Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Schöpflin Györggyel
London, 1989. március 8. (BBC, Panoráma) - Ma nem lehet nem Magyarországgal kezdeni az áttekintést: Megkezdődött a parlament márciusi ülésszaka, ismét ülésezett az MSZMP akcióprogramját előkészítő bizottság. Bécsben találkoztak a Magyar Szociáldemokrata Párt hazai és eddig emigrációban működő vezetői. Mindenekelőtt azonban az Országgyűlés. Itt ül szembe velem a stúdióban Schöpflin György, a londoni közgazdaság- és politika tudományegyetem tanára, kinek szakterülete a kelet-európai politikai intézmények. - Tehát a mai országgyűlésről szeretnék veled beszélni. Természetesen még igen keveset tudunk arról, hogy milyen döntések születnek majd. Annyit tudunk, hogy egész délelőtt napirendi kérdéseket vitattak meg. Tudjuk, hogy Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter 50, illetve 60 perces beszédében terjesztette elő az alkotmány alapkoncepcióját. Arról is értesültünk, hogy sokat hivatkozott az amerikai alkotmányra, beszélt a hatalmi ágazatok szétválasztásáról, és hogy senki ne törekedhessen kizárólagos hatalomra. Közölte azt is, hogy ez az alkotmány már egy többpártrendszer viszonyait fogja tükrözni. Milyen jelentőséget tulajdonít ennek Schöpflin György? - A probléma a magyar politikában, a mai állapotok között a következő: minden átmeneti. Tulajdonképpen nem lehet tudni, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége, mert nincs precedens a világtörténelemben, hogy egy baloldali, kommunista egypártrendszerből egy demokráciát lehessen alkotni. Na most tehát, hogyha Kulcsár Kálmán, az igazságügyi miniszter azt mondja: valódi többpártrendszer lesz, hatalmi ágazatok szétválasztása, akkor tegyük fel, hogy tényleg így lesz, mert e nélkül nem lehet elképzelni a valódi demokráciát. Ez a valódi demokráciának egyik sarkköve, és ez adja a garanciát a visszarendeződés ellen. Tehát, hogy ha ezt tényleg hitelesnek lehet venni, és tegyük fel, hogy igen, akkor ez nagyon fontos. - Na most tegnap este meginterjúvoltuk Benjámin Judit független képviselőt, akitől megkérdeztük annak idején, illetve tegnap, hogy milyen izgalmas fejleményekre számít, milyen izgalmas vitákra számít az Országgyűlésen, és többek között azt mondta, hogy el kell, hogy döntsék: bevezetik-e a köztársasági elnöki rendszert, hogy a köztársasági elnök nevezze ki majd a miniszterelnököt, és hogy majd köztársasági elnök általa kinevezett miniszterelnök nevezze ki majd a magyar kormányt. Milyen kilátásai lehetnek ennek, és milyen fontosságot tulajdonítana ennek a fejleménynek Schöpflin György? - Hát, szóval ez is egy elég fontos tényező lehet ebben a kikörvonalazandó magyar politikai rendszerben. Mert, hogy ha ez tényleg így megy tovább, ez, tudom, az egész feltételes, tényleg nem lehet látni a végét. Akkor úgy látom, hogy egy ilyen négyszögletes rendszer fog kialakulni. Tehát lesz az elnök, lesz a parlament, lesz a kormány és lesznek a pártok, ahogy én érzem, hogy melyik irányba akarnak kilyukadni. Az, hogy az elnök játssza tulajdonképpen az egyfajta döntőbírói szerepet. Tehát például: a pártok között van valami komoly probléma, az elnök fogja ezt valamennyire elrendezni. Vagy a külpolitikában fog játszani az elnök fontos szerepet. Ez kissé hasonlít a mostani finnországi politikai rendszerre, ahol tényleg az elnöknek kimagasló szerepe van. - Most tekintettel arra, hogy még tényleg nem tudunk túl sokat arról, hogy az Országgyűlésen, hogy mi folyt, és úgy látszik, hogy ők sem hoztak semmiféle fontos határozatot. Térjünk át néhány általános elvi kérdésre. Berecz János a Központi Bizottság tegnapi ülésén azt mondta, hogy a magyar politikát a nyilvánosság színe előtt kell folytatni, és ez a színhely az Országgyűlés lesz. Kérdésem az: alkalmas-e a jelenlegi magyar Országgyűlés, a korábbitól feltétlen független szellemével, de a jelenlegi formájában, alkalmas-e szerinted erre a szerepre? - Nem teljesen alkalmas, azonban nincs más. Tehát ez van. Szeretni kell, vagy nem, az egy más kérdés. Itt azt hiszem arról van szó, hogy ezt az Országgyűlést majdnem öt évvel ezelőtt választották, tehát 1985-ben, majdhogynem a régi körülmények között, és ezek a képviselők nem rendelkezhetnek igazi legitimációval. Mert nem választották őket meg egy rendes demokratikus rendszerben. Na most azt mondtam, hogy majdnem, és ezalatt a független képviselőket értem. Tehát ez egy felemás helyzet. Mert a képviselőknek egy része azt hiszem úgy érzi, és joggal, hogy ők legitim módon képviselik választópolgáraikat. Tehát felléphetnek a hatalom ellen. Azonban hosszú távon szerintem ez lehetetlenség, hogy egy nem legitim Országgyűlés, mit tudom én, hagyja jóvá az alkotmányt. Ez egy olyan ünnepélyes, és politikailag fontos mozzanat, hogy ahhoz szerintem egy teljesen új Országgyűlést vagy Alkotmányozó Országgyűlést kellene összehívni, én szerintem ez nem fog megtörténni. - Hát, Fejti György az MSZMP képviseletében hétfőn azt mondta, hogy a magyar társadalom széles rétegei nem kérdőjelezik meg a jelenlegi Országgyűlés legitimitását. Tudjuk, hogy több független politikai szervezet szerint, mint ahogy te is mondod, a jelenlegi Országgyűlés nem tükrözi az ország lakosságának politikai keresztmetszetét. Tehát véleményed szerint, ha jól értettelek, erkölcsileg nem tekintheti magát minden jelenlegi magyar képviselő, nem tekintheti mandátumát érvényesnek, akkor megoldást jelentene az a javaslat, átmeneti megoldásként, ami már ugye többször elhangzott, hogy az MSZMP-nek biztosítsák a mandátumok felét egy következő választáson vagy legalábbis valamennyire a többségét. Tehát éppencsak, hogy többségben legyen, annyi mandátumot biztosítsanak számára. Megoldás-e ez? - Először visszatérnék még ahhoz, amit Fejti György mondott. Azt hiszem, itt helyes definíciója az egésznek, hogy eddig még nem kérdőjelezték meg, mert ez nagyon cseppfolyós helyzet, és még nem tudjuk, hogy mondjuk hat-nyolc héten belül mi történik. Na most, ami a kérdés többi részét illeti, itt nemcsak, nem annyira erkölcsi kérdésről van szó, hanem politikai kérdésről, és a kettőt tényleg nem szabad összezavarni, mert nagyon nehéz a mai politikában bárhol erkölcsi érvekkel élni. Azt hiszem, a helyzet az, hogy csak ez a mai állapot az, ami megadja a keretet és ezen belül valamiféleképpen a létező hatalom birtoklói, tehát a kommunista párt és az állami bürokrácia és a többi elitnek a hatalmát le kell építeni úgy, hogy ne ijedjenek meg, hogy ennek a vége egy katasztrófa lesz számukra. Tehát, valamiféleképpen egy országos listával vagy valahogyan meg kell oldani a folytonosságot, de azért ne úgy, hogy ez kikristályosodjon és végleges legyen, és aztán visszarendeződik az egész. Tehát, hogy az átmenet ne váljon egy olyan hosszú átmenetté, hogy az már egy állapottá váljon. Na most nagy nyomás nehezedik számos országos listán megválasztott képviselőre, hogy mondjon le. Milyen előnyeit és milyen hátrányait látod az országos listának? - Hát az országos listának a folytonosság a legnagyobb előnye, és tényleg a mai körülmények között valahogyan ezt biztosítania is kell, mert azt hiszem, hogy Magyarország most nem tudna elviselni egy cezúrát, egy forradalmat. Azonban annyiban hátrányos, hogy ezek a képviselők nincsenek beválasztva, tehát hiányzik a legitimitás. - És milyen mértékben lehetne nyomást gyakorolni extra- parlamentáris módszerekkel a képviselőkre? Van-e határvonal egyáltalán a társadalmi vita, a lobbyzmus, és a nyomás-gyakorlás között? - Nincsen, és ez egyrészt az adott helyzetből adódik. Tehát minden cseppfolyós és az új politikai rendszer most alakul ki. Ugyanakkor egy egészséges politikai rendszerben ezek a határvonalak amúgyis elmosódnak. Hogyha például az igazságügyi miniszter az Egyesült Államokról beszélt, hát ott van egy nagyon fejlett lobbyrendszer, ahol elég nehéz megtudni, hogy tulajdonképpen honnan származik egy kezdeményezés. Na most, a mostani magyar körülmények között azt hiszem, hogy mi tanúi vagyunk egy nagy társadalmi, politikai, gazdasági vitának, és ez részben az Országgyűlés keretein belül megy végbe, részben nem, részben a nyilvánosság előtt, és ez egy ilyen tanulási görbe. Ezeket a dolgokat, ezeket a folyamatokat meg kell tanulni a magyar társadalomnak, végső soron 40 évig nem vett részt az igazi politikában, és ez nem egy könnyű folyamat. +++ 1989. március 8., szerda
Vissza »