Rendszerváltás és az MTI

	ENSZ emberi jogokról
Washington, 1989. március 7. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Napjaink egyik legeredetibb politikai gondolkodója, Jeane Kirkpatrick éveken keresztül képviselte az ENSZ-ben az Egyesült Államokat. Jelenleg nem kormánytisztviselő, hanem a tekintélyes washingtoni Georgetown egyetem politikai tanszékének népszerű professzora. Jeane Kirkpatrick a Washington Post vezércikkeket közlő rovatában elemezte az emberi jogok kérdését ezzel a címmel: Végre a figyelem az emberi jogok felé fordul. Hallgassák meg a cikk magyar fordítását Katona Ferenc, és a ma esti hírolvasó társam: Krizsán Miklós tolmácsolásában: - Az elmúlt héten három esemény is jelezte, mennyire megnövekedett a globális hatalmi politikában az emberi jogok kérdése. Három közül kettőnek Genf volt a színhelye. A svájci városban az Egyesült Nemzetek emberi jogokkal foglalkozó bizottsága előtt bebizonyosodott: a problémakör napjainkban több, mint az egymással szembenálló hatalmi tömbök működésének iránymutatója. És ez a körülmény jó hírnek számít. - Ezzel úgyszólván egy időben Pekingben egy férfiú - önhibáján kívül - nem tett eleget egy vacsorameghívásnak. És ez bizonyította: nagyon nehéz feladat az amerikai elnök számára nagyhatalmi diplomáciát űzni olyan kormányokkal, amelyeknek nem kenyerük a demokrácia. Nagyon nehéz, főleg ha el akarja kerülni, hogy a kormánnyal folytatott tárgyalásai zátonyra fussanak a kérdésben, hogyan bánik az illető kabinet saját állampolgáraival. - A legnagyobb meglepetés a genfi esemény volt. A magyar küldöttség ugyanis csatlakozott ahhoz az indítványhoz, amely vizsgálatot követel a Magyar Népköztársaság Varsói Szerződésbeli szövetségesével, a Román Szocialista Köztársasággal szemben. Horn Gyula magyar külügyminisztériumi államtitkár kijelentette: Magyarországot aggodalommal tölti el a tény, hogy Romániában súlyosan megsértik az emberi- és az alapvető szabadságjogokat. Az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó bizottsága előtt elhangzott felszólalásában megemlítette Bukarest faluromboló politikáját. Rámutatott, hogy Romániában nincs vallásszabadság, a kisebbségekkel szemben pedig az erőszakos beolvasztás politikáját gyakorolják. Mindez becslések szerint 15 ezer román állampolgárt késztetett arra, hogy Magyarországra meneküljön - mondotta Horn Gyula külügyi államtitkár. - Először történt, hogy az egyik kommunista állam csatlakozott egy olyan javaslathoz, amely a másik kommunista állam ellen irányuló vizsgálatot kezdeményezett. Ilyet még nem látott a világ. És hogy a meglepetés teljes legyen, Horn Gyula leszögezte: Budapest nem konzultált Moszkvával a lépés megtétele előtt. - Az a példa nélkül álló tényező, hogy Magyarország rászánta magát: most az egyszer kilóg a sorból, a keleti tömb államainak független diplomáciai gyakorlata felé mutat. Új remények ébrednek ennek nyomán, hátha eljön az idő, amikor az ENSZ-ben az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéseket érdemben tárgyalják, ahelyett, hogy az egyes tömbök reflexszerűen közösen adnák le szavazatukat ide, vagy oda. - A kommunista államoknak megvan a maguk különleges módszere az emberi jogok kérdéseinek megközelítéséhez. Nem hisznek abban, hogy az egyéneknek joguk van szembehelyezkedni a kormánnyal. Következésképp az egyes kommunista uralkodók gátlástalanul gyakorolhatják hatalmukat. Gátlástalanul, és anélkül, hogy a világ közvéleménye előtt pironkodniuk kellene. Ugyanis a kommunista államok együtt szavaznak. Sőt: általában számíthatnak az el nem kötelezettek mozgalmának szavazataira is. Végtére aztán maguk aligha válnak emberi jogi vizsgálatok tárgyaivá. A kifinomultan gondolkodó európai kormányok pedig jól látják, hogyan is működik a kölcsönös védelem rendszere - éppen ezért nem is nagyon erőltetik a kérdés megoldását. - Ez a rendszer immunitást, mentességet biztosított a kommunista államok számára. Olyan mentességet, amelyet csak Ronald Reagan elnökségének első éveiben sikerült megingatni, amikor Michael Romage (?) az Egyesült Államok emberi jogi főbiztosa, és helyettese Richard Shifter egyetlen szavazattöbbséggel fel tudta vétetni az emberi jogi bizottság napirendjére a Lengyelországban betiltott Szolidaritás szakszervezet ügyét. - A Szovjetunió által megszállt Afganisztán kérdését már könnyebb volt napirendre tűzni, mert az iszlám konferencia államainak küldöttei is támogatták a Moszkva elleni fellépést. Mi több: az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában dolgozó Felix Ermacora által készített afganisztáni jelentés meghatározta a tisztességes eljárás új szabályrendszerét. Azt a szabályrendszert, amelynek alapján az ENSZ-bizottság azóta is dolgozik, és amely jelzi a kommunista államok számára: többé nem számítanak kivételnek, ők is beleesnek a megfigyelés spektrumába. - Ez azt jelentette, hogy Kuba sem rendelkezett immunitással. Akkor már több száz, egykori kubai politikai fogoly nyilatkozata volt közismert. És 1987-ben Alen Chase, a nemzetközi szervezetek ügyeivel foglalkozó amerikai államtitkár, valamint Vernon Walters, az Egyesült Államok ENSZ-fődelegátusa elérte: a világszervezet megvitatta a kérdést. - Tavaly történt, hogy az Egyesült Államok emberi jogokkal foglalkozó új főbiztosa: Armando Valladares, egykori kubai politikai fogoly felvétette a kérdést a napirendre, méghozzá annak ellenére, hogy Fidel Castro személyesen interveniált, sőt még a latin-amerikai országokhoz is kérelmet nyújtott be. - Nos, akit nem tud legyőzni az ember, ahhoz helyes csatlakozni - tanítja egy gyáva elv, és Havanna ebből kiindulva felsorakozott az ENSZ-vizsgálat helyeslői mögé, saját emberi jogi gyakorlata hogyanjának és mikéntjének firtatása terén. Kuba egy mezei toportyán minden szívélyességet magára öltve igyekezett azon, hogy az emberi jogok 30 éve tartó semmibevételét az ugyancsak 30 éve tartó rendkívüli állapot következményeként állítsa be. - A múlt héten azután Genfben az ülésen elnöklő szenegáli küldött mind a maga, mind a vizsgálatot folytató öt ENSZ-tagállam nevében közzétette a Kubáról szóló jelentést. A jelentés persze stilisztikailag és tartalmilag egyaránt magán viseli egy világméretű irodaüzem minden udvariasságát és hivatalosságát. Ennek ellenére azonban pártatlanul feltárja a tényt, amit a kubai forradalmárok 30 esztendeje tagadnak. Armando Valladares a kubai börtönök volt politikai foglya szavaival élve: Kubában minden lehetséges kategóriában, minden elképzelhető dimenzióban megsértik az emberi jogokat. - Mindez azt bizonyítja - fűzte tovább Valladares -, hogy a kubai alkotmányos jogrendszer felépítése ellentétben áll az emberi jogokkal kapcsolatban nemzetközileg elfogadott szabályokkal. S noha Castro küldöttei minden igyekezetükkel azon voltak, hogy megmagyarázzák a vizsgálat eredményeként létrejött jelentésben foglalt bizonyítványokat, a dokumentumban felsorolt 1600 emberi jogi panasz tény marad. Tény, hogy Kubában megverik és bezárják az embert, ha bibliát tart a házában; tény az, hogy sokan politikai okok miatt képtelenek álláshoz jutni; és tény a többi 1598 panasz, és a tények makacs dolgok. - Fidel Castro valószínűleg nem örült, hogy országa drákói törvényei, és méginkább drákói joggyakorlata miatt a nemzetközi érdeklődés reflektorfényébe került. Képviselői éppen ezért minden követ megmozgatnak, hogy véget vessenek a vizsgálatnak és a megfigyelésnek. - S hogy gondolatban egy pillanatra Genfből Pekingbe ugorjunk: a Kínai Népköztársaság vezetői az elmúlt héten világosan a- nagyvilág tudtára adták: osztják Kuba nézeteit a kormány és az állampolgárok viszonyának kérdésében. Ami a kormány és az állampolgár között történik, az szigorúan az adott ország belügye. És nem elég, hogy az amerikai elnöknek hallgatnia kellett a tibeti elnyomás miatt érzett aggodalmairól, valamint az emberi jogok egyéb kínai sérelmeiről, még a pekingi szóvivő adott hangot kormánya csalódásának, amiért egy olyan régi barát, mint George Bush, vacsorára hívott meg egy kínai másként gondolkodót, és ezzel beleavatkozott Kína belügyeibe. - Ki tudja? Talán lesz erről is valamikor egy ENSZ-vizsgálat. Ki tudja? Talán, ha valaki ENSZ-vizsgálatot javasol a Kínai Népköztársaság ellen - számíthat a Magyar Népköztársaság támogatására. +++ 1989. március 7., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »