Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › március 08.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Magyar híradó:

Március 15.

"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról? - Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15 éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik, máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás. Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor, amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."

Magánvállalkozások

(Vadász János)
München, 1989. március 8. (SZER, Mérlegen) - A gyógyíthatatlanul
beteg gazdasági, politikai rendszer egyik jellegzetessége, hogy
előbb-utóbb megfojtják, tönkreteszik azokat az ágazatokat,
intézményeket, gazdálkodási formákat is, amelyeknek egyébként
nagyon jó lehetőségeik lennének a kibontakozásra, és valamennyire
is normális közegben sikeresen, jövedelmezően működnének. A
pártállam irányította magyar gazdaság is ilyen reménytelen
gazdasági környezetet képvisel. Ezt bizonyítja a kisvállalkozások
sorsa. Miután az 1980-as évek elején különböző speciális formákban
megengedték működésüket, néhány évig felfutó pályán tudtak maradni.
    
    Főleg azért, mert reménytelen gazdasági környezetük
fogyatékosságainak pótlásából, áthidalásából éltek meg.
    
    Míg végül az államhatalom konfiskáló, kizsákmányoló intézkedései
kezdték őalóluk is kihúzni a talajt.
    
    A magyar viszonyok egyik félelmetes paradoxonja, hogy most, amikor
a fűhöz-fához kapkodó államhatalom fennen hirdeti a kis és
magánvállalkozások esélyegyenlőségét, és ezáltal megnyíló nagy
lehetőségeit, ez a szektor a rohamos sorvadás állapotába kerüli. A
kisiparosok sorra adják vissza az iparengedélyt. Tavaly. 35-40
százalékkal csökkent a vállalati, gazdasági munkaközösségek száma.
    
    Egynegyedére zuhant vissza a magánmunkaközösségeké. Felére az ipari
szolgáltató szakcsoportoké. Az egy éve még virágzó kisszövetkezetek
is visszaszorulnak. A vállalkozók szövetségének múlt heti
közgyűlésén számoltak be arról, hogy míg két esztendeje hatszázezer
vállalkozó tevékenykedett az országban, ma csak négyszázezer a
számuk, és a korábbi" hatvanezer főállású kisvállalkozóból csupán
hetvenezer maradt meg.
    
    Az államhatalom reform-retorikájáról a kisvállalkozók szemlátomást
nem vesznek tudomást. Viszont tudomásul kellett venniük az
államhatalom intézkedéseit. A forgalmukat tönkretevő
ellenértékadót, amely fennállásáig intézményesítette hátrányos, sőt
büntető jellegű megkülönböztetésüket, az 50 százalékot is meghaladó
vállalkozói adót, amely idén január elsejétől nehezedik rájuk, és
sokuk számára kilátástalanná teszi a további erőfeszítést.
    
    Továbbá tudomásul kellett venniük, hogy vevőik, rendelőik között
mind több állami vállalat küszködik likviditási nehézségekkel, ami
számukra azt jelenti, hogy hónapokig kell várniuk egy-egy számla
kifizetésére, amit a tőkeszegény kisvállalkozások jó része
egyszerűen nem tud elviselni, és természetesen számolniuk kell
azzal is, hogy a gazdasági stagnálás és a romló életszínvonal
viszonyai között visszaesett a kereslet termékeik, szolgáltatásaik
iránt.
    
    Vajon lehet-e kedvező fordulatot remélni a társasági törvénytől,
amely csak most, az év kezdetétől lépett életbe? Elvégre ez a
törvény a vállalkozási formák egész sorát engedélyezi, mi több,
engedélyezi, hogy ezekben magánvállalkozók is részt vegyenek,
beleértve a kft-t és a részvénytársaságot is, ahol a vállalkozó
egyén csak a befektetett pénze erejéig kockáztat. A végleges válasz
természetesen még korai. De elgondolkoztató a korlátolt felelősségű
társaságok alapításának egy éves tapasztalata. Ezt ugyanis már
1988. januárjától engedélyezték. Jóval a társasági törvény
jóváhagyása előtt.
    
    A Figyelő című hetilap február 9-iki számának egyik cikke
vizsgálta, hogy ezen a téren mi történt eddig. Az egyik tapasztalat
az, hogy az átlagos alapító tőke, az úgynevezett törzstőke csupán
egymillió forint, azon kft-k esetében, amelyeknél az egyéni
vállalkozó partnerek tőkerészesedése az 50 százalékot meghaladja.
    
    40 százalékuknál még az egymilliót sem éri el, és a társasági
törvény előírása szerint kft alapításához legalább egymilliós
törzstőke szükséges, amiből legalább félmilliót készpénzben kell
letenni az asztalra. Továbbá: általános tapasztalat az is, hogy az
úgynevezett jogi személyek, tehát állami vállalatok, szövetkezetek,
bankok, többnyire csak egymás között hajlandóak kft-t alapítani, és
csak nagyon vonakodva magánvállalkozókkal, illetve azok
csoportjaival.
    
    A Figyelőt idézve, a partnerválasztás a tulajdonosi hovatartozás
függvénye. A tőkevegyüléseket nem az üzlet várható jövedelmezősége
motiválja. Hasonló magatartást tanúsítanak a bankok is, ami
természetesen még jobban beszűkíti a csak szerény tőkével
rendelkező magánvállalkozók esélyeit. A probléma tehát röviden így
összegezhető. Még az általános hazai tőkeszegénységhez képest is
rendkívül kevés a magánvállalkozók saját tőkéje és ráadásul a velük
szembeni diszkrimináció átszövi az egész gazdaságot.
    
    Ráadásul a velük szembeni diszkrimináció átszövi az egész
gazdaságot, az állam politikájától kezdve az állami vállalatok és
bankok magatartásáig. Külső segítségre lenne szükségük, a külföldi
tőke közreműködésére.
    
    Eddig ilyen téren sajnos teljesen egyoldalú helyzetről
beszélhetünk. Az évek során az állami szektor kapta kölcsönbe a
dollár milliárdokat, de ezekből nem valósultak meg jövedelmező
tevékenységek. Ez az egész adósságprobléma lényege. Ezt a
gyakorlatot most februárban első ízben próbálta kissé korrigálni a
Világbank, amikor újabb 140 millió dolláros kölcsönt szavazott meg
piaci orientációjú magyar fejlesztésekre, mert kikötötte, hogy
ebből 8 milliót a 60 főnél kevesebbet foglalkoztató
kisvállalkozásoknak kell megkapniuk. A kezdeményezés örvendetes, de
kevésbé örvendetes, hogy viszonylag nagyon szerény összegről van
csupán szó, és még kevésbé, hogy a 8 millió dollárt a beérkező
pályázatok elbírálása alapján a Magyar Hitel Bank osztja szét
kisvállalkozók között. Egy olyan lényegében az államtól függő
pénzintézet, amely más bankokhoz hasonlóan a magánvállalkozóknak
eddig sem biztosított esélyegyenlőséget.
    
    Végeredményben arra lenne szükség, hogy az esélyek egyelőségét
legalább a nyugati vállalkozói és banktőke tegye lehetővé,
vállalkozásra kész magyar állampolgárok, illetve azok csoportjai
számára. Figyelembe véve a kezdeti adottságot, a magánvállalkozók
tőkeszegénységét, de egyébként alávetvén őket, illetve
pályázataikat is ugyanazon bankszerű szempontoknak, jövedelmezőségi
és megtérülési követelményeknek, amelyek - mondjuk - magyar állami
vállalatok pályázatainak elbírálásánál mérvadóak. Az effajta
tőkebefektetés, illetve kölcsönelosztás természetesen aprólékos,
bonyodalmas művelet. Hiszen néhány tucat nagyvállalat ajánlatai
helyett kisvállalkozók százainak, ezreinek pályázatait kell
ellenőrizni, elbírálni és érdemük szerint dönteni róluk. Vagyis az
elbírálás feladata rendkívül munkaigényes az egyes odaítélt
összegek nagyságához képest. Másrészt viszont a külföldi
vállalkozók és bankok így biztosíthatnák, hogy egy valóban
dinamikus nyereségben motivált és piacorientált szektorba fektetik
be tőkéjüket. Ezenkívül a különböző befektetések hatalmas száma
lehetne a biztosíték arra, hogy megoszoljék az így eszközölt teljes
tőkebefektetés kockázata.
    
    Ez a megoldás természetesen csak akkor lehetne sikeres, ha a
külföldi tőke nem a pártállamot, illetve a pártállam bank
intézményeit bízná meg ezzel a feladattal, hanem saját rezsiben,
vagyis Magyarországon alapított saját bankjain keresztül
bonyolítaná le a magyar kisvállalkozói szektor finanszírozását. Az
eddigi magyarországi tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy ez
a feltétel miért lényeges. +++
    


1989. március 8., szerda


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal


SZER-hallgató telefonja:

"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD