|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Új magyar címer
"Egy tudósokból álló bizottság fésülte át a levéltárat
alternatívákat keresve - valamit, ami erőteljesen kihangsúlyozza a
magyar történelmet. Magyarország - ajánlották végülis a szakértők -
egy, a korábbi királyi címeréhez kell, hogy visszatérjen, vagy
pedig a Kossuth-címerhez, amely az 1848-as Ausztria elleni
szabadságharcban született.
Múlt héten a kommunista párt áldását adta mindkét ajánlatra. A
parlament hamarosan napirendjére tűzi az ügyet, és valószínűleg
népszavazás útján döntik majd el. Mindez része a jelen
nosztalgiának, amelyet a magyarok éreznek a 4 évtizedes kommunista
uralom előtti idők iránt. Ez részben magyarázata annak a lázas
izgalomnak is, amely dr. Ottó von Habsburg, az utolsó magyar király
legidősebb fiának budapesti látogatását övezte.
A két javasolt címer majdnem teljesen azonos, azzal a különbséggel,
hogy szent István koronája díszíti a királyi címert, ami a Kossuth-
címerről hiányzik. A különbség tehát a republikánus és a
monarchikus gondolatpárosítás különbsége."
|
|
|
|
|
|
|
Pozsgay-interjú
|
(Sally Ackroyd) London, 1989. február 14. (BBC, Panoráma) - A BBC budapesti tudósítója ma délután interjút készített Pozsgay Imrével. Hallgassák meg a beszélgetést. A kérdéseket angol kolléganőm helyett én olvasom fel. Az első kérdés a KB-ülés hangulatára vonatkozott. - Nagy vita volt, és eredményes ülés, hiszen nagyon fontos határozatok születtek. Fontosnak tartom, hogy 56 értékelésében sikerült előbbre lépni, de legfontosabbnak azt, hogy az MSZMP kezdeményezőén lép föl a többpártrendszer létrehozásában. Kezdeményezőén lépett föl a többpártrendszer ügyében, a vita pedig világossá tette, hogy elkerülhetetlen a párt szervezeti életének átalakítása, megújítása is, mert - bár a különböző álláspontok között a vita a tolerancia jegyében folyt -, de még mindig nincsenek szervezeti biztosítékok arra, hogy az alternatívák és a különböző platformok hogyan szerveződjenek meg a pártban. A párton belüli alternatívák és a platformok szabadsága - vagyis a vita feltételei - még kissé esetlegesek, és nem végigvihetők minden tekintetben a viták. Ez a helyzet pedig nehezíti az egységes álláspont kialakítását, hiszen az látnivaló: ebben a helyzetben, viták nélkül nem lesz egység. Úgyhogy eredményes központi bizottsági ülés volt, és inspiratív arra, hogy a párt megújulását erőteljesebben szorgalmazza. - Milyen támogatást kapott a KB ülésén az Ön álláspontja? - Egészen ezt fölmérni nem lehetett, mert az állásfoglalás- tervezet, vagy a közlemény-tervezet már eleve kompromisszumosan fogalmazódott. Mert itt meg erősebb volt a félelem a pártszakadástól, mintsem az álláspontok tisztázására való késztetés. Emiatt egészen pontosan nem fölmérhető az, amit ön kérdezett. Ugyanakkor az a tény, hogy a Központi Bizottság nagy többsége - elenyésző kisebbséggel szemben - bizalmáról biztosított, azért mutatja, hogy nem az elutasítás volt a jellemző. - A kompromisszumos egységre-törekvéseknél jobban szeretett volna élesebb vitát, amely jobban tisztázza az álláspontokat? - Igen, szívesebben láttam volna ilyen vitát, de belátom ennek a veszélyeit is, és ezért elfogadtam ezt a kompromisszumot. Itt nem a magamra leselkedő veszélyekre gondolok. A másik: hogy sem a magatartásomat, sem a kijelentésemet illetően - annak tartalmát illetően - nem gyakoroltam önkritikát. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy a Központi Bizottság ezt tudomásul vette, és ennek ellenére adta meg a bizalmat. - Milyen messzire lenne hajlandó elmenni a kompromisszumok terén? - Erre nehéz válaszolni, mert mindig a konkrét helyzet diktálja a magatartást - és ebben nem pártszempontok vezetnek, hanem az ország stabilitásának érdeke. Ugyanakkor ez a stabilitás azt is jelenti, hogy folyamatos, visszaesések nélküli haladás legyen az országban. Ugyanis Magyarország történelmében destabilizációhoz mindig a visszarendeződések és a visszaesések vezettek. Ilyen erőknek nem kívánok segítséget nyújtani. - 1956-ról úgy érzi, hogy a központi bizottsági ülés komoly újraértékelés kezdetét jelenti - vagy ezen az ülésen határt szabtak annak, hogy meddig hajlandó elmenni a párt? - Úgy hiszem: erről a párt véleménye - amit el kell fogadnunk, mármint hogy népfelkelés volt - ez közelít a nép véleményéhez, a közvéleményhez, bennünket a történelmi igazsághoz, és nem távolít el bennünket szövetségeseinktől. - Sokan azt mondják: a párt még mindig túlságosan hangsúlyozza az ellenforradalmi elemek szerepét az eseményekben. Kádár János is ezt mondta 1956 decemberében. Bizonyos tekintetben tehát itt nincs sok változás. - Hát a közlemény pontosan úgy fogalmaz, hogy valódi felkelés, népfelkelés volt, de kezdettől fogva kísérő jelensége volt a restaurációs törekvés, a lumpen elemek garázdálkodása, és október végétől megszaporodtak az ellenforradalmi cselekmények - de ez nem a jellegét határozta meg a folyamatnak. És ez az a kérdés, ami fölött a tudományban és a történelmi albizottságban is majd tovább folyik a vita, hiszen itt még számos nemzetközi összefüggést tisztázni kell. Azonkívül: mozgalmaknak ilyen kísérőjelenségei a világtörténelemben mindig voltak, mindig lesznek. A felkelés vagy népfelkelés kifejezés pedig történelmileg azért helytálló, mert a forradalomnak és az ellenforradalomnak határozott célja van - itt viszont egy nép sértettsége és elégedetlensége fejeződött ki, amiben azonban nagyon erőteljes reformszellem és reformáramlatok, megújulási áramlatok is megnyilvánultak azért. Kedves hallgatóink! Pozsgay Imre válaszolt a BBC budapesti tudósítója kérdéseire. +++
1989. február 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"...annakidején, Budapesten a Független Kisgazdapárt azt az emlékezetes választási győzelmet aratta, ott szorongtam magam is diákfejjel a Kossuth Lajos-utca és a Semmelweiss utca sarkánál, a Kisgazdapárt székháza előtti mintegy 10-20 ezres tömegben "Halljuk Tildyt, halljuk Tildyt" - zúgta hosszú a percekig az ujjongó tömeg, remélve, hogya mindent eldöntő választási eredmény birtokában, Tildy állástfoglal, nyilatkozik és végre előáll energikus tervekkel, igényekkel, ő azonban nem jelent meg, a tömeg hiába követelte. Leírhatatlan volt a csalódás a tömegben, ugy széledtek el, mint egy nyáj, mely nem találja pásztorát. S most, mi történik Budapesten? - kommunista zabla-próba. Az MSZMP konzultálta az alternativ mozgalmak vezetőit, hogy megtudja, kivel, milyen módon tud majd együttműködni, avagy nem kivan majd együttműködni és igy ő maradhat továbbra is az, aki mindegyik újonnan alakult szervezet szájába irányitó zablát kivan helyezni, melyet a közvetlen pártgyeplő irányit és ha kell, fékez majd."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|