Rendszerváltás és az MTI

	Alkotmány és alkotmánykoncepció
München, 1989. március 6. (SZER, Figyelő) - Alkotmány és alkotmánykoncepció. Új sorozatunkat Székely Gábor nyitja meg. - Kedves hallgatóink! Figyelő című műsorunk mai adásában megkezdjük az alkotmányosság, elsősorban a magyar alkotmány egyes kérdéseinek a megvitatását. Ennek keretében vázlatosan áttekintjük a magyar alkotmányosság ezeréves fejlődésének főbb szakaszait, a történelmi alkotmány legfontosabb alapelveit. Ez az ezeréves fejlődés, ha nem is törések és időleges visszaesések nélkül, de mégis lehetővé tette hazánk beilleszkedését az európai államok sorába, és csatlakozásunkat a nyugati népek keresztény és görög-római indíttatású civilizációjához. Az alkotmányozási folyamat, és az alkotmány kérdéseit ugyan nem egymást követően tárgyaljuk a Figyelő adásaiban, de az egyes témák kapcsolódnak egymáshoz. A magyar alkotmányosság időtálló hagyományainak felelevenítése mellett ismertetjük néhány nyugat- európai ország és az Egyesült Államok alkotmányát is. Ezek bemutatásával arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy ezen demokratikus országok társadalmi és-gazdasági sikereiben milyen szerepe volt és van a korszerű alkotmányosságnak. A Figyelő adásaiban azonban mindenekelőtt az új magyar alkotmányra vonatkozó elképzeléseket vesszük szemügyre. Az új alkotmányra vonatkozó koncepció már két változatban is napvilágot látott. Ez alkalommal annak a változatnak a néhány elvi kérdését vitatjuk meg, amelyet Magyarország alkotmányának a szabályozási elvei- címmel a Magyar Hírlap ez év február 23-i számában tettek közzé. Szerkesztőségünk két jogász tagja: Farkas Péter és Kézdy Pál vesz részt a beszélgetésben. Első kérdésem, helyesebben kérdéseim a következők Kézdy Pálhoz: Mi az alkotmány? A legfontosabb törvények foglalata, vagy pedig alaptörvény? Mi a kettő között a különbség? - Az alkotmány nem a legfontosabb törvények foglalata, mert nem az állam jogszabályi formát öltő akarata, hanem az államhatalom és a társadalom egészének a megállapodása azokról az alapvető jogokról, amelyek az állam és a társadalom felett állnak, és amelyeket az állam sem szeghet meg semmilyen körülmények között. Ezért az alkotmány nem lehet a gyorsan változó politikai viszonyok függvénye, és nem lehet annak kiszolgáltatva. Ezzel szemben az állam jogszabályi formát öltő döntései, amelyek nem tartoznak az alapvető jogokhoz, a politikai viszonyok termékei, és azok alá is vannak vetve a politikai viszonyok változásainak. Két világosan elhatárolandó joggal állunk tehát szemben: az egyik a nagybetűvel írandó igazi jog, amit nem az állami törvényhozás alkot. A másik a kisbetűvel írandó jog, amelyek az állam akaratát kifejező jogszabályokat tartalmazza. Az igazi joghoz tartoznak az emberi jogok és a politikai szabadságjogok, és azok az eljárási- és szervezeti szabályok, ahogyan ezek betartását a társadalom egésze ellenőrzi és kikényszeríti az államhatalomtól. Mivel ez az állam és társadalom felett álló jog elsősorban az államhatalmat korlátozza, az állam számára ír elő kötelezően betartandó szabályokat - ezért az alkotmányt valójában csak az állam és szerveik szeghetik meg. Az egyes állampolgárok megszeghetik az állam törvényeit, de az emberi jogokat és politikai szabadságjogokat mindenekelőtt az állam és intézményei szeghetik meg. - Mi az oka annak, hogy az úgynevezett szocialista alkotmányokat nem lehetett betartani? Hogy az azok üres, politikai deklarációk maradtak? Ismét Kézdy Pál! - Magyarországon az állam és az állami hatalom monopóliumával rendelkező MSZMP által sem megsérthető valódi jog jelenleg nem létezik. Van viszont egy alkotmánynak nevezett politikai deklaráció, amely díszítőelem szerepét betöltő brossura. Ennyiben a jelenlegi Magyarország nem jogállam, és valódi alkotmánya sincs. A külső és belső kényszerűségek miatt engedékenyebb kommunista párt megreformált, abszolút uralmával állunk még ma is szemben. Ha a jelenlegi brossura-alkotmány rendelkezéseit a pártállam valamelyik szerve megszegi, a sértett társadalom vagy állampolgár sehol sem kereshet védelmet. A jelenlegi hatalmi elrendeződés még akkor sem teszi lehetővé a valódi jog, a nagybetűs jog megteremtését, ha valamilyen csoda folytán az MSZMP ezt elhatározná. Az alkotmánynak nevezett, ügyes deklaráció joggá alakításához szankciókra és a szankciók érvényesítését biztosító hatalmi megosztásra lenne szükség. A kommunista pártállam esetében az államhatalmi ágak egyensúlyának a kialakítását a párt és az államhatalom következetes szétválasztásával kell kezdeni. Erről azonban még ma sem akar hallani az MSZMP. Ezt bizonyítja az új alkotmány koncepciója, amely elhallgatja, illetve elkeni ezt a kérdést. - Te hogy látod, Farkas Péter? - Két dolgot azért hadd tegyek hozzá a kollégám álláspontjához. Ugyanis vannak olyan elvei az 1949-es alkotmánynak, amelyek igenis megvalósultak. Ugyanis a ma is hatályban lévő alkotmány alapkoncepciója nem más, mint a hatalom egységének és oszthatatlanságának koncepciója. Ezeket a jogi fogalmakat átteszem politikai fogalmakká, akkor máris megkapom a pártállamot - vagyis azt a gazdasági, társadalmi, szociális és szociológiai konstrukciót, ami az elmúlt évtizedekben Magyarországon megvalósult. Ennek a pártállamnak a gazdasági, társadalmi következményét ismerjük. Egy másik elem, ami szintén megvalósult az 1949-es alkotmányból, az az állam paternalista felfogása. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy az állam, mint egy kegyúr, adományozza a jogokat az állampolgároknak. Garanciái ezeknek a jogoknak nincsenek, éppen ezért a demokratikus felfogásnak is ellentmond, hiszen az állam ezeket a jogokat bármikor önkényesen korlátozhatja, vagy akár vissza is vonhatja. - Az új alkotmány koncepciójából kimarad az MSZMP vezető szerepének a rögzítése. Nem az állam és a párt kellő szétválasztását jelenti ez? Kézdy Pál! - Sajnos nem. Ez csak annyit jelent, hogy a jövőben többet akar adni a látszatra a párt, de továbbra is igényt tart a vezető szerepre, a játékszabályok önkényes meghatározásával. Ezt a szocializmus szónak az alkotmányba való becsempészésével éri el. Ezzel a jobb sorsa érdemes fogalommal szégyenteljes játékot űznek a kommunisták már Lenintől kezdve. A szocializmus szó eredeti, eszmetörténeti értelemben ugyanis azt jelentette, hogy az egyéni és társadalmi szabadságot ki kell egészíteni az egyelő esélyek szabadságával, a gyengébbek védelmével, a társadalmi gondoskodás intézményeivel - egyszóval a nagyobb társadalmi felelősséggel. Ezzel szemben Marx a szolidaritás helyébe az osztályharcot állította, Lenin pedig megtagadta a demokráciát és az emberi jogokat, valamint a politikai szabadságjogokat. Sztálin kizárólagossá tette a legkizsákmányolóbb tulajdonformát, az állami tulajdont, és a mezőgazdaságban visszaállította a földhöz kötött jobbágyság intézményét a kolhoz-rendszerrel. A kommunisták aztán ezt elnevezték reálszocializmusnak. Az MSZMP ugyan már nem ragaszkodik a sztálinista szovjet szocializmus számos intézményéhez, mert például feladta a központi tervgazdálkodás és az egyedül üdvözítő állami tulajdon dogmáját. Hajlandó a piacgazdálkodás egy torz, korlátozott változatának a bevezetésére és még a többpártrendszer egy korcs változatát is kész elfogadni. Már feladta a kommunista reálszocializmus minden vívmányát - egyet azonban nem adott fel: nem hajlandó feladni ebből az úgynevezett szocializmusból - és ez a tényleges hatalom megtartása akár egypárti, akár többpártrendszer keretében. Ezért nem lehet szó egyenjogú pártok szabad versenyéről a politikai hatalomért, ezért nem lehet szó az állam és az MSZMP teljes, szétválasztásáról, ezért kell beírni az alkotmányba, hogy a pártok csak akkor alkotmányosak, ha elfogadják ezt az MSZMP szája-íze szerint értelmezett szocializmust - azaz ha elfogadják, hogy továbbra is az MSZMP-é legyen a politikai hatalom oroszlánrésze, amely a teljes csődbe vezette felelőtlenül az országot. Az igazi alkotmánynak azt kellene biztosítania, pontosan azt kellene biztosítania, hogy egy ilyen felelőtlen szervezetet társadalmi robbanás nélkül el lehessen távolítani a hatalomból, mert egyes személyek eltávolítása sajnos nem elegendő. A kommunista szocializmus nem azért jutott csődbe, mert középszerű vezetők odajuttatták - mint az a napokban Grósz Károly mondotta -, hanem mert ez a rendszer ab ovo egy tévedésnek bizonyult utópia véres megvalósítása érdekében önhitten félredobta az emberi jogokat és a politikai szabadságjogokat, megtagadta az egyénnek az emberi civilizációval kialakult jogait és erkölcseit, megerőszakolta valósággal az emberi természetet. De a tervezett koncepció - ha alkotmány lesz belőle - nem teszi lehetővé az MSZMP felelősségre vonását, és még kevésbé az eltávolítását a hatalomból. A pártközpontnak, mint az egyetlen főhatalmi centrumnak továbbra is módjában áll majd az alkotmány büntetlen megszegése, mert az MSZMP főhatalmának és előjogainak a felszámolása nélkül ezen nem változtat az államhatalmi ágak tervezett megosztása. Továbbra is az MSZMP hatalmi ernyője alatt kell hogy működjenek, továbbra is a párt szuverenitása érvényesül, és nem az egész társadalmat képviselő népszuverenitás. - Így látja Kézdy Pál! Van-e ehhez hozzáfűzni valód Farkas Péter? - Talán annyit, hogy véleményem szerint az alkotmány teljes koncepcióján egy alapvető elméleti, ideológiai zavar húzódik végig. Mert mit olvasunk az alapelveknél? Idézem: "Az alkotmányban jelenjenek meg a szocialista társadalmi berendezkedés modern, tudományosan megalapozott elvei". Most arról nem beszélek, hogy én tanultam tudományos szocializmust magyar egyetemen, de megmondani nem tudom, hogy ezek milyen elvek, és ma Magyarországon filozófiai, ideológiai vita folyik ezen a kérdésen. Mindenesetre az alkotmány koncepciója ezeket az elveket tételesen nem sorolja fel. Ugyanakkor másféle elveket találunk az alkotmány koncepciójában. Ilyen a népfelség elve, a hatalmi ágak elválasztásának elve, az szektorsemlegesség elve, ugyanakkor más közjogi intézmények, mint például a köztársasági elnök, az állampolgári jogok szószólója, az alkotmánybíróság, a számvevőszék - mind-mind nem szocialista elvek, nem szocialista közjogi intézmények. Csupán egyet ragadnék ki most részletesebben: a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, amellyel a koncepcióban is találkozunk. Montesquieu-nél találkozunk vele először részletesen kifejtett formájában, A törvények szelleméről című könyvében, amelyet 1748- ban írt. Ezt veszi át a mai modernnek nevezett alkotmánykoncepció. Kétségtelen, hogy a Montesquieu-féle elmélet bevált a gyakorlatban, mert már az 1791-es francia alkotmány is ezen nyugodott, és későbbiekben Nyugaton több alkotmány is. Az alapvető bajt itt abban látom, hogy maga a parlament nem szocialista közjogi intézmény - ezzel a szocialista ideológia, a kommunista ideológia egyszerűen nem tud mit kezdeni. Ugyanis a pártok nélküli parlament, ahol nem ütköznek politikai vélemények, politikai frontok, az mindig élettelen, semmilyen valódi közjogi funkciót nem tölthet be, csupán egy hatalmi csoport, jelen esetben az MSZMP szavazógépezetének szerepét játszhatja el. - Az elvi jellegű problémákról a konkrét kérdésekre rátérve milyen újat javasol az igazságszolgáltatás területén az alkotmánykoncepció? Ismét Farkas Pétert kérdezem! - A változások, amelyeket a koncepció javasolt - többirányúak. Először is új közjogi intézményekkel találkozunk. Az alkotmány bíróság intézményét ugyan már az 1989. évi első törvény bevezette, de még nem lépett hatályba, részletes kidolgozása, feladatkörének meghatározása még várat magára. A bíróság átalakítása az egyik központi eleme az igazságszolgáltatásban tervezett változtatásoknak - mégpedig kétfokú fellebbezési eljárást kívánnak bevezetni. Ha ez megvalósul, akkor a bírásági szervezet a következőképpen fog kinézni: Legfelsőbb Bíróság, az ország hat regionális központjában ítélőtábla, minden megyében Törvényszék, helyi bíróságok pedig lesznek városokban és esetenként nagyközségekben. Ehhez annyit hozzáfűznék, hogy egy ítélet nem attól függően lesz jó vagy rossz, hogy hányszor lehet megfellebbezni. Itt sokkal inkább arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy olyan szervezeti- és munkafeltételeket kellene kialakítani, amelyek biztosítanák, hogy a magyar jogásztársadalom színe-java kerüljön a bírói székekbe. Ma ezek a feltételek nincsenek meg. Az anyagi feltételeket is biztosítani kellene. Ugyanakkor nagyon jelentősnek tartom az ügyészségi szervezettel kapcsolatos terveket. Az ügyészségről tudni kell azt, hogy funkciója nem más, mint a törvényesség őrének szerepe. Ezt a funkciót még Lenin tulajdonította az ügyészségnek, és lényegében a kelet-európai országokban az ügyészség a lenini elveken nyugszik. Hogy ez a szervezet milyen mértékben mondott csődöt: képtelen volt eleget tenni ennek a feladatnak - azt mi sem bizonyítja jobban, hogy maga a koncepció, a Központi Bizottság által jóváhagyott koncepció is az ügyészség teljes megszűnésével számol. Ha ez megvalósul, akkor az ügyészségi apparátus beolvadna az Igazságügyi Minisztériumba, és a Legfőbb Ügyész az igazságügyi miniszter egyik helyettese lenne. A meglévő funkciókat más szervek vennék át - ilyen az alkotmánybíróság -, a nyomozati szakban a vizsgálóbíróság, az általános , felügyeleti jogkörben a számvevőszék, és az állampolgári jogok szószólója. - Péter! Mi lett ... - Szabadna egyetlen gondolatot ehhez hozzátennem. - Tessék Kézdy Pál! - Az én gyakorlati tapasztalataim azt bizonyították, hogy az ügyészség kommunista formájában a hatalommal való visszaélés egyik leghatékonyabb eszközének bizonyult, mert a pártközpontból kapott telefoni utasításra bármikor a Legfőbb Ügyészség megóvhatott bármilyen ítéletet, bármilyen határozatot és nekem konkrétan tudomásom van arról, hogy nemegyszer a Legfőbb Ügyész a saját határozatát óvta meg, mert a pártközponttól kapott egy illetéktelen beavatkozást. Tehát tulajdonképpen a hatalommal való visszaélés hatékony eszközének bizonyult a jelenlegi ügyészi szervezet. - Köszönöm Kézdy Pál! Ismét Farkas Péterhez fordulok! Mire lenne jó? - jelentene-e lényeges előrelépést az a néhány új intézmény, amelynek a bevezetését javasolja az alkotmánykoncepció? - Ez mindig csak utólag derül ki, hogy előrelépünk, hátralépünk, vagy pedig stagnálunk? Kétségtelenül vannak új intézmények. Az egyik -, amiről már lényegében szó is volt: ez az állampolgári jogok szószólója. Ez a közjogi intézmény a skandináv országokban alakult. Ott bevált. Szocialista országok is próbálkoztak vele. Lengyelországban is van, ott nem vált be. Lényegében egy panasziroda szerepét tölti be, 10 ezrével fordulnak hozzá állampolgárok, elárasztják a legkülönfélébb panaszokkal - gyakorlatilag nem sokra jó. Azt tudnám mondani, hogy a közjogi intézményeknek is van klímaérzékenysége. Nem mindegy, hogy milyen társadalmi-politikai légkörben tevékenykednek. Az állampolgári jogok szószólójának súlyát ugyanis a parlament adja meg. Ha a parlament gyenge, ez a közjogi funkció is gyenge lesz. - Sajnos lenne még néhány kérdés, amelyet meg kellene beszélnünk, azonban a következő egy perc már csak arra nyújt módot, hogy megköszönjem nektek, Farkas Péter és Kézdy Pál a közreműködést, és megígérjem hallgatóinknak, hogy ezt a kötetlen beszélgetés- sorozatot folytatjuk a Figyelő műsorában, és a további kérdések megvitatására is remélem bővebben lesz idő. Két kollégámnak tehát ismét megköszönöm a közreműködést, és az alkotmányosságról, és magáról az alkotmányról és az elképzelésekről, és a nyugati alkotmánymintákról a beszélgetés- sorozatunkat meghatározott időben a Figyelő műsorában folytatjuk - erről időben értesítjük hallgatóinkat. +++ 1989. március 6., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »