napja (2. rész)
|
Ilyen értelemben is éles vonalat kell húznunk magunk és a
múltunk közé anélkül, hogy történelmi utunk értékeit megtagadnánk.
Egyre több szocialista országra jellemző már a felismerés:
eddigi gyakorlatunkban a demokrácia igencsak erőtlenül működött.
Csaknem általános vélemény, hogy a valódi demokrácia az emberarcú és
emberközpontú szocializmus nélkülözhetetlen eleme. És egyre
kevesebben vitatják, hogy a szocialista országokban a demokrácia
kifejlődéséhez kiterjedt jogalakotási munka, a demokrácia jogi
garanciáinak kialakítása szükséges.
Amit viszont mi, magyarok szinte egyöntetűen nélkülözhetetlennek
tartunk: az a demokrácia, a pluralizmus, vagyis a különböző érdekek
intézményes politikai kifejeződése.
Én nem tartom lényegesnek, ha úgy tetszik vízválasztónak, hogy
van-e jelző a demokrácia előtt. Általában vett demokratikus modell
ugyanis nem létezik. Vannak viszont az egyetemes emberi fejlődés
örökségét képező demokratikus alapelvek, amlyeket adott társadalmi
rendszerben, adott kulturális és történelmi hagyományok közegében
sajátosan érvényesítenek. Ez a mi demokráciánkban is igaz kell
legyen.
A lényeg az, hogy a demokratikus elvek szervesen összekapcsolják
a szocialista eszméktől vezérelt hatalmat és a társadalmat, és, hogy
a demokratikus elvek alapján nyugvó politikai rendszer egyben
működőképes is legyen.
Hogy ez hogyan működhet egyáltalán, vagy a lehető legjobban, azt
nem lehet általános érvénnyel meghatározni. De valamilyen formában
meg kell próbálni. Most a társadalom politikai erőcsoportjainak
többsége - múltbeli tapasztalatai, a jelen törekvései és jövőképe
alapján - a többpártrendszerben látja a demokrácia garanciáját.
Teremtsük hát meg ennek feltételeit, de felelősen és elhivatottan
És ne legyünk se különösen büszkék, se szégyenlősek amiatt, hogy
saját utunkat járjuk. Erőnket most nem kell magyarázkodásra vagy
védekezésre fordítani: mert nem vitatja már senki, hogy mindenkinek
joga van a saját út megválasztásához. Koncentráljuk tehát
energiánkat arra, hogy ezt az utat kiépítsük és járhatóvá tegyük. És
hatástalanítsuk, ne pedig felrobbantsuk az útmenti, múltból itt
maradt ,,időzített bombákat,,
(folyt.köv.)
1989. március 9., csütörtök 10:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(VALLTÖMŐ RICHÁRD) Jó napot! Csütörtök délelőtt, 10 óra 20 van, hallgatom a Kommentár Nélkül-t és nagyon ismerősnek tűnik. Ezt maximum egy vagy két héttel ezelőtt szóról-szóra ugyanígy leadták anélkül, hogy a műsor előtt akár csak egy szóval is utaltak volna arra, hogy ez ismétlés. Ez a hallgató becsapása, jó magyarul megmondva. Nagyon jellemző sajnos önökre a teljesen tekintet nélkül levés a hallgató kívánságaira, érdekeire. Hogyan lehet egy műsort változatlanul leközölni, azzal a látszattal, mintha új műsor lenne? Ez majdnem hogy csalásnak nevezhető. Amiről pedig most szólok, az nagyon dühített, amikor hallgattam, de nem akartam róla beszélni. Most bosszúból, mert így viselkedtek a Kommentár Nélkül-lel kapcsolatban, elmondom: Két héttel ezelőtt Dorogi Judit a trieszti, valamilyen politológiai vagy filozófiai kongresszuson interjút csinált Kende Péterrel, Molnár Miklóssal, stb. stb. Ilyen rossz minőségű felvételt még életemben nem hallottam. Még maguknál is ritkaság, pedig ez már akar valamit mondani. Mintha egy pályaudvar, vagy pedig egy nyilvános uszoda halljában vették volna fel, mellékzajok, szinte az érthetetlenségig. Minden második mondatot legalább nem lehetett megérteni, és mindehhez egy szó magyarázat, egy szó bocsánatkérés, semmi és ...(MEGSZAKAD)"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|