|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15.
"Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: Mi a
véleménye erről a búfelejtőnek kínált közösködési szándékról?
- Én azt hiszem, hogy közös ünneplésre nem az MSZMP-nek kellene
bennünket hívnia - hanem legfeljebb mi hívhatnánk közös ünneplésre
az MSZMP-t, ha kedvünk volna ehhez. Elvégre az MSZMP körülbelül 15
éves késéssel csatlakozik az ünnepléshez, és amint csatlakozik,
máris ki akarja sajátítani. Ez egy kissé szerénytelen magatartás.
Én még nagyon jól emlékezem a tavalyi március 15-re, amikor
beszélvén az Országház előtt bennem volt a félelem, hogy az amit
mondok, milyen hatással van 8 őrizetbe vett barátunkra, akik
különféle fogházakban töltötték ezt a szép tavaszi napot. De nem
elsősorban az elmúlt évek kellemetlen atrocitásairól van szó akkor,
amikor elzárkózunk a kommunistákkal való közös ünnepléstől. Ennek a
közös ünneplésnek nincsen semmi mondanivalója. Magyarországnak ma
éppen arra van szüksége, hogy a különféle politikai erők
elkülönüljenek egymástól, és láthatóvá váljanak."
|
|
|
|
|
|
|
Bush ,,hazatérése,, - Kínába (1. rész)
|
Peking, 1989. februar 23. csütörtök (MTI-Panoráma) - Pekingben hazatérő régi barátként köszöntik majd George Bush elnököt, amikor február 25-én negyven órás látogatásra érkezik a kínai fővárosba. A januárban hivatalba lépett új amerikai elnök maga is afféle szentimentális utazásnak minősítette ezt a látogatást. Sokan emlékeznek még rá - s ha netán mégsem, a kínai sajtó gondoskodik az emlékeztetésről -, hogy a hetvenes évek közepén George Bush volt a vezetője annak az amerikai összekötő irodának, amely előkészítette a hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvételét az Egyesült Államok és Kína között. Arra már kevesebben emlékeznek, s Pekingben nem is emlékeztetnek rá, hogy pekingi megbizatása előtt George Bush, az Egyesült Államok ENSZ-nagyköveteként, minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy Csang Kaj-sek rezsimje számára őrizze meg Kína helyét a világszervezetben és annak Biztonsági Tanácsában. Akkor nagyon sajnálta, hogy ez nem sikerült - írja önéletrajzi könyvében, amelyet Kínában most adtak ki, többszázezer példányban.
Főleg arra a George Bushra emlékeznek vissza szívesen Kínában, aki diplomataként szolgált Pekingben, és annak érdekében tevékenykedett, hogy megszünjön a bizalmatlanság és az ellenségesség Kína és az Egyesült Államok között. Sikerült közvetlen és személyes kapcsolatokat kialakítania az akkori és részben ma is pozícióban lévő kínai vezetőkkel, köztük Teng Hsziao-pinggel, az ország jelenlegi első számú politikusával. A sanghaji Csiefang Zsipao című lap most felidézte, hogy annak idején Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes - félretéve a protokoláris megfontolásokat - búcsúebéden látta vendégül a végleg hazatérő George Busht, akit akkor már kineveztek a CIA igazgatójává. Teng Hsziao-ping később sem feledkezett el amerikai barátjáról. Például a javában dúló amerikai elnökválasztási hadjárat közepette - sokak meglepetésére - reményét fejezte ki, hogy George Bush lesz a győztes. Ezzel a kijelentésével - mondotta tréfásan az akkor Pekingben tárgyaló Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter - Teng Hsziao-ping nem kevesebb, mint egy milliárd ,,távoli szavazatot,, biztosított Bush számára. George Bush tehát, aki ezúttal immár ötödször fordul meg Pekingben, minden tekintetben szívesen látott vendég, úgyis, mint régi barát, úgyis, mint hatalmon lévő elnök. Vezető körökben azonban a látogatásnak inkább a politikai, semmint a nosztalgikus jellegét helyezik előtérbe. A kínai vezetést nem érte váratlanul Bushnak az az elhatározása, hogy röviddel hatalomra kerülése után munkalátogatást tesz Kínában. (folyt.)
1989. február 23., csütörtök 15:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bush ,,hazatérése,, Kínába (2.rész)
|
Ezt az elhatározását nem annyira a sínen lévő kínai-amerikai kapcsolatok ápolása, hanem inkább a kínai-szovjet normalizálási folyamat felgyorsulása, a nemrég bejelentett kínai-szovjet csúcstalálkozó szempontjából ítélik fontosnak diplomáciai és sajtókörökben. A hétvégén sorra kerülő tárgyalásokon, amelyeket Bush a kínai párt és állam vezetőivel, köztük Teng Hsziao-pinggel, Csao Ce-janggal és Li Penggel folytat, bizonyára fontos, sőt, talán elsőrendű fontosságú téma lesz a kínai-szovjet kapcsolatok várható alakulása, annak hatása a kínai-amerikai viszony jövőjére. A kínai-amerikai kapcsolatok lendületesen fejlődtek a diplomáciai viszony megteremtése óta eltelt évtizedben. Tavaly a kétoldalú külkereskedelmi kapcsolatok volumene meghaladta a 13 milliárd dollárt, és 3 milliárd dolláros befektetéssel az Egyesült Államok áll az első helyen Kínában a külföldi befektetők között. A múlt évben 300 000 amerikai turista fordult meg Kínában, s az Egyesült Államokban tanuló kínai diákok száma immár meghaladja a harmincezret. Árnyékot vet azonban a kapcsolatokra az amerikai kormányzat felemás magatartása Tajvan kérdésében. Nem segíti elő a továbblépést, hogy az amerikai politikusok időnkénti beavatkoznak Kína belügyeibe, például Tibet vagy az emberi jogok kérdésében. S az sem, hogy Washington még mindíg alkalmazza Kínával szemben a kereskedelmi protekcionizmust, különösen a fejlett amerikai technológia átadását illetően. Mindez valószinűleg szóba kerül, de nem kardinális problémaként, hanem emlékeztetésül Bush számára, akitől - mint régi baráttól - a pekingi vezetők több megértést várnak el, mint elődeitől. A kínai-amerikai eszmecseréken foglalkoznak majd olyan regionális kérdésekkel is, mint a kambodzsai, az afganisztáni és a koreai probléma. Ezekben a kérdésekben eddig is együttműködés volt a két ország között, de a pekingi vezetők számára nem mellékes az együttműködés további alakulása. Számítanak az Egyesült Államok közreműködésére a kambodzsai kérdés politikai rendezésében, s abban is, hogy a Koreai-félszigeten tartóssá váljék az épp csak megindult közeledési folyamat. Külföldi megfigyelők úgy vélik, hogy George Bush látogatása inkább szimbolikusnak, mint tartalmasnak igérkezik. Ebben lehet némi igazság. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy az amerikai elnök munkalátogatására alig három hónappal Mihail Gorbacsov szovjet elnök és pártfőtitkár pekingi útja előtt kerül sor, s ez óhatatlanul több, mint jelképes fontosságot kölcsönöz George Bush személyes találkozásának Kína tegnapi és mai vezetőivel. Éliás Béla (Peking), MTI-Panoráma (éb/hn csr)
1989. február 23., csütörtök 15:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés FKgP zászlóbontóról egy oldal
SZER-hallgató telefonja:
"FÉRFIHANG/ Kolontai, jónapot. Pesti szleng: pipa vagyok Lángh Juliára, hogy a HALLGATÓK FÓRUMÁBAN kihagyta a cimerrel kapcsolatos telefonüzenetem. Ugy a fórum, mint a Szép Zoltán műsor leghosszabban emigráns/problémájával foglalkozik. Közérdek ez kérem? Természetesen nagyon nehéz és még sokkal nehezebb lesz 12 millió munkanélkülit számontartó Nyugateurópába menedékjogot kapni. A "Ki az idegenkkel!" jelszavu Le Pen párt, Franciaországban és a hasonló mottót hangoztató republikánus párt nyugat-berlini átütő sikere után. Emigránsok, magyarul: bujdosók mellett már semmiféle politikus nem emel szót. A jobbszárnytól a balközépig már nem emel szót. És ami marad, az a szélsőséges baloldal, a kommunisták. Kérem én a Lángh Júliát, a cimerrel kapcsolatban üzenetemet vegye a műsorába, teljes egészében. Közérdek, nem az én kis privát problémám. A téma jó, nagy visszhangra számithat, dobja ki a labdát a pályára. A viszonthallásra."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|